Nehéz istennek lenni


A film eredeti címe: Es ist nicht leicht, ein Gott zu sein
                              Трудно быть Богом
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.














Veszélyes területre merészkedtem. Számomra veszélyes, mert szinte ismeretlen. Hogy kezdődött mindez?
Ahogy szokott.
Kaptam egy e-mailt. A levél írója többek között felajánlott a blog "részére" néhány filmfeliratot. Gondoltam ezzel színesülhetne az oldal. Mint írta szovjet-orosz sci-fikről lenne szó. Magam is tervezem (elég régóta, és erre bizonyíték épp ez a blog, hiszen említettem már az egyik megjegyzésemben ezt) egy sci-fi felirat készítését. Tehát a javaslata nem "botránkoztatott" meg. Csak... Volt egy kis bibi.
Oldfan, mert ő a levélíró, közölte, hogy angol anyagból dolgozik.
Hűha! Hiszen az a legjobb ha közvetlenül az eredetiből dolgozik az ember, hisz a nyelvi finomságok észrevevéséhez ez elengedhetetlen.

Mindjárt  a blog szempontjából "problémásnak" tűnő alkotással kezdem.
A film francia, német, szovjet és svájci koprodukcióban készült 1989.-ben. Ezzel így önmagában semmi baj nem lenne, hiszen nálam eddig is szerepeltek már ilyen alkotásokhoz készült feliratok. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyire elfogadott, megszokott mind a szovjet, mind az orosz filmgyártásban. Elég ha csak például Jurij Ozerov háborús filmeposzaira gondolunk. Tele vannak a baráti szocialista országok színészeivel. A német haditanácsokon német (NDK-s) színészek személyesítik meg a tiszteket például. Vagy ott van Szergej Bondracsuk 1970-es Waterloo-ja. Ezt a filmet a Moszfilm az olasz Dino de Laurentiis Cinematograficá-val közösen készítette. Parádés szereposztásban (talán elég ha megjegyzem, hogy Orson Welles játssza a filmben XVIII. Lajost). A főbb szerepek megszemélyesítői között csak egy szovjet színész (Szergo [Szergej] Zakariadzse az 1909-ben Bakuban született, örmény származású színész, Blücher generálist alakítja ebben a filmben) találhatunk.
Esetleg a Csekista. Ami francia-orosz közös munka. A rendező (Alekszandr Rogozskin) és a színészek oroszok benne.
De a Nehéz istennek lenni című film eredeti nyelve a német.
Hoppá!
Szóval nem orosz? Akkor mit keres a blogon?- joggal kérdezheti bárki.
Szeretnék egy bejelentést tenni.
Készülőben van egy filmfelirat, amely egy olyan filmhez készül amelynek az eredeti nyelve francia.
Viszont a cím és főszereplő kivételével az összes színész orosz származású (Pontosabban a cím és főszereplő nem orosz származású, de már orosz állampolgár. Erre visszatérek még, néhány hónap múlva.). Tehát úgy külön-külön nem lenne probléma a dolog, de így a kettő együtt!
Arról nem is beszélve, hogy a szovjet filmgyártás ezt a filmet teljesen leszinkronizálta. Nem a korszakban tőlük megszokott módon. Nem egy (esetleg kettő) narrátor mondja rá az eredeti hangra oroszul a mondanivalót, hanem sokszereplősen, ahogy nekünk magyaroknak annyira természetes. Szerintem ez a tény jelzésértékű.  
Nagyon sok szovjet színész van a Nehéz istennek lenni című film szereplői között. Ugyan a főbb szereplők közül csak ketten felelnek meg ennek a kritériumnak, de a mellékszereplők tömkelegéről elmondható.
A döntésem meghozatalában, amely következtében mégis szerepel ez a film a blogon, a végső érvet maguk az orosz filmes oldalak szolgáltatták.
Ezeken az oldalakon a szerzők "sajátjuknak" is érzik ezt az alkotást. Például a kalózoldalakon is a наши фильмы - filmjeink között szerepel. Amiken megnéztem kivétel nélkül minden.
Nincs mit tenni.
Akkor legyen!
Oldfan felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy a felirat a teljes filmhez készült. Ugyanis létezik magyar szinkronos változat is, de annak időtartalma rövidebb, mint az eredeti film hossza.
A felirat megtalálható itt.

