Krím. Az út haza

A film eredeti címe: Крым. Путь на Ро́дину
A felirat tulajdonságai:
FPS:25
kiterjesztése: srt.
















"Krím. Az út haza." (Крым. Путь на Ро́дину.) — Andrej Kondrasov oroszországi dokumentumfilmje a 2014 februárja-márciusa során a Krímben lejátszódó eseményekről.

"Egy év telt el azóta, hogy a krímiek népszavazáson úgy döntöttek, hogy elhagyják a nyomorult Ukrajnát és hazatérnek. A nyugati hatalmak - mint mindig, az USA és Nagy-Britannia által vezetve - eltökéltek arra, hogy ezt a nagy-léptékű történelmi eseményt Oroszország imperialista területszerzéseként ábrázolja és ezzel magyarázza a Kijev és a függetlenedni kívánó keleti provinciák közötti polgárháborút.
Azonban, ez a kiváló dokumentumfilm megmutatja, hogy az orosz kormányzat felismerte, az az  erőszakos módszer, ahogyan a választott  ukrán elnököt, Janukovicsot, eltávolították - s amely magán viselte az USA keze nyomát -  azt jelenteti, hogy Ukrajna káoszba fog süllyedni. A Krímben élő többségében orosz lakós számára pedig azt jelenti, hogy mindenkit, aki nem elég lojális az USA által beiktatott rezsim iránt, ki lesz téve a neonáci milíciák terrorjának. Amikor Janukovics elnök február 22-én elmenekült, Putyin elnök egy sor lépést kezdeményezett, amelyek az első valós (és sikeres) kihívás az amerikai imperialista hegemóniával szemben" - írja egy angol honlap. [2]

Az akkoriban történt sok esemény rekonstrukciója mellett, a film  részletes interjút tartalmaz Vlagyimir Putyinnal, mint Oroszország fegyveres erőinek főparancsnokával, aki személyesen adott parancsot 2014 februárjában a Krími-félsziget ellenőrzés alá vételéről.
Emellett, a film korábban nem ismert részleteket tár fel az oroszországi speciális szolgálatoknak Viktor Janukovics, a törvényes ukrán elnök megmentését célzó operációjáról.
A film premierje 2015 március 15-én volt a Rosszija 1 televíziós csatornán a nézők hatalmas érdeklődése mellett. A «TNS Gallup Média» felmérése szerint az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó produkciója volt: Csak Moszkvában a premier napján több mint 3 millióan nézték meg - ez a 18 évet betöltöttek moszkvaiak 40,6 %-a.

A film célja az alkotók szándéka szerint az volt, hogy az utókor számára megmentsék 2014 tavasza krími eseményeit. A film számára a dokumentum anyag nyolc hónapon keresztül készült a következő helyszíneken: Szevasztopol, Forosz, Szimferopol, Kercs, Jalta, Bahcsiszaraj, Feodoszia, Dzsankoj, Alusta és még sok más krími színhely.

A filmben kulcsszerepet játszik alkotója, Andrej Kondrasov Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével közvetlenül a krími események során készített sokórás interjúja. Úgyszintén megtalálható az események évfordulóján készített Putyin interjú. A film számára  több mint 50 interjú készült a krími események szereplőivel és tanúival: köztük voltak Szergej Akszjonov, Alekszej Csalij, Natálja Poklonszkájá, Szergej Sojgu és sokan mások.
A eseményeket elbeszélő rekonstrukciókban a tényleges szereplők vettek részt. A film felvétele szigorúan titkosan ment végbe 2014 szeptemberének végétől 2015 február elejéig. Az operátorok és a statiszták nem tudták pontosan, hogy mit is filmeznek: telefilmet, játékfilmet vagy dokumentumfilmet, majd a munka befejezése után aláírtak egy dokumentumot miszerint nem adnak információt munkájukról.
Andrej Kondrasov szavai szerint, a film felvétele során bizonyos nehézségekkel kellett megküzdeni. Az egyik az volt, hogy a rekonstrukciós felvételekhez szükséges ukrán katonai, vámos, rendőr és "berkutos" uniformisok hiánycikkek voltak a Krímben.  A helyi lakósok tanúsága szerint vagy elégették azokat, vagy a "földrész"-re vitték. Ezért aztán a rendőr egyenruhákat a kijevi filmesektől kellett rendelni, más egyenruhákat vagy a "Moszfilm"-től, vagy a jaltai filmstúdiótól kölcsönözték. A másik probléma az volt, hogy "ezeket az egyenruhákat senki sem akarta felvenni". Hogy a rendező mégis végig vigye elképzelését, Moszkvából voltak kénytelenek színészeket hívni.
A film készítésének időtartama alatt 398 órányi videóanyag készült, amelyből a filmbe 2,5 órányi került. A nem használt epizódok lehet, hogy későbbi dokumentum filmek anyagai lesznek.

A "Rosszija szegodnya" igazgatója, Dimitrij Kiszeljov, szerint a szerző terveiben van, hogy a film az angol feliratos verzión kívül hamarosan megjelenik a francia és német feliratos változat is.
A filmet angol feliratokkal 2015  augusztus 17-ig  8 millió 204 021 látogató nézte meg «YouTube»-on.

A felirat-file innen tölthető le! A felírat fájl lapján van egy kommentár és egy honlap cím: a címre kattintva kapott lapról letölthetjük magát a filmet.
A listában a 3. változathoz készültek a feliratok.

A történet
A film beszél a kijevi euró-majdánról, a legitim ukrán elnök, Viktor Janukovics, életének megmentésére végrehajtott  orosz speciális operációról, a kijevi anti-majdánonról hazatérő krímiek ellen elkövetett pogromról ("Korszunyi pogrom"), a Krímben az ukrajnai eseményekre válaszul kialakult hangulatról, a krími önvédelmi egységek megalakulásáról és tevékenységéről, az euró-majdán diverziókról a Krímben, az oroszországi fegyveres erők tevékenységéről az ukrán egységek blokkolása majd lefegyverzését illetően. S végül beszél a Krímnek az Orosz Föderáció állományába vételének folyamatáról, a nyugati beavatkozás semlegesítését szolgáló katonai és politikai lépésekről.
A filmben Vlagyimir Putyin orosz elnök az Andrej Kondrasovval folytatott beszélgetésben elmondta, hogy az ukrán nacionalizmus fellángolása késztette a Krím lakósságának megsegítésére, elismerte, hogy személyesen foglalkozott a Krímmel, és hasonló helyzetben ugyanígy cselekedne:
"A végső cél nem Krím elfoglalása volt, nem valamilyen annexió. A végső cél az volt, hogy az embereknek megadjuk a lehetőséget véleményük kifejtésére azt illetően, hogyan kívánnak élni a továbbiakban. Teljesen nyíltan és becsületesen mondom magának...magamban azt gondoltam: ha az emberek úgy akarják, legyen úgy! Ha  nagyobb autonómiát akarnak valamilyen jogokkal, de az ukrán állam keretei között, legyen úgy! De ha másképpen akarják, nem hagyhatjuk cserben őket! A népszavazás eredményét ismerjük. Mi úgy cselekedtünk, ahogyan cselekedni kellett!"

A beszélgetés során Vlagyimir Putyin beszélt  a krími speciális operáció egy sor eseményéről, amelyek a film premierje előtt nem voltak ismeretesek.
2014 február 23-ra virradó éjjel a hatalomból jogtalanul eltávolított ukrán elnököt, Viktor Janukivicsot az orosz speciális szolgálatok élete veszélyeztetése miatt a Krím félszigetre evakuálták a Donyecki területről (amely akkor még ukrán terület volt). Putyin szavai szerint, személyesen irányította a teljes éjszakát betöltő műveletet. Janukovics és kíséretének kocsijai Donyeckből a Krím irányába indultak. Ettől a pillanattól kezdve a telefon-hívásokon keresztül mozgásukat az orosz szolgálatok megfigyelték. Nyomon követve útjukat, valamint a felderítéstől kapott információk alapján - Putyin szavai szerint - az orosz szolgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Janukovics élete veszélyben van és nagy valószínűséggel csapdába fognak esni.
 Ezért az Azovi-tenger partjához repült néhány orosz helikopter, amelyek a "rádiócsend" körülményei között dolgoztak, és így sokáig nem tudták megtalálni Janukovics és kísérete kocsijait. Amikor a keresés eredményre vezetett, Janukovicsot a Krímbe szállították. Javasolták neki Oroszországot, de elutasította. Néhány nap múlva, Viktor Janukovics az Orosz Föderációba távozott.
A film története szerint az orosz speciális egységek elvágták a kapcsolatot a félszigeten lévő ukrán egységek között azon célból, hogy ne kaphassanak parancsot az ellenállásra.
A filmben szó van az USA hadihajóival történt incidensről, amelyek - a film készítői szerint - beleavatkozhattak volna az eseményekbe. A Krím partjaihoz tartott a szárnyas rakétákkal felszerelt Donald Cook nevű cirkáló. Alekszandr Vitko admirális, a Fekete-tengeri flotta parancsnoka a filmben elmondja, hogy egy bizonyos pillanatban a félsziget a Donald Cook rakétáinak hatósugarán belül volt. A félsziget déli partjainál felállításra került a Basztion nevű partvédelmi rakéta-rendszer, amely radarjával befogta a közeledő cirkálót. Vitko azt nyilatkozta, hogy ezt észlelve a Donald Cook visszafordult és biztonságos vizekre távozott. A Pentagon sajtó-szolgálatának az esetről nem volt információja.
A világ fősodrású sajtójában viharos reakciót váltottak ki Putyin azon szavai, amelyek atomfegyverek alkalmazását sem zárták ki egy harmadik oldalnak a konfliktusba való beavatkozása esetén.
"Jelenti-e ez <…>, hogy harci készültségbe helyeztük nukleáris fegyvereinket?" - kérdezte Kondrasov. Putyin azt válaszolta, hogy "Készen álltunk erre." A «New York Times»-ban ilyen címmel jelent meg cikk: (angolul, "Putin Says He Weighed Nuclear Alert Over Crimea"), azaz "Putyin azt mondta, fontolgatta a nukleáris riadót Krímmel kapcsolatban". A brit «The Telegraph» címe: (angolul, "Vladimir Putin mulled putting nuclear forces 'on alert' over Crimea"), azaz "Vlagyimir Putyin gondolkodott a nukleáris fegyverek harckészültségbe helyezéséről a Krímmel kapcsolatban". Ezután mondta Dimitrij Kiszeljov, hogy a film le lesz fordítva néhány nyelvre azon célból, hogy a külföldi néző megértse mindazt, amiről a filmben beszélnek.