A film forgatókönyvét Arkagyij és Borisz Sztrugackij azonos című regénye (1964) alapján Peter Fleischmann (aki egyúttal a film rendezője és producere is) és Jean-Claude Carriére írták.
A film a harmadik évezredben játszódik (2134). Adva van egy bolygó, ahol a történelmi fejlődés állapota a mi Középkorunknak felel meg. A bolygó lakóit megfigyelés alatt tartják az utódaink. De ők már nem olyanok mint mi. Nem háborúznak, nem indulatosak. Az érzelmeiket totálisan kontroll alatt tudják tartani. Annyira mások mint mi. Vagy mint Arnakar lakói. (Így hívják az országot amelynek népének mindennapjaiba bepillanthatunk ebben a filmben)
A "progresszorok" (a megfigyelőket hívják így a könyvben) nem avatkozhatnak be az eseményekbe, csak figyelnek. A kutatás célja az emberiség régmúltjának jobb megismerése.
Annyi, de annyi minden felmerült bennem miközben a történettel ismerkedtem... Olyan sokrétű üzenettel bír ez az alkotás!
Egyrészről  ott van Arnakar társadalmi berendezkedése. Ez egy középkori totalitárius rendszer. Ne ez így fából vaskarika! Hiszen egyetlen középkori totalitárius rendszer sem létezett! Az állam abban az időben jóval kevésbé kontrollálta az egyént, mint napjainkba. Sajnos, ahogy haladunk előre az időben, és minél fejlettebb gazdaságilag a társadalom annál inkább kontrollálja a hatalom az egyént. Nincs mit tenni... Viszont ma már nem feltétlenül az embereken való uralkodás a kontroll célja, hanem bizony gazdasági érdekek miatt sérülnek a személyiségi jogok.
Szóval egy középkori társadalmon keresztül mutatják be nekünk a (a 20.századi) totalitárius rendszert. Láthatjuk a külső és belső ellenség keresését, láthatjuk a rendszert működtető intrikákat.
De nem csak társadalomtudományi aspektusa van a filmnek.
Számomra a "progresszorok" világa maga a New Age-es gondolkodás kritikája. Nagyon divatosak (napjainkban is) azok az eszmék, óhajok amely a világbékéhez kötődnek. Hát  2134-re a Földön megszűnnek a háborúk, az acsarkodások. Az ember nem farkasa már a másik embernek.
John Lenin Lennon álma megvalósult:
"Képzeld el, hogy nincsenek országok
 Nem olyan nehéz
 Nincs miért ölni vagy meghalni
 Nincsenek vallások
 Képzeld el, hogy mindenki
 Békében él"
(A dalrészlet Rexter fordítása, a teljes magyar nyelvű szöveg megtalálható itt.)
Ez az idillikus állapot(, amiről Lennon az Imagine-ben énekel) olyan vonzó... És hazug.
Nem veszi figyelembe az emberi természetet. Persze erre a new ages guruk megtalálták az "ellenszert". Az új kozmikus tudat majd segít. Aki meg nem éri el ezt a tudatszintet, az minden "jó"-ból kimarad! Hát a Sztrugackij fivérek már 1964-ben elképzelték azt amire a dalnok csak 1971-től kérte a hallgatóit. Elképzelték és egy érzéketlen emberiséget találtak. Számomra az egyik érdekes vonulata a filmnek az, amikor az egyik "progresszor", aki nincs közvetlen kapcsolatban a bolygó lakóival, elkezd együtt érezni egy másik személlyel.
Vagy ott van a hatalom és a gondolkodó ember viszonya. A vallási fanatizmus hatalomra kerülésének veszélye... Az átlagember irányíthatósága, manipulálása. Sok-sok gondolat, és probléma felvetődik a filmben. Nem tolakodóan, csak úgy finoman. Szerintem ez egy olyan film (és ez nem csupán a filmesek érdeme), amelynek a mondanivalóját érdemes egy baráti társaságban megvitatni.
A fivéreket, - ahogy a műveik többségében, igazából az ember érdekli, a terveivel és az erkölcsi dilemmáival. A kalandokra módot adó középkori világ igazából csak keret. Fontos kérdéseket tesznek fel. Mi lesz, ha valóban bekövetkezik az, amit az utópiák már régóta vizionálnak, vagyis az emberiség megszabadul az erőszakos hajlamától? Egy szelíd, ám unalmas világban fogunk élni? Vagy mindössze elfojtani leszünk képesek a ragadozó ösztönünket, amely ugrásra készen lapul bennünk és bármikor kitörhet?  