Visszhang 

Ukrajna
2015 március 11-én, még a film premierje előtt, Arszenyij Jacenyjuk felkérte az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságát, hogy az Orosz Föderáció elleni beadványukhoz csatolják a filmet hozzátéve, hogy "a nemzetközi ügyészeknek és nyomozóknak érdeklődniük kell  a film iránt". Kommentálva a fentieket az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának helyettes vezetője, Genagyij Gatalov ezt nyilatkozta:
"A fenti kérdést nemzetközi bíróságon nem vizsgálják. Az ukrán lépés pusztán olyan propaganda húzás, amelynek semmiféle jogi következményei nincsenek. Úgy gondolom, hogy a lépés kontra-produktív a Dél- és Kelet-Ukrajnában kialakult helyzet szabályozása vonatkozásában."
Az Ukrán Hadügyminisztérium cáfolta a film azon információját, miszerint elvesztették volna a kapcsolatot a katonai egységekkel. Szergej Galusko, a Ukrán Hadügyminisztérium információs felügyeletének helyettes vezetője azt nyilatkozta, hogy az ukrán fegyveres egységek tétlenségének oka a Krím területén a szükséges jogi rendszer működésének hiánya volt. Azért, hogy az egységek megadták magukat, a felelősséget  a parancsnokokra hárította.

A többi ország
USA: 2015 március 9-én az USA Külügyminisztériumának hivatalos szóvivője Jen Psaki sajtótájékoztatóján kritizálta a filmet már bemutatása előtt. Kinyilatkoztatta, biztos abban, hogy a film "összhangban van azzal a félrevezető megközelítéssel, amely szerint tagadják Oroszország szerepét Kelet-Ukrajnában végbemenő eseményekben",  ezalatt értve Moszkva tagadását a "Krím elfoglalásá"-ban játszott szerepével kapcsolatban. Egyben beismerte, hogy nem ismeri a film szövegösszefüggéseit és nincsenek is információi róla.
Március 16-án, a premier után viszont kijelentette, hogy ezzel a filmmel az oroszországi fél beismerte katonai beavatkozását Ukrajna területén.

Moldávia: 2015 március 19-én a sajtóból ismertté vált, hogy a moldáviai "Információs és Biztonsági Szolgálat" betiltotta a filmet az ország területén bizonyos "technikai problémákra" hivatkozva. Egyúttal a moldáviai Belügyminisztérium migrációs hivatala persona non grata -nak nyilvánította a film alkotóját, Andrej Kondrasovot, és az "Oroszország ma" hírügynökség igazgatóját Dmitrij Kiszeljovot és 5 évre megtiltotta, hogy  az ország területére lépjenek . A fentiek leírás alapjául a filmmel foglalkozó orosz honlap szolgált [1].

Néhány szó a történelmi előzményekről
A Rzeczpospolita (Lengyel-Litván Monarchia) maximális kiterjedésekor, az 1619-es Deulinoi béke után.

Kozák–lengyel háború (1648–54) A kozák–lengyel háború a Rzeczpospolita és a kozákság, valamint a krími tatárok között zajlott 1648–1654 között. A Bohdan Hmelnickij nevével fémjelzett felkelés néhány hónap alatt pusztító háborúvá terebélyesedett, amelynek végére egész Kelet- és Közép-Európa hatalmi rendszere átrendeződött.
A történészek nagy része a felkelés kirobbanását társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális feszültségekkel együttesen magyarázza. Az ruszin (ukrán) parasztság túlzott kötelezettségei, a lengyel tisztek részéről a kozákokkal szembeni bánásmód, a ruszin földek ortodoxainak ellenérzése a katolicizmus erőszakos terjesztésével szemben, illetve a kormányzat hozzáállása az ortodox egyházhoz és a ruszinok ellenérzése a Ruszon belüli lengyel dominancia ellen; ez mind szerves részét képezték a kozák autonómtörekvések kibontakozásának. A háború eredményeként létrejött hetmanság látható az alábbi térképen "ukrán területként 1654-ben.



A perejaszlavi szerződés
A 250 fős moszkvai delegáció 1653 decemberének végén érkezett Ukrajnába Vaszilij Buturlin bojár vezetésével. Hmelnickij 1654. január 18-án az Uszpenszkij templom előtt a nyílt népi radának szegezte a kérdést: „…velünk együtt válasszatok uralkodót a négy közül, akit akartok. Első a török szultán, aki sokszor hívott bennünket uralma alá; a második a krími kán; harmadik a lengyel király; negyedik a Nagy-Oroszország uralkodója, Alekszej Mihajlovics cár és nagyfejedelem… válasszatok, akit akartok”. A hetman részletesen kifejtette, hogy az első két jelölt eltérő vallású, a lengyel király pedig ellenségesen viszonyult Ukrajnához. Valós támogatásra és segítségre csak Alekszej Mihajlovics cártól számíthatnak. A rada egyöntetű állást foglalt Moszkva mellett.
A perejaszlavi szerződés azonnali változást eredményezett a kelet-európai szövetségi rendszerekben. A kozákság cári kötelékbe kerülése nagymértékben megnövelte az orosz hadsereg hadipotenciálját. A szövetség arra késztette a Krími kánságot – a tatár-orosz tradicionális ellentét okán –, hogy szakítson a kozákokkal és szorosabbra fűzze a viszonyt a Rzeczpospolitával.

Az orosz előretörés Ukrajnában pedig az orosz-török ellentétek újbóli kiéleződését vonta maga után. Az Oszmán Birodalomnak már a 15. század vége óta nem voltak közömbösek a kelet-európai ügyek és Moszkva felfelé törekvése korántsem tetszett, részben mert a tatár területeket meghódította a Kaukázus és a Volga mentén, ezzel fenyegette már a krími kánságot, másrészről Moszkva, Konstantinápoly eleste után, egyre inkább az ortodoxok központja lett és a Balkán ortodox vallású népei szívesen vették volna, ha az oroszok űzik el a törököket hazájukból.
A további terület-nyereségek is láthatók a fenti térképen. A Krím Ukrajnához csatolása Hruscsov által a szovjet alkotmány szerint is teljesen szabálytalan volt: nem tartották meg az alkotmányban előírt népszavazásokat, a "Legfelsőbb Tanács"-ban a határozathozatalkor nem volt jelen az érvényes határozathoz szükséges létszám.
Az  alábbi térképen látható a történelem befolyása: mely területeken érvényesül a nyugati ideológiai offenzíva akkor, amikor Oroszország válságos időszakát éli. Érdekes, hogy Kárpátalja inkább Közép-Ukrajnára hasonlít, míg a magyar-lakta területek Kelet-Ukrajnához hasonlóan szavaztak.
Az ábrán a 2010-es elnökválasztás eredménye látható

A geopolitikai kontextus 

A geopolitikai összefüggéseket Zbigniew Brzezinski "Stratégiai vízió, avagy Amerika és a globális hatalom krízise"[3] című könyve alapján próbálom röviden szemléltetni. A könyv angol-nyelvű változata a megadott honlapokról ingyen letölthető. Nekem úgy tűnik, hogy magyarul is megjelent.


Az amerikai világuralom válsága

"A 2008 évi pénzügyi katasztrófa, amely majdnem szerencsétlen lefolyású gazdasági válsághoz vezetett, Amerikát és a Nyugatot váratlanul ráébresztette a rendszer szabályozatlan pénzsóvársággal szembeni sérülékenységére. S mi több, Kínában és más ázsiai államokban a gazdasági liberalizmus és az állam kapitalizmus zavarba hozó egyvelege meglepő növekedési és innovációs képességet demonstrált. Ez, viszont, újabb aggodalmat keltett Amerika vezető világhatalmi státuszát illetően.
A (jelenlegi) Amerika geopolitikai perspektívái egy olyan változó világban,  ahol a vonzás centruma Nyugatról Keletre tolódik el, egyre növekvő mértékben baljóslatú.

"Röviden, a globális hatalom válsága a világban végbemenő - a Nyugattól Kelet felé történő -  vonzás-centrum  eltolódás, a globális politikai ébredés, valamint Amerika - mint 1990 óta egyetlen szuperhatalom - hazai és nemzetközi kívánni valót hagyó teljesítményének kumulatív eredménye. És ez komoly veszélyeket hordoz néhány veszélyeztetett állam, a globális javak és általában a globális stabilitás számára".
És mindez a "Kiterjesztett Nyugat" azért is kell, mert az amerikai világuralom csak így tartható fenn. Márpedig ebben a globalizált világban valakinek a világuralmára szükség van, mert enélkül anarchia uralkodik. És minden világuralmak legjobbika az amerikai. A kínai világuralom nem lehetséges, de ha lehetséges is lenne, lehet, hogy a kínaiak nem akarják.
Így hát marad a a "Megnövelt Nyugat",  amelynek - persze - elsődleges szerepe Kína ellensúlyozása:

A megoldás a megnövelt Nyugat

"... Amerikának meg kell újítani magát és egy átfogó és hosszútávú geopolitikai víziót kell követnie olyat, amely megfelel a változó történelmi kontextusnak. Csak egy dinamikus és stratégailag gondolkodó Amerika, együtt egy egyesülő Európával tudják elősegíteni egy nagyobb és életképesebb Nyugat létrejöttét,  amely felelősségteljes partnerként tud fellépni egy felemelkedő és egyre erőteljesebben önérvényesítő Kelettel szemben.""...egy geopolitikailag megosztott, önmagára koncentráló Nyugat a 19. századi Kína megalázó impotenciájára emlékeztető történelmi hanyatlásába csúszhat, míg a Kelet a 20. századi Európa önpusztító hatalmi vetélkedését ismételheti."
"2025 utáni időkre fókuszálva, hogyan kellene Amerikának a hosszútávú geopolitikai céljait meghatározni, és hogyan lesz képes Amerika tradicionális európai szövetségeseivel  egy energikusabb "megnagyobbított Nyugat" megalkotásába bevonni Törökországot és Oroszországot? És egyidejűleg, Amerika hogyan lesz képes egyensúlyozni Keleten a Kínával szükséges szoros együttműködés és azon tény között, hogy a konstruktív amerikai szerep Ázsiában nem lehet kizárólagosan Kína-centrikus és nem is keveredhet bele veszélyes ázsiai konfliktusokba?"

A következő idézetben az általa elképzelt "boldog jövőt" láthatjuk. A könyvet 2011 márciusában jelentették meg, de megdöbbentő az, hogy mennyire összhangban van az amerikai politikával és mennyire nincs a "történelem mélyén lévő hatóerőkkel, a bekövetkezett szociális változásokkal":

"Minden szereplő számára nyerő eredmény lenne. A történelem mélyén ható erőkkel, a szociális haladással és a modernizációval lenne összhangban. Törökország és még inkább Oroszország számára szilárdan meghatározná a modern demokratikus világbeli helyét, míg Ukrajna bevonása biztosítaná nemzeti függetlenségét. A mai Európa számára csábító kilátásokat teremtene a lehetőségeket és kalandot illetően. A nagy szabad terek és vállalkozási lehetőségek által vonzva, Európa fiataljai kihívást érezhetnek a "to go east", azaz "menj keletre", legyen az északkelet Szibéria vagy kelet Anatólia. Az emberek akadálytalan áramlása és az új kihívások megléte Európa jelenlegi víziójának új életet adna, amely ma befelé, a szociális biztonságra fókuszál. Modern autópályák, szupergyors vonatok transz-Eurázsiai hálózata bátorítani fogja a népesség vándorlást: a  Távol-Kelet csökkenő orosz jelenléte ellenére újraéled a Nyugat dinamikusan gazdasági és demográfiai beáramlása által. Néhány éven belül az egyre inkább kozmopolita Vlagyivosztok európai várossá válhat úgy, hogy Oroszország része maradhat."

Ime a szép új világ, a nyugati gyarmattá vált Oroszország.

3.1 térkép: Kína "bekerítése"



























A térképen fent "Russian Army" (Orosz Hadsereg), jobbra pedig "Russian Pacific Fleet" (Orosz Csendes-óceáni Flotta) látható. Mellékesen még számítanak a kínai-indiai ellentétekre, s így az Indiai Hadseregre és Flottára valamint a potenciális vietnami bekavarásra.
4.1 térkép: A megnövelt Nyugat a globális stabilitás magja


A megnövelt Nyugat: USA, Kanada, EU plusz Ukrajna, Oroszország és Törökország, amelynek 1.102 milliárd lakósa, 34.459 trillió dollár a GDP-je és 40.3 millió négyzetkilométer a területe. Ez a Föld lakósságának 15.9 %-a, GDP-jének 46.3%-a és a Föld területének 27%-a.

A baj az, hogy Oroszország nem akar gyarmat lenni

"Oroszország - felbátorodva a nyugati egység hiányán - energia készleteit felhasználva megkísérelheti gyorsan beintegrálni Ukrajnát s ezáltal felébreszteni saját birodalmi ambícióit, hozzáadva ezáltal a nagyobb nemzetközi rendetlenséghez. Egy passzív Európában, az önálló európai országok - nagyobb gazdasági előnyöket keresve - kompromisszumra hajolhatnak Oroszországgal. El lehet képzelni olyan szcenáriót, amelyben speciális kapcsolatok épülnek ki Oroszország és Németország vagy Olaszország között a gazdasági önérdek mentén. Ebben az esetben Nagy-Britannia az USA-hoz húzódna közelebb negatív reakcióként az omladozó és politikailag vitatkozó Unióra. Franciaország és Britannia szintén egymáshoz közeledne kérdően tekintve Németországra. Lengyelország és a balti államok kétségbeesetten kérnék az USA pótlólagos biztonsági garanciáját. Az eredmény nem életképesebb
Nyugat lenne, hanem növekvő mértékben szétforgácsolódó Nyugat egyre csökkenő jövőképpel."


Megoldás: Oroszországot meg kell fosztani kapcsolataitól
"Törökország elkötelezettsége a szomszédjaival való békés együttműködésre a Közel-Keleten, Törökországnak történelmi felsőbbrendűségének régiójában, összhangban van a Nyugatnak a régióban lévő biztonsági érdekeivel."

Amit szabad Törökországnak, azt nem szabad Oroszországnak: mert nincs összhangban a Nyugat biztonsági érdekeivel. Mert Brzezinski szerint Oroszország definíció szerint nem működhet együtt Belorusszal vagy Ukrajnával, hanem:
"Oroszország Belorusszia beintegrálása, nagyobb ár vagy kín nélkül, károsítaná Ukrajna jövőjét mint egy igazán szuverén állam. Ukrajna viszonya Oroszországgal az 1991-es függetlenné válása óta hajlamos volt a feszültségre, ugyanúgy mint a Nyugathoz való viszonya a határozatlanságra. Oroszország ismételten Ukrajnát Oroszországnak kedvező politikára próbálta kényszeríteni az energiát mint politikai eszközt használva. 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben Oroszország vagy fenyegetőzött vagy ténylegesen leállította a gáz és olaj szállítást az árviták, illetve Ukrajna felhalmozódott energia adóssága miatt. 2010-ben Ukrajna elnökét, Janukovicsot helyezték nyomás alá, hogy meghosszabbítsa az ukrán Fekete-tengeri kikötőben, Szevasztopolban az orosz tengeri bázis bérletét 25 évre cserében az energia szállítmányok kedvezményes árszabásáért."
Hát, igen! Brzezinski és az amerikai politika szerint Oroszországnak Ukrajnának kedvezményesen, alkalomadtán ingyen kellene szállítani energiát, kiüríteni az orosz flotta évszázados bázisát, hogy ezzel megkönnyítse Ukrajna "beintegrálását" a Nyugatba, mert ez van összhangban Amerikának a régióban lévő biztonsági érdekeivel. De nézzük csak tovább:
"Ukrajna szignifikáns európai állam 45 millió lakóssal, erős iparral és potenciálisan nagyon produktív mezőgazdasággal. Egy szövetség Oroszországgal egyszerre gazdagítaná Oroszországot és hatalmas lépés lenne a birodalmi szférájának visszaállítása felé, ami némely orosz vezető nosztalgikus vágya. Innen kezdve valószínű, hogy a Kreml folytatni fogja a nyomást Ukrajnára, hogy csatlakozzon a "közös gazdasági térség"-hez, fokozatosan megfosztja Ukrajnát a fő ipari tulajdonának ellenőrzésétől orosz cégekkel való összeolvadás vagy azok kivásárlása által."
Az ember csak pislog, azzal a gonoszsággal vádolják a Kremlt, amelyet velünk és az egész Kelet- és Közép-Európai régióval tettek a nyugati cégek.
Feltételezve Amerika hanyatlását - passzív európai választ Belorusszia beintegrálására, nem is említve egy korábbi sikeres erőalkalmazást Grúzia megfélemlítését illetően, arra csábíthatják az orosz vezetőket, hogy egy bizonyos pillanatban egy nyíltabb egyesítést kíséreljenek meg. De ez nagyon bonyolult dolog lesz, amely megkívánja majd az erő valamilyen alkalmazását vagy legalább egy kiagyalt gazdasági válságot Ukrajnában azért, hogy az ukránok számára ízletesebb legyen az egyesülés a gazdaságilag ellenállóbb Oroszországgal. Mindazonáltal Oroszország ezzel megkésett nacionalista reakciót kockáztat az ukrán-nyelvű Nyugat- és Közép-Ukrajnában. .... Az idő azonban nem dolgozik Kijev Moszkvának való önkéntes behódolása számára, ezért a türelmetlen orosz nyomás és a nyugati érdektelenség potenciálisan robbanás-veszélyes helyzetet teremthet az Európai Unió határainak közvetlen közelében."
A sors iróniája, hogy a potenciálisan robbanás-veszélyes helyzetet az EU határainak közvetlen közelében a "türelmetlen nyugati nyomás" okozta. És kiprovokált egy nem kiagyalt komoly gazdasági válságot Ukrajnában, valamint polgárháborút és elnyomást Dél- és Kelet-Ukrajnában, ahol a Nyugat által szponzorált nacionalista Ukrajnát nem akarják elfogadni

Lengyelország "Stratégiailag bevonva Oroszországot, miközben a Nyugat egységét biztosítjuk, a Francia-Német-Lengyel "weimari háromszög" konstruktív szerepet játszhat Lengyelország és Oroszország közötti megbékélés még nehézkes folyamata elősegítésében, megszilárdításában. A megbékélés Francia-Német támogatása növelni fogja Lengyelország biztonság-érzetét, és megnyugtatja Oroszországot azzal kapcsolatosan, hogy a folyamatnak nagyobb, európai dimenziója van."

Nos, ez "Weimar háromszög" volt az, amelynek külügyminiszterei, Janukovics és az ellenzék aláírt egy politikai  megegyezést, amelyet az ellenzék 24 óráig sem tartott be és puccsot hajtott végre. S ez a "Weimar háromszög" rá se rántott, ami egyet jelentett a puccsisták támogatásával. A fenti idézet értelme elég homályos, de a gyakorlat azt sugallja: a háromszög feladat egy olyan "megbékélés" kikényszerítése, amelyben Oroszország ukrajnai befolyását minimalizálják, valamint Lengyelország befolyását biztosítják.