Vagyis a „szép új világ” megmarad a felszínnek? Figyelmeztetnek más veszélyekre is. A tudományos megfigyelés hideg tárgyilagossága azzal járhat, hogy kihal belőlünk a részvét érzése. Ez a legnagyobb gond, amivel a főhős, Rumata, küzd. Sztrugackijék válasza egyértelmű, az ember ezt a képességét akkor se veszítse el, ha az alkalmazása újabb gondokkal jár. Számukra az ember inkább erkölcsi lény, mint a technikai haladás képviselője. A hidegfejű, kívülállást és a vele együtt járó elzárkózást választó tudomány elveszítheti az emberiesség egyik lényegét, az érzéseket. Hasonlóan fontos erkölcsi dilemma náluk a felelősség kérése. Ha valakinek módjában áll meggátolni a kegyetlenséget, van-e joga a „be nem avatkozás elve” alapján akár évszázados szenvedésre ítélni a kiszolgáltatottakat egy olyan világban, amelyben a jó reménytelen harcot vív a minden téren fölényben lévő gonosz ellen? Hiszen, ha tétlen marad, cinkossá válik. Itt lépünk át egy minőségi határt, és ez volt az a pont, amely kiverte a biztosítékot a cenzoroknál. Hiszen lássuk bár a „sötét középkort,” a néző kétségtelenül felismeri a nácizmus kifejlődésének elemeit, de ugyanakkor azt is, hogy a kommunista hatalom társadalom manipulálása semmiben nem volt más a gyakorlatban! Azt sem nehéz észrevenni, hogy egy vallás nemes eszméit milyen könnyen lehet a visszájára fordítani, majd az elnyomás eszközévé tenni. Szóval, meglehetősen kényes témák sora van a moziban összeszedve. Teljesen érthető, hogy a „glasznyoszty” kellett ahhoz, hogy az egyén, a társadalom és az eszmék ellentmondásos viszonyait boncolgató mű nagyvászonra és nagyközönség elé kerülhessen. A mozi a pragmatikum jegyében fogant. A németek adták a pénzt, a rendezőt és a technikai hátteret. A Szovjetunió a pazar helyszíneket, az olcsó statiszták sokaságát, és néhány jelentősebb karaktert, kiegészítve a vasfüggönyön túli más színészekkel. Miután drága mozi volt a maga idejében, - ennyi pénzt sci-fire a szocialista táborban akkoriban már régóta nem költöttek, - a forgatókönyvet úgy alakították, hogy széles nézőközönség számára is könnyen befogadható legyen. Ezért aztán az erőszak naturálisabban van jelen, mint ahogy az a szovjet film világában szokásos volt, a témához illő némi meztelenség és dekadencia ábrázolás sem a korszak jellemzője, viszont a nézőbarát szemlélet jegyében fogantak. A látvány elemekre sincs panasz, a mozgalmasság kellő mértékű, gondolva nemzetközi piac igényeire. Tehá,t aki az eredeti Sztrugackij szemléletet várja, érezhet némi csalódottságot. Részemről viszont úgy gondolom, a fogyaszthatóságot elősegítő elemek nem nőttek a gondolati tartalom fejére, ésszerű és vállalható kompromisszumok jellemzik a kivitelt.
A 2013-as film plakátja
És annyi minden bent maradt még az eredeti műben!
Nem véletlen, hogy készült egy másik értelmezése is a könyvnek.
2013-ban bemutatják Alekszej German utolsó filmjét, ami a Nehéz istennek lenni című regény egy másfajta interpretációja. Úgy gondolom szükség is volt erre. Az 1989-ben készült feldolgozásban a karakterek ábrázolása kissé idealisztikus. Ennek oka, véleményem szerint, az hogy a fő hangsúly a történeten van. Az (új, teljesen) orosz verzióban pedig a realisztikus ábrázolásra nagy hangsúlyt helyeznek. Mocsok, a sár (jelenettől függően), szinte "átsüt" a képernyőn. Például a szereplők nem kulturáltan, cizelláltan esznek, hanem olyan sergio leonésan. Miközben kanalazzák a levest, közben a lé végig folyik az étkező szakállán. Persze a kanalat sem úgy fogja ahogy a menzán elvárják a gyerekektől.
Egy teljesen valódinak tűnő középkor tűnik elénk German filmjében.
A kegyetlenkedések is kegyetlennek is látszanak.
Ugyanakkor bár több mint háromórás lett az új Nehéz istennek lenni, de nagyon sok minden "kimaradt" belőle. Persze ez a "kimaradás" az új koncepció része!
Egy szó mint száz!
Tudom, hogy napjainkban nem divat az olvasás. Mégis azt javaslom mindenkinek, hogy miután megnézte a Nehéz istennek lenni című filmet, vegye elő a könyvet és olvassa el azt is!
Szerintem megéri! (Még két feldolgozás megtekintése után is.)