Zsenei Márton, avagy komancs42



1.  https://ru.wikipedia.org/wiki/Крым._Путь_на_Родину
2.  http://www.sott.net/article/294197-Crimea-Way-Back-Home-VIDEO
3. Zbigniew Brzezinski: Strategic Vision - America and the Crisis of Global Power
    Epub formátumban:  http://bookos-z1.org/book/1254550/9ea71e
    Mobi formátumban:  http://bookos-z1.org/book/1254551/946506

Szerencse-sziget


A film eredeti címe: Остров везения

A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
kiterjesztése: srt.














Nem mondhatjátok, hogy a közzétett bejegyzéseket, feliratokat a naptári aktualitásokhoz igazítanám. Most, (talán) rendhagyó módon, mégis így teszek. Augusztus van. Nyár! Ezért egy könnyed, kicsit romantikus, vidám filmhez készített feliratot teszek közzé.
Egy egyszerű mozi, ami nem akar mást, csak a tikkasztó nap után egy kicsit felüdíteni. Nézése közben nem kell nagy és komoly dolgokon elmerengeni.
Emberek! Lazítsatok! Kapcsolódjatok ki, hiszen nyár van! Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra.
A film ukrán nyelvű plakátja
A film története egyszerű. Adva van egy fiatalember, Roma (Roman Junuszov), aki egy szingli fiatalember. Édesanyja szeretné már, hogy megtalálja a társát, és elhagyja végre a Mama Hotelt.
A sors (?) úgy hozza, hogy hősünk egyszerre három hölgy közül is választhatna. A hölgyek, Léna (Szvetlena Hodcsenkova), Julia (Anna Hilkevics), Dása (Agnija Gyitkovszkite) is szimpatizálnak Romával. Ki ezért, ki azért. Így hát adott a helyzet egy könnyed, romantikus, de azért egy kis komplikációval fűszerezett játékra. Ráadásul egzotikus környezetben! (Ezeket a jeleneteket Hong szigetén vették fel. A sziget szomszédjában található Phuket szigete, a népszerű turistacélpont.)
Akit érdekel a film magyar nyelvű felirata, az innen töltheti le.

Kellemes kikapcsolódást kívánok!

Persze ennyivel azért nem ússza meg ezt a bejegyzést a kedves olvasó!
Szeretnék néhány mondatot szólni a fordított szövegről.
Különbözőek vagyunk, de magam nem igazán kedvelem a "nemzetköziesített" feliratokat. Lett légyen bármilyen filmről szó, kedvelem a sajátságosságait, értékelem ha eltér a trendtől. Nem zavar, ha új kifejezésekkel, azok jelentésével kell megismerkednem. Tudom, hogy ezzel az álláspontommal nem éppen a többség véleményével értek egyet, Az amerikai filmgyártás nemzetközi hatása nem csak a látványvilágra terjed ki. Tagadhatatlan hogy nagyon sokan instant módon szeretik fogyasztani a filmeket is. Igazából nem akarnak elmélyülni az adott filmben, nem feltétlen kíváncsiak az apró, finom kis részletekre. Számukra az a fontos, hogy "meglegyen" a film. A tömegfogyasztásra vagyunk ráállva. Az egyéni ízekre, nincs tömegméretekben igény. Erről (is) szól a mai korszellem, miközben multikulti hívőnek lenni trendi. Van ebben valami ellentmondás.
A filmben a Dása nevű szereplő szájából elhangzik egy idézet: "Egérke a kutyuskát, Kutyuska az unokát.". Szokássommal ellentétben a feliratban nem közöltem, hogy ez a mondat a Répa című, korosztályom számára, közismert orosz népmeséből származik. Az idézőjellel ("macskaköröm"-mel)  jeleztem, hogy Dása asszociál, de a forrást nem közöltem.
Mint látható itt  a szöveg melletti képen, a mese szereplőgárdája a forrástól függően nem feltétlenül konstans.
Azután ott van a "kecske" kifejezés. Orosz nyelvterületen használják emberre is, nem túl hízelgő kontextusban. Erről, ennek eredetéről már írt Amundsen a Rövid találkozások című filmhez írt bejegyzésben. A film egyik jelentében mégsem ragaszkodtam az eredeti kifejezéshez, mert úgy gondoltam, így gördülékenyebb a dialógus. Így lett a kecskéből ökör.
Persze, lehet hogy épp ezzel lettem következetlen önmagamhoz...
Viszont érintetlenül hagytam a következő mondatban a tárgyat: "És ezek a hisztis döntősök nem készítenek belőlem saurmát!"
A saurma egy ételféleség (lásd a jobb oldali képet). Aki magyar nyelven olvasni szeretne róla, az megteheti itt. Úgy gondolom ebben a leírásban, és a hozzászólásokban minden benne van, ami szükséges a fentebb idézett mondat megértéséhez.
Természetesen lehetne a szövegben a "nem vernek péppé", a "nem csinálnak belőlem saslikot" szófordulatok is, de szerettem volna ha megmarad az eredeti feeling. Hiszen a pép állaga nem olyan mint a sauráé. A saslikot sem fogja össze a tészta, úgy mint a saurát. Ez a kifejezés egyszerre utal arra, hogy válik nemzetközivé az orosz konyha (Vagy a nemzetközi konyha orosszá?), miközben megőrzi nemzeti sajátosságait is. (Ez nincs meg a saslikban, pláne nincs meg a pépben.) Egy kifejezésecske, ami meg tudja változtatni a dialógus atmoszféráját.
Ez is olyan apróság amiben gyönyörködni tud a lelkem!

Holdszivárvány




A film eredeti címe: Лунная радуга
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.















Holdszivárvány (Lunnaja raduga) 1983

1983-ban a Szovjetunióban már javában tartott az erjedés állapota. A reménytelenség konzerválója, Brezsnyev, ekkor már halott, de a régi időket őrizni akarók az apparátusban kemény utóharcot folytatnak az éledező reformerek ellen. A nép ismét reménykedik, a művész pedig álmodik. Nézzük, hogy mit.


A Nemzetközi Űrbiztonsági Szervezet egy évekkel előtti bejelentés nyomán kezd vizsgálódni. Eszerint a Földön olyan emberek élnek, akiknek a képességei meghaladják a biológiai lehetőségeket.  A nyomozás során kiderül, mind négy személy a Holdszivárvány űrhajó Uránusz rendszerbeli útján történt katasztrófa túlélője. Viszont élnek a törvényadta jogukkal és nem óhajtanak együttműködni a bizottsággal, amelynek ez nem elfogadható megoldás, hiszen a  bolygó biztonsága elsődleges.  Kik az érintettek ? Egy idegen világ álcázott kémei?  Vagy csupán rendkívüli, ám maguknak való emberek? Az ügy kibogozása nem egyszerű, a felvetett kérdésekre érkező válaszok túlmutatnak egy szokvány vizsgálat keretein.
Álljon bár agyaglábakon, azért 1983-84-ben a Szovjetunió még mindig világméretű erőt képviselt. Ennek megfelelően időnként mertek nagyot álmodni. Szerencsére nem a politikusaik tették vodka mámorban, mert akkor most mindannyian csatornákban kucorognánk patkányhúson alkudozva, reménykedve a radioktiv felhők másfelé jártában, nem pedig az Internetre pakolnánk kevéssé hasznos, de szórakoztatónak szánt elmefuttatásainkat. A művészek viszont reménytelen esetek. Kicsit csökken a nyomás, máris az űrben járnak. (Jó, az előbbi mondat nem a véres komolyság jegyében fogant.) Szóval, ha csupán rövid időre is, de az irodalomban, majd a filmes között, születtek nagyformátumú látomások. Szergej Pavlov valószínűleg az íróasztal fiókjának dolgozott, a kézirat pedig a beavatottak között cserélt gazdát, mert a regénye később jelent meg, mint a belőle készült film. Itt rögvest két probléma lép be. Az egyik, hogy pályakezdő rendező kapta meg a lehetőséget a forgatásra, azokat pedig sehol nem szokás bő anyagiakkal kényeztetni. Pedig kellett volna a pénz. A másik gond, hogy regény két kötetes. Viszont csak az első fért bele a mozi terjedelmébe. Jöhettek hát a muszáj kompromisszumok. Így lett egy szűk teres, beszélgetős kamaradráma a mozi nagyobbik része, amit időnként próbálnak feldobni és mozgalmasabbá tenni. De a jövendőbeli néző pontos eligazítása végett csak le kellett írnom, kevés a valóban látványos elem. A film mégis több díjat kapott a bemutatása idején, pont a képi világának köszönhetően. Igaz, csak a szocialista táboron belül. A "Szegény ember vízzel főz" mondás nagyon igaz. A "béketáborban" értékelték az ifjú direktor újító törekvéseit, aki szakított a hagyományos Vosztok űrhajó formával. (Mindazon által, nyugaton nem estek volna hanyatt a látottakon.)Az volt az érzésem, Andrej Jermas szerette Ridley Scott műveit, mert  az "Oroszország" űrhajó a Nostromo mintájára halad a barátságtalan űrben, a jövő metropoliszának távlati képei a Blade Runnert idézik.

A forgatókönyv dicséretesen visszafogott ideológiai szempontból. Természetesen a nem szájbarágós információkból egy létező és erős Oroszhon képe sejlik fel, de semmi célozgatás a kommunizmus győzelmére. Az űrhajós főhősök között van amerikai és francia nevű, miként a háttérszereplők között is változatosak a nemzetek. Úgy tűnik, a Föld már egyesült, eszmei korlátozás nélkül. Ezért aztán még egy biztonsági szolgálatnak is megvan kötve a keze. (Azt hiszem, a SZU állampolgára számára ez már valódi falanszter ötlet volt.) Az előzőek mindenképp új felfogást mutatnak a szovjet mozin belül, miként az is, hogy a bolygók meghódítása lassú, veszélyes és sok áldozattal járó munka lesz. (Régebben olyan magától értetődő egyszerűséggel röpködtek planétáról planétára.)A baleseteken túl a szellemileg zavart emberek fogadására szintén készülni kell, mert lesznek, akik összeroppannak a nyomás alatt. Bizony, a realitás betört a Moszfilm stúdióba.
A zene a filmhez illő. Edvard Artemjev jegyzi főként, (Solaris, Stalker) de egy instrumentális zenére szakosodott rock csapat (Bumeráng) meglehetősen ügyesen betársult. Ha kell, finoman szólnak, de az űr képeknél karcos és nyugtalanító a hangszín. Vezető színészt nem tudtak megkapni a mozihoz, de azért Vlagyimir Gosztyukin ismerős lehet a kortárs nézőnek a Grant kapitány gyermei sorozatból, Jurij Szolomin pedig legalább a Derszu Uzalából. Emlékeztes alakításra nincs módjuk, de amit kell, azt hozzák, a többiekkel egyetemben. Jermas a vízalatti felvételekhez beszerzett egy társ-rendezőt, ami az önkritikusságát bizonyítja. Véleményem szerint jól sáfárkodott a szűkös lehetőségeivel, időnként megcsillantja, többre lett volna képes, ha módot kap rá. Kár, hogy a második kötet anyaga sosem lett leforgatva, mert így minden igyekezet ellenére a felemás a lezárás. Számos kérdés marad a nézőben, amit a könyv egyébként megválaszolt. 
Az vonzó részletek után lássuk a kevésbé sikerülteket. A párbeszéd központúságot már említettem. Mostanság a Marvel sororozatban bizonyítja be, a rendkívüli képességgel rendelkező emberek kalandjai igazi akció parádé lefilmezésére adnak módot. Eszemben sincs a ő világukat számonkérni a mintegy 30 évvel korábban készült mozin, de azért tudtak volna többet a szovjet filmesek, ha.... De nincs ha, mert kevés volt a pénz és punktum. A bizottságosdi ugyancsak jellegzetesen szovjet megoldás, amit napjainkban Brüsszelben újra felfedeztek, de ők sem fognak többre jutni vele, mint ebben a történetben.(A politika mindig betolakszik a filmes világba, még a kritikákba is.) A végkicsengés egyértelműen pozitív. Az emberiség jelen állapotában ugyan még felkészületlen azokra a hatalmas kihívásokra és változásokra, amelyeket egy idegen civilizáció feltűnése hozhat, de a folyamat már elindult. Az idő majd begyógyítja a sebeket és megadja a válaszokat a minket most foglalkoztató kételyekre.
Szép álom, legyen igazuk. A Holdszivárvány pedig minden jogosan kritizálható elemével együtt képes élvezetes kilencven percet nyújtani azoknak, akik hajlandók eltekinteni a CG orgiától és rohanó cselekménytől, viszont szeretik, ha értelmes problémákat tárnak eléjük.
Egy éve talán, hogy Oldfan a figyelmembe ajánlotta ezt a filmet. Természetesen miután jeleztem neki, hogy végignéztem, egyből rákérdezett: Hogy tetszett? Mi a véleményed? Ez annyira emberi reakció volt tőle! Rászánta az idejét arra, hogy a magyarul beszélők is megismerhessék ezt az alkotást. Ez a film számára jelent valamit, és kíváncsi arra, hogy másnak, másoknak mi a véleménye, véleményük. Teljesen meg tudom érteni őt. Minden egyes feliratomról meg tudnám mondani, hogy miért készítettem el. Mind jelent nekem valamit. Persze én is kíváncsi vagyok, hogy mások hogyan vélekednek róluk. Még az is érdekel, hogy miért nem tetszik esetleg egyeseknek. Ahogy az is, hogy másoknak miért tetszik. Szóval, Oldfan rákérdezett a véleményemre. Kíváncsisága megtisztelő (és időnként feszélyező is). A filmről az a megfelelő kifejezés jutott az eszembe, hogy: Érdekes. Igen, ez egy nagyon érdekes film. Inspiratív. A történet cselekménye nem csapongó, nem rohanó, ez még nem abban a korban készült, amikor a minél gyorsabb snittek viszik előre a cselekményt. Ennek az egyik hátránya, hogy az ifjú nemzedék számára nehezen fogyasztható. Az előnye az, hogy a cselekmény megtekintése közben az ember el-elmélázhat egy-két igazán fajsúlyos dolgon. Mondhatni az élet tényleg, igazán fontos, lényeges kérdéséről. Még akkor is, ha a nézők világlátása nem ugyanolyan. Remélem nem haragszik meg Oldfan, ha nyilvánosságra hozom, hogy szerintem ő optimistán látja az emberiség jövőjét. Nem olyannak várja, mint én. Mert én hozzá képest jóval pesszimistább vagyok.  Már egy ideje kapacitál, hogy vegyem a fáradságot és nézzem meg az Androméda-köd című orosz filmet. Mivel tudja, hogy én is old school-os figura vagyok, ezért a könyvet is a figyelmembe ajánlotta. A filmet még nem néztem meg, de a könyvet már elolvastam!Futurológia kérdésekben is váltottunk már gondolatokat. (Talán éppen a Rögös út vezet a csillagok közé  című filmhez készült bejegyzés kapcsán.) Irigylem egy kicsit Oldfant, amiért hisz abban, hogy az emberiség végül is tud majd értelmesen élni. Magam úgy látom, és a közelmúlt világpolitikai eseményei ezt az érzésemet csak megerősítik, hogy egy orwelli jövő felé (Á la 1984) tartunk. Eurázsiás-Óceániás világrendszer felé. Jobb lenne mindenkinek, ha nem igazolna az élet…
A film „csattanója” bennem nagyon komoly és személyes gondolatokat indukált. Persze tudom, hogy a kulturális háttér, az ember körülményei nagyon is befolyásolhatják a nézőt abban, hogy milyen „üzenetet” vesz ki a filmből. Az utóbbi években, édesapám halála óta, nagyon sokszor felvetődik bennem az élet értelmének keresésének gondolatköre. Nem vagyok már huszonéves, aki tudja, hogy egyszer mindenki elmegy, de azt hiszi, hogy ő nem. Hiszen olyan távoli az az idő, amikor megöregszik az ember. Talán nem is igaz, hogy megöregszik. (A Logan futása megvan?) Azt gondolom, hogy apám halála egy igen lényeges vízválasztó pontja az életemnek. Huszonévesen beszélgettem a nagyapám testvérével arról, hogy mikortól felnőtt egy férfiember. Ő azt mondta, hogy akkor, amikor meghal az apja. Nem értettem vele egyet. Akkoriban nagyon ritkán találkoztam az apámmal. Ez az élet rendje. Az ember felnő, és önálló életet kezd élni. Amikor elment az apám, megértettem Sanyi bácsit (aki akkor már szintén nem volt közöttünk). Halála és a temetése közötti időszakban fogtam fel, hogy mit is jelent/jelentett ő számomra. Akkor értettem meg, hogy… Egyedül kell megoldanom a nagybetűs Élet talányait, úgy, hogy támasza kell legyek azoknak, akik eddig őrá támaszkodtak. Felnőtt lettem. Néhány nap alatt. Mindez eszembe jutott a film kapcsán.
És eszembe jutott, hogy van egy régi-régi írás. Úgy hívják, hogy Prédikátor könyve. Benne van a válasz arra, hogy van-e értelme az életünknek. Minden emberben benne van, hogy szeretne nyomot hagyni maga után. Szeretné, hogy tartalmas életet éljen, ami esetleg a jövő nemzedék számára is útmutató. Tudunk-e ilyen életet élni, mikor maximum az unokáink fognak ránk emlékezni? A többi utódunknak, bár vér szerint rokonok leszünk, csak idegenek leszünk. Talán a nevünket ismerni fogják.
Ezért becsülöm azokat az embereket, akik keresik a boldogságot, az élet értelmét. Úgy gondolom, nem kellenek nagy dolgok ezek eléréséhez. De nyitott szív és elme, igen. (Három filmre emlékszem, amiket együtt néztem az édesapámmal. Az egyik Eiseinstein Patyomkin páncélosa. A másik, Orson Welles Aranypolgára. Ez utóbbi film is valami ilyesmiről szól. Mindig a személyes, érzelmekhez köthető emlékek a legmaradandóbbak. És a leghatásosabbak.)
Ez a film, a Holdszivárvány, számomra ugyanolyan mély mondanivalóval szolgált, mint a Halott ember levelei, vagy a Múzeumlátogató. Még akkor is, ha direktben egyáltalán nem akar ez a film nagy gondolatokat közölni. Bennem mégis előjöttek egy kibogozós sztori kapcsán. Sokszor a legnagyobb rejtély az ember önmaga. Kérdés, ki szereti az ilyen történeteket? Én igen. Bízom benne, nem leszek egyedül.


A felirat megtalálható itt.

Üvegházhatás


A film eredeti címe: Парниковый эффект
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.















Az elmúlt időszakban jó néhány látványos (mondhatni zajos) filmhez készítettem feliratot. Most egy kicsit nyugisabb mozi következik. A tavaly év vége felé ajánlották a figyelmembe ezt a filmet.
Már a címe is érdekes: Üvegházhatás.
De ez nem egy zöld film. Greenpeace aktivisták valószínűleg nem fogják oktatófilmként egymásnak ajánlani. Miről szól akkor?
Jelena Poljakova mint Rita
Adva van egy fiatal vidéki lány, Rita (Jelena Poljakova). Az egyik moszkvai pályaudvaron találkozunk vele először. Nagy gondban van.
Azt állítja, hogy ellopták a bőröndjét. Benne volt mindene: ruhái, pénze, irata és egy papírlap. Rajta egy moszkvai címmel.
Adva van egy tizenéves moszkvai fiú, Senki (Alekszandr Jákin). Van néhány barátja. De ő egy senki. Egy utcagyerek. Éli a mindennapi életét. Ügyeskedik, hogy megélhessen.
Találkozik egy fiatal vidéki lánnyal egy pályaudvaron. Ő az egyetlen aki, ha kezdetben nem is túl lelkesen, de megpróbál segíteni a lánynak.
Ők ketten nem veszíthetnek semmit... Véletlenül találkoztak, és együtt kell megtanulniuk túlélni a világ közönyét.
Alekszandr Jákin a film egyik jelenetében



Szereposztás:

Rita - Jelena Poljakova,
Senki - Alekszandr Jákin,
sebész - Alekszandr Korsunov,
ápolónő - Irina Loszeva,
Pása néni - Anna Florovceva,
Görög - Jevgenyij Harlanov,
orvos - Igor Petruszenko.

A felirat a filmhez, megtalálható itt.




Grant kapitány gyermekei


A film eredeti címe: Дети капитана Гранта
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.











Grant kapitány gyermekei
Az egyik legnépszerűbb szovjet ifjúsági film, amely Jules Verne hason című regénye alapján készült. A siker nem kis részben Dunajevszkij zenéjének és a daloknak, valamint Nyikolaj Cserkaszov által megformált csodabogár földrajztudós, Jacques Paganel  alakjának köszönhető. A romantikus filmet nagyszerű színészgárda játssza, ami a ma már klasszikussá vált és nagy népszerűségnek örvendő zenével együtt, maradandó művet eredményezett.
A film premierje 1936 szeptember 15.-én volt.
IMDb    ID 0027516

A történetA könyveken nevelkedett korosztályban talán mindenki olvasta a könyvet, ezért a könyv meséjének leírása talán feleslegesnek tűnhet. De ha valaki nem olvasta volna, akkor röviden a történet:
Lord Glenarvan Duncan nevű jachtja Skócia partjai mentén hajózik. A kifogott cápa gyomrában egy üveget találnak, amelyben három nyelven segélykérő levelet találnak. A levelek sérültek, s ezért tartalmuk nem egyértelmű. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Grant kapitány hajótörést szenvedett a 37. szélességi fok mentén valahol.
Glenarvan lord megpróbál segítséget kérni az Admiralitástól, de az elutasítja a kérelmet, feltehetőleg Grant kapitány skót származása miatt.  Így aztán a lord, aki maga is skót, Grant kapitány gyermekeivel elindul a Duncanon hajótöröttek keresésére.
A kalandos utazás során végig járják Patagóniát, Ausztráliát, míg végül az Új Zélandhoz tartozó Tabor szigetén megtalálják a kapitányt.

Szereplők:
Jurij Jurjev — Grant kapitány
Iván Csuvelev — Ayrton fedélzetmester
Nyikolaj Cserkaszov — Jacques Paganel
Marija Sztrelkova — Helena Glenarvan
Nyikolaj Vitovtov — Edward Glenarvan
Olga Bazanova — Mary Grant
Jakov Szegel — Robert Garnt
David Gutman — Mac Nabbs őrnagy
Mihail Romanov - John Mangels kapitány
N. Adelung — Thalcave
Nyikolaj Micsurin — hoteltulajdonos

Technikai stáb:
Forgatókönyv — Oleg Leonyidov
Rendező — Vlagyimir Vajnstok
Zene — Iszaak Dunajevszkij
Főoperatőr — Arkagyij Kalcatij
Operatőr — O.  Fradkin
Hang — Vjacseszlav Lescsev
Dalszövegek — Vaszilij Lebegyev-Kumacs
Trükk felvételek — Alekszander Ptusko

A film zenéje
A filmhez I. O. Dunajevszkij szerezte a zenét, amely magába foglalja a V. I. Lebegyev-Kumacs  két dalszövegére komponált muzsikát is:
- Kifejezetten a film számára szerzett a "Kapitány, kapitány" című dalt, amelyet Nyikolaj Cserkaszov adott elő. A feliratokban a magyar változat látható, ami nem szó szerinti fordítás és nem is az én művem!
- Valamint a "Rajta, vidám dalt énekelj, fergeteges szél..." («А ну-ка, песню нам пропой, весёлый ветер…») kezdetű dalt, amelyre "hivatalos" szöveget nem találtam, s ezért ezt én fordítottam le, ami - ugye - nem műfordítás, és ezért elnézéssel kell szemlélni.

Élt egy vidám és merész
kedves ifjú tengerész
vissza nem tartotta őt semmi vész
köddel, széllel szembeszállt
néha nagy viharban járt
mégis vígan fürkészte a láthatárt
És ha baj érte őt
mindig ez a dal adott neki erőt:
Kapitány, kapitány fő a jókedv,
amíg tudsz nevetni baj sosem ér.
Kapitány, kapitány nézd a tengert
és a napsugár rád onnan visszanéz
Egyszer hosszú út után
visszatért a kapitány
lenn a parton volt egy szép kisleány
édes rúzsos szája volt
sajnos hűtlen lányka volt
kit épp egy másik férfi átkarolt
Így van ez, jó komám
Ne feledd e dalt a hosszú út után:
Kapitány, kapitány, fő s jókedv
Amíg tudsz nevetni baj sosem ér
Kapitány, kapitány nézd a tengert
és a napsugár rád onnan visszanéz.
Kapitány, kapitány nézd a tengert
és a napsugár rád onnan visszanéz.
------------

Rajta, vidám dalt énekelj, fergeteges szél,
Fergeteges szél, fergeteges szél!
Tengert és hegyet bejártál e világon
És a Föld összes dalát hallottad!

Dalolj nekünk, szél, vad hegyekről,
A tengerek mélye titkairól,
A madár dalolásról,
A kékes távlatokról,
Bátor és nagy emberekről!"

Ki a győzelemért harcolni kész,
Rajta, velünk dalt daloljon!
Ki vidám, az mosolyog,
Ki akar, az célba jut,
Ki keres, az mindig talál!

Rajta, vidám dalt énekelj, fergeteges szél
Fergeteges szél, fergeteges szél!
Tengert és hegyet bejártál e világon
És hallottad a Föld összes dalát!

Dalolj, szél, az erdei tisztásról
A vadak zavaros nyomáról,
Az éjjeli zajokról,
Az acélos izmokról,
A győzelmek öröméről!

Ki a győzelemért harcolni kész,
Rajta, velünk dalt daloljon!
Ki vidám, az mosolyog,
Ki akar, az célba jut,
Ki keres, az mindig talál!"

A regény újabb megfilmesítése
«Kapitány Grant keresése» — egy 1986-ben készült szovjet-bolgár 7-részes televíziós sorozat, amelyben szintén felhasználták Dunajevszkij zenéjét.
1962-ben amerikai változat is készült, amelyhez van felirat fájl.

Érdekességek

A "Grant kapitány gyermekei" az Udarnyik (Élmunkás) moziban történő jubileumi vetítésének plakátja. (balra)

Robert Grant szerepét először másik színésznek kellett volna játszania, de az illető nagyon félt a lovaktól. Ezután hívták meg a szerepre  Jákov Szegelt. Jákov Szegel megemlíti, hogy lovagolni egyetlen éjszaka alatt tanította meg Alekszander Ptusko, a film operatőrje. Ptusko korábban az  Első Lovashadseregben szolgált.

Grant kapitány epizód szerepében Jurij Jurjev szerepelt, akinek egy volt a ritka filmszerepei közül.  Jurij Jurjev a Szovjetunió népi színésze, Sztálin-díjas.






Videó
Ha a filmet akarjuk letölteni, ide kell kattintani.

A film 1990-es években videókazettán terjesztették, majd a századforduló után, 2005-től kezdve restaurált DVD változatban vált hozzáférhetővé.
A filmhez készített felírat fájl egy hallássérülteknek készített orosz változatból kiindulva készült. Benne hagytam a hallássérülteket segítő plusz információt, ami azonban nem zavaró, sőt néhol egyenesen segít,  ott ahol a hangsáv u.i. gyenge. A feliratfájl itt  található.




Vélemények a filmről az IMDb honlapról:

serjio Moszkvából (2002 július 29),"a szovjet filmkészítés a csúcson":
Milyen csodálatos film! Fekete-fehér és szemcsés (de hát 1936-ban készült), de mindez nem egyáltalán nem számít. Azon filmek között, amelyeket láttam, egyik sem közelíti meg. Olyan mértékű benne az öröm, a romantika és a kaland, erkölcsileg olyan felemelő, hogy nem találok kellő szavakat dicséretére. Adjuk ezekhez hozzá, hogy a film olyan ártatlan és optimista, hogy jobb ifjúsági filmet el sem tudok képzelni.
Nagyszerű színészek, mind, bár nekem különösen tetszett Paganel. ...a zene olyan, hogy 70 év múlva is az a rádiók kívánságműsoraiban gyakran kérik a "Grant kapitány gyermekei" nyitányt. Nagyszerű dalok ("Kapitány, kapitány, fő a jókedv", "Fergeteges szél").  És Jules Verne érdekfeszítő története!
Az egyetlen, amit kritizálni lehet, az az elavult speciális effektusok és a nem éppen szép szöveges betétek... De, tudják mit? Kit érdekel ez, amikor a film ilyen nagyszerű!


cgroiss Bécsből (2005 február 21),  "Jules Verne regényének gyönyörű adaptációja":

 Azért szeretem ezt a filmet, mert követi a könyvet. Az összes kedvenc alakom ott van és - meglepetés - rájuk ismertem.
A legszínesebb, természetesen, a földrajztudós Jacques Paganel,  aki mókás, művelt,  szószátyár, egy kicsit groteszk. Paganelt Nyikolaj Cserkaszov alakította, akit Oroszországon kívül Alexander Nyevszkij vagy Rettegett Iván megformálása alapján ismernek. Ebben a filmben azt láthatjuk, hogy a komédiának is mestere és minden jelenetben, ahol ott van, a központi alakká válik. A film vége felé, a hajótörötti hánykolódás során, néhány pillanatra irányt vesz a tragikusra, amely talán a film legfelejthetetlenebb pillanatai.
De az összes színész kiváló, hasonlóan az Oroszországban nagyon népszerű zenéhez. Az ember azt gondolná, hogy az ennyire kedvelt művet gondosan megőriznek, de sajnos a hangsáv és néhol a képek minősége kritizálható. Ennek ellenére, ha valaki szereti Verne regényeit és meg tud lenni a komputer trükkök nélkül, azoknak ez a film kiváló szórakozás.



TheLittleSongbird Nagy-Britanniából (2013 május 31)"Verne a szovjetek szemével":
Először is sok oka van annak, amiért a "Grant kapitány gyermekeit" megnéztem.  Verne könyve időtlenül szép történet; tudván, hogy Alekszander Ptusko sok általam ismert kiváló szovjet film alkotója; a szovjet és orosz filmek nagy kedvelője vagyok. A "Grant kapitány gyermekei" gyöngyszem az elejétől a végéig, a legkedveltebb szovjet filmem. Kellemes megjelenített díszletek, megvilágítás és öltözetek még fekete-fehérben is élvezhetőek és az operátori munka Ptusko stílusban diszkrét. Egyetértek azzal, hogy már maga a zene is elegendő ok a film megnézésére: sok más ok is van, de a zene kiemelkedő. A nyitány gyönyörű és jól hangszerelt darab, a film zenéje finoman hangsúlyozza a történetet, és a fülbemászó dalok téveszthetetlenül szovjetek (Jó értelemben nem tudok megszabadulni a "Rajta, dalolj dalt fergeteges szél"-től). A történet hűen követi a regényt részleteiben és szellemében és ezért a könyvhöz hasonló a hatása is. Melegséggel tölti el az embert, jó erkölcsre tanít, a romantikusabb elemek meghatóak, a kalandos elemek izgalmasak és sok szívjóság van bennük. A jellemek olyan színesek mint az el is várható, különösen Paganel, és a színészi teljesítmény minden szereplőt felismerhetővé és emlékezetessé tesz. Nyikolaj Cserkaszové a legnagyobb elismerés: mulattató, megható és tekintélyes. Összefoglalva: valódi szovjet gyöngyszem.


A feliratfájl és a bejegyzés Zsenei Márton munkája. Nagyon köszönöm neki a fáradozását!
A magam részéről örülök, hogy tudósíthat e blog erről a feliratról. Kedvelem a regénynek ezt a feldolgozását.
Még egyszer köszönök mindent!
                                                      TroA

Rút hattyúk


A film eredeti címe: Гадкие лебеди
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.















Rút hattyúk (Gadkije lebegyi) 2006

Az emberiség jövője. Olyan téma, aminek már évszázadok (évezredek?) óta újra meg újra nekirugaszkodnak az írók. Születtek róla utópiák és disztópiák, a szerzők világlátása szerint. Aztán megjelent a mozgókép és a rendezők sem óhajtottak kimaradni sorból, hogy közöljék az álláspontjukat a témakörben. Bizonyos filmekben egymásra talált a két alkotógárda. Ilyen a Rút hattyúk is. A cím könnyen felismerhetően a klasszikus mesére, „A rút kiskacsa” történetére utal. De mi van akkor, ha az átváltozás után a hattyút találjuk rútnak? Konsztantyin Lopusanszkij már többször bizonyítékát adta, hogy mélyen aggasztja a Föld sorsa. A halott ember leveleiben egy nukleáris háború következményeivel szembesítette a nézőt, majd. A múzeumlátogatóban egy világméretű ökológiai katasztrófa látomását tárta elénk. A Rút hattyúk, ha némileg közvetve is, de illeszkedik a sorba. Ezúttal egy radikális társadalmi szemléletváltozás felbukkanásának tesz ki bennünket. Jó társakra talált mindehhez a Sztrugackij fivérekben. A testvérpáros utolsó közösen írt könyve adja a laza alapot a film történetéhez. A fentebb említett „A halott ember leveleiben” Borisz Sztrugackijjal már dolgoztak együtt. Akkor az eredmény egy világhírű film lett. Vajon ezúttal mire mentek?

Viktor Banyev, az Amerikában élő, de orosz származású író, az egyik ENSZ bizottság tagjaként eljut a zárt „Különleges zónába.” Nem csupán alkotóként érdekeli az ottani helyzet megismerése, hanem apaként is. Elvégre a lánya a zóna egyik iskolájában tanul az „ázottaktól,” de már hónapok óta nincs róla hír. A különös hatalommal bíró földönkívüliek rendkívüli tudást kínálnak a tanítványaiknak, de mint mindennek, ennek is ára van. Meglehetősen nagy. Genetikai átváltozás, az emberi lét fokozatos elvesztése. A gyermekek minden nehézség nélkül képesek azonosulni a mutánsok alapjában más világszemléletével és hajlandók megfizetni azt, amit a tudás megszerzéséért kell. Ám a többséget kitevő „közönséges” emberek mély gyanakvással figyelik a Zóna történéseit. Nem minden ok nélkül. Úgy tűnik, a formálódó új világban velük senki nem számol. Az utódaik sem. Banyev akarata ellenére belekerül egy olyan konfliktus közepébe, amely háborúval fenyeget az új és a régi faj között.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij 1986-ban írták az utolsó közös regényüket, mely 1993-ban „Sánta sors” címmel megjelent magyarul. A „Rút hattyúk” annak a műnek a páros fejezeteiből áll össze. (A páratlanok nem Banyev, hanem egy másik, iszákos szovjet író helyenként groteszk kalandjairól szólnak.) A fivérek „Delelő univerzum” ciklusában visszatérően felbukkanó személyek a „progresszorok.” Ők egy fejlettebb bolygó lakói, akik egy, a magukénál elmaradottabb társadalmat próbálnak apró, az érintettek számára lehetőleg láthatatlan manőverekkel terelgetni a jobbulás útján. Legközismertebb példa a tevékenységükre a „Lakott sziget” regényekben – és mozikban – található. Idő múltával Boriszék arra jutottak, hogy a progresszorok állandó kudarcra vannak kárhoztatva, sőt, a tevékenységük több bajt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Minden civilizációnak a saját fejlődése vonalát kell követni, amelyben a visszaesések és kudarcok egyaránt ott vannak a haladás mellett. Kívülről egy társadalmat sem lehet boldogítani. (Mostanság Afganisztán és Irak környékét elnézve, az ott zajló folyamatokat látva, óhatatlanul eszembe jut, hogy nem ártana a diplomaták képzésébe felvenni néhány Sztrugackij regényt.)
Az „ázottak” földi megjelenése ezt a szemléletet tükrözi. Hiába áll mellettük az igazság, hiába nemesek a céljaik, hiába járnak a tudományos ismereteik fényévekkel a miénk előtt, alapvető hibába buknak bele. Egy civilizáció nem szakítható el az utódaitól. Aki megpróbálja, arra rárontanak, miként a vaddisznó konda tesz a malacai védelmében. Ha pedig a tevékenységük súlyosan sérti a fennálló hatalmi rendet, az elit habozás nélkül veszni hagyja az egyébként áhított és remélt hasznos tudást a saját érdekét védelmezve. Mi több, számukra belefér, hogy könyörtelenül és számítóan végeznek azokkal, akiktől tartanak. Nincs nehéz dolguk, az emberek többsége zsigerből elutasítja az „elitképzést.” Már pedig a Zóna iskolájában a kiválasztott kevesek okítása folyik. Hogy mindez közös érdek,  gyorsan elfelejtődik. Ennek a viselkedésformának a hirdetése beleillik Lopusanszkij eddigi világképébe. Nem csoda, hogy „kiszúrta” magának regényt. Bár őt gyakorta bírálják, hogy pesszimista, - pedig nem teljesen az, csak direktben nem adagolja az optimizmust sugalló jeleket a mozijaiban, - a tekintélye vitathatatlan a filmkészítők között. Így külföldi (francia) és hazai pénzen, beleértve a Gorbacsov alapítványt, csak összeszedte az elegendő rubelt a forgatásra. No, nem szuperprodukcióra, csak afféle tisztes középszerre, ami a piszkos anyagiakra értendő csupán. A szellemi-gondolati részét illetően jóval az átlag fölött jár a mű. (Azért az alig burkolt ital reklám tetten érhető, mi tagadás. De ezúttal legalább jó helyre ment a szeszipar pénze.) Továbbá az alkalmazkodás másik jeleként az előző alkotásainál jóval könnyebben befogadható filmet tett le az asztalra. Az pedig tiszta bónusz, hogy egész jó tempójú. Viszont akciófilmre  gondolni az ő esetében fölösleges.
Az indításnál rögtön megkapjuk a rendező védjegyének számító vörösben úszó képeket, ami szinte előre vetíti, hogy valami kellemetlen felé tart a főhős. Utána korántsem adagolja olyan töménységben az ilyen fényképezést, mint „A múzeumlátogató” esetében, ami egyáltalán nem baj. Ettől még a hangulatos fényképezés éppoly erős marad nála, mint az előző munkáiban. Később újra felbukkan a történetben a mindent beborító vörösség, de ott tényleg van dramaturgiai funkciója. Meglehetősen kísérteties hatást kelt. Tehát a képi világ hasonlít a mesterére, (Tarkovszkij) de jellegzetesen egyedi és túlzásmentes. A zene továbbra sem központi kérdés nála, a környezet zajaira inkább épít a hangulatteremtésnél. A megszokott zeneszerzőjével, (Alekszander Szokulov) dolgozott, aki nagyon érti a hagyományos dallami megoldásokba beépített külső zajok vegyítését. A történet főhőse, az író Viktor Banyev, közel áll az anti-hős figurájához. Az égetett szeszek nagy barátja nehezen talál kapcsolatot az emberekkel, a volt feleségével sem jött ki, saját bevallása szerint rossz apa volt. A regényei központi karakterei megvetendő alakok, ezt a fejéhez is vágják az ifjú olvasói. Ám figyelmes szemlélő, világos fejjel következtető, és - minden jogos bírálat ellenére - van erkölcsi tartása. A cinizmusa egyfajta álca nála, ami lefoszlik róla, amikor a lánya veszélybe kerül. „A gyerekeknek élniük kell.” Ez az egyszerű igazság mindent felülír. Képes róla meggyőzni még egy tőlünk idegen gondolkodásmódot követőt is. Ő maga pedig nem habozik a saját életét kockáztatni, hogy bizonyítsa, nem pusztán a szavak embere. Grigorij Gladij elsőrangúan hozza ezt a felemás figurát. Erős a humanizmusa. Egyszerre él benne az új és régi. De szembesülni kénytelen vele, hogy az ellentét feloldhatatlan. Borzongató belegondolni a film lezárásánál, hogy milyen kegyetlen választás elé kerül. Egyértelműen az ő alakja köré épül a mozi, minden más szereplő a keze alá dolgozik a történetben. Nincs gond a kiegészítő karakterekkel, sem az eljátszásukkal, de igazán emlékezetes alakítást részemről nem találtam köztük.

 Úgy gondolom, Lopusanszkij hatása a történetre alapvető volt, mert az eredeti írásban korántsem ilyen a főhős karaktere. Egyáltalán, véleményem szerint azon ritka eset állt elő, hogy a forgatókönyv szerencsésebb kézzel lett összerakva, mint az irodalmi alapanyag. Sztrugackijék regénye bizony erősen szétszórt, csapongó, nehezen követhető. Vannak benne rendkívül szórakoztató részletek, remek meglátások, de a korábbi műveikkel nem ér fel. Mint annyiszor, a testvéreket nagyon foglalkoztatta, miként reagálna az emberiség, ha valóban idegen gondolkodásmóddal kerülne szembe. Valljuk be, az Irány a Holdtól a Csillagok háborúján és a Csillagközi invázión át akár a Prométheuszig, - sok-sok sci-fit sorolhatnék még, - inkább a saját földi félelmeink vagy gondolkozásmódunk vetül ki a világűrbéli kalandozásokban. Egy másik, a földitől alapjában eltérő intelligencia bemutatása, nem jellemző a műfajon belül sem. „A kölyökcímű munkájukban az írópáros már boncolgatta ezt a témát. Nem túl jól jöttünk ki belőle, mi, emberek. Most sem. Valahogy röghöz, vagyis inkább bolygóhoz kötöttek vagyunk. Beszélünk a fejlődésről, szeretnénk is, a jó szándék él bennünk, de csak úgy képzeljük el, hogy a mi kis nyugalmas, megszokott életünket lehetőleg ne forgassák fel a haladás jegyében. (Sem.) Sztrugackijék viszont nem engednek. Igen, lehet rendbe hozni a pocsékul álló dolgainkat, de ára van. Jókora. A regényben más az alapkonfliktus. Ott az olvasható ki a sorok közül, - tiszta válasz alig van – hogy az emberiségen belül mutáció lépett fel, az új faj közöttünk él, s bizony leírt minket, „hagyományosakat.” Dehogy akar kiirtani, kipusztítjuk mi magunkat. A régi „típusú” emberek teljes pánikban menekülnek a zóna környékéről, ahol könnyedén szabályozzák az időjárást, gondolati erővel repülnek az „ázottak” s egyáltalán, semmi nem olyan, mint amit megszoktunk. A moziban mindössze pár idegen van. Szintén nem erőszakosak, – Most még! - röffen a konda – de csupán az új nemzedék nevelésére koncentrálnak. Néhány kiválasztottnak felkínálják az új világ esélyét, de az testi transzformációval jár, amitől az emberek többsége irtózik. Vagy annyira fél, hogy ölni képes az elkerüléséért. Még a vegyi háború sem ár a megszokott régi megóvásáért, miközben a világ belepusztul a saját erőből megoldhatatlannak tűnő környezetszennyezésbe.
Így elmondható, hogy az szerzők által választott intelligenciák találkozásának konfliktusa szerencsésen ötvöződik Lopusanszkij bolygó féltő szemléletével. A folyamatosan zuhogó eső, ami a „hétköznapi” emberek idegeire megy a regényben, míg a mutánsoknak lételem, remekül adja a világ vége hangulatát egy diktatórikus államban. Ez utóbbi elfelejtődik a filmben. Viszont az már bizonnyal a rendező álláspontja volt, hogy az egyesült Föld szemléletében maradt a régi. Bár a színhely jól felismerhetően orosz, a döntések egy világszervezet kezében vannak és az ENSZ katonai szerepe nem pozitív. A katonaság tervei simán felülírják a civil tudósok bizottságainak határozatait. Az anyagias világ elsöpri az intellektuális jövő lehetőségét. Nos, igen, ez kétségkívül a jelen, kár volna tagadni. Mi lesz az új generációval? Feladjuk a már-már kézben lévő, szinte „isteni” tudást? A jelenkor embere nem bújhat ki a kényes kérdések alól. Hiába dugják el a megmenekült gyermekeket a világ szeme elő, léteznek, akik tudják, hogy számukra a régi életforma fizikai kínszenvedést okoz. Köztük vannak a szüleik. Ők hogyan tudják feldolgozni az, hogy a saját utódaik miattuk szenvednek és csak évtizedek múlva remélhető, hogy gyógyultak lesznek.
Úgy tudnám összegezni, hogy a Rút hattyúkban Lopusanszkij az intelligens fantasztikum világát kínálja a nézőknek. Bizonyítja, hogy nem kellenek fénysebességgel száguldó űrhajók és galaktikus méretű háborúk a érdekes szórakoztatáshoz. Az igazi kihívás magának az ember természetének megmutatásában rejlik. Ez az irány mindig erős volt az orosz filmművészetben, a szovjet sci-fikben különösen. Világunk változásai nem az optimista irányzatot erősítették, több a keserűség és lemondás történetekben, mint az egykoron volt. Hol van mára a „Viharok bolygójának” optimizmusa, mely nem kételkedett abban, hogy legyűrjük a világűr és más planéták okozta nehézségeket. Jelenleg ott tartunk, hogy a saját élőhelyünk sincs biztonságban – tőlünk. A filmvégi enyhe bizakodás inkább reménykedés, mint töretlen hit az eljövendő évszázadokban. A gyermekeink talántudnak majd köztünk és velünk élni a jövőben. Ne feledjük, ez rajtunk, felnőtteken múlik. Tegyünk érte. Tegyünk értük.
Ui: A film magyarul eddig nem volt elérhető. Most már azért nincs túl nehéz dolga, aki látni szeretné. Csak némi vadászat szükséges az Interneten.

Viszonylag rövid idő alatt ez már a harmadik Lopusanszkij filmismertető, ami megjelenik a blogon. (Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét arra az örvendetes hírre, hogy Norman Bates nicknevű felhasználó felajánlása olvasható A halott ember levelei című bejegyzés hozzászólásai között. Szeretném megköszönni neki a felajánlását!) A Rút hattyúk képi világa más, mint az eddigiek. Jóval színesebb, populárisabb a megjelenési forma. Nekem az első pillanattól kezdve elnyerte a tetszésemet. Nem tudom megindokolni, hogy miért, de a film kezdetétől egyfajta várakozásérzés fogott el. Az a furcsa, hogy ma sem tudom, miből eredt. Ez a lelkiállapot végig kitartott, és az óvóhelyi jelenetben érte el katartikus csúcspontját.
A fivérek
Az alkotás megtekintése után vágyat éreztem arra, hogy elolvassam az eredeti művet. Oldfan segített, így megtudtam, hogy magyarul már régen megjelent a könyv. Sánta sors a címe. Megvettem, elolvastam. Furcsa volt, mert úgy éreztem közben, hogy újra meg kell néznem a filmet. Elkezdtem érdeklődni mindkét mű iránt. Így szembesültem azzal, hogy a Sztrugackij testvérektől el kell még olvasnom ezt-azt. Például a Piknik az árokpartont is.(Piknik a senkiföldjén címmel is kiadták magyar nyelven.) De nagyon úgy tűnik nekem, hogy az egész Delelő Univerzummal meg kell ismerkednem…
Kutakodásaim másik eredménye az volt, hogy a könyv nem csak rám volt nagy hatással. (Tudom, nagyképűnek tűnhetek, de kérlek benneteket, ne értsetek félre.) Borisz Paszternákot is megihlette a mű. Nagy rajongója volt ennek az alkotásnak. Érdekes, hogy a Szovjetunióban a tudományos-fantasztikus irodalom mennyire megbecsült volt, szemben például az akkori magyar kultúrpolitikai állásponttal. Magam is emlékszem, hogy az általános iskolai magyar irodalom tanárom mennyire nem tartotta literátori értékkel bírónak ezen alkotásokat. De valahogy ez benne volt az akkori un. magas irodalom értékítéletében. Még akkor is, ha például a Magyar Televízió 1980-ban tévéjátékot készített Alekszej Tolsztoj Aelitájából. Persze a korszaknak megfelelő bluebox-os technológia „túlpörgetéssével”. A filmecske látványvilága így erősen a magyar Pirx sorozat képi világára hasonlít. Érdekességként megemlíteném, hogy Farkas Bertalan űrutazásakor épp ez az alkotás volt műsoron az egyes csatornán. [Ez az este 8 órás főműsor volt]. A magyar készítésű Aelita sugárzását megszakították, és ekkor közölték az ország népével, hogy kinn van az űrben az első magyar űrhajós.
Paszternák ihletett kapott a regénytől, és megírta a За поворотом című versét. Szerencsénkre magyar műfordítása is van. Baka István művét itt olvashatjátok el.
Ez a vers hangzik fel a film óvóhelyes jelenetében. Gyakorlatilag így tiszteleg a film készítője Paszternák, és őrajta keresztül a Sztrugackij fivérek előtt.
A magam részéről mindig szerettem orosz nyelvű verseket hallgatni. Ha az ember nem figyel oda a szavak jelentésére, akkor is olyan magával ragadó,  ahogy az orosz nyelv dallama átjárja az embert. És a filmben nagyon szépen interpretálják Paszternákot! Olyan hátborzongatóan szép az a jelenet!
Az előző két Lopusanszkij filmhez annyi mindent írtam, és írhattam volna még. Ehhez nem akarok többet írni. Lehetne, de úgy érzem, hogy csak kerülgetni tudom a forró kását. A lényeg a filmben, és a könyvben van. Aki még nem ismeri, kérem, ismerkedjen meg a Rút hattyúkkal.
A felirat megtalálható itt.