Don Reba - Alekszandr Filippenko
 A film egyik főhősét Don Rebát Alekszandr Gerorgijevics Filippenko alakítja. 1944.szeptember 2.-án született Moszkvában. Kitüntetéssel érettségizett Alma-Atában. 1967-ben szerzi meg első diplomáját a Moszkvai Fizika-Mechanikai Főiskolának a Molekuláris Kémia- Fizika fakultánsán. Ezután két évig mérnökösködik.
1974-ben B.V. Sulkin színjátszó iskolájában megszerzi második diplomáját. 1969-1975 között a Taganka Színház tagja. 1975-től húsz éven át a Vahtangovról elnevezett Akadémiai Színház tagja. 1996 óta a "Mono-Duet-Trio" színház művészeti igazgatója. Rengeteget filmezik. Néhány Magyarországon is ismert filmje: Barátom, Iván Laspin; Moszkvai csata; Mester és Margarita (1994); Titokzatos Násztya (televíziós sorozat); Mester és Margarita (2005); Leningrád.

Edward Zentara
A film főszereplőjét a lengyel származású Edward Zentara alakítja. 1956. március 18.-án született Sianówban, és 2011. május 25.-én hunyt el. Haláláig több mint ötven filmben szerepelt. 1975.-ben lépett a világot jelentő deszkákra. Érettségi után a Koszalini Közgazdasági Líceumba járt. Majd a lodzi Filmművészeti Iskolában diplomázott 1980-ban.
Ötvenöt évesen önkezével vetett véget az életének.

A bejegyzés írása közben napi kapcsolatban voltam Oldfannal (a sárga karakteres mondatok tőle származnak). Egyik levelében figyelmembe ajánlott egy másik filmet is. A fehér bolygó című lengyel alkotást. Az Andrej Zulawski által rendezett filmnek a sorsa is regényes. Az akkori cenzúra annyira ártalmasnak találta, hogy megsemmisítésre ítélte a film kópiáit. Csodával határos módon mégis megmenekült a film. És miért érdekes ez a film?
Mert ennek a filmek nagyon hasonló a koncepciója mint a Nehéz istennek lenni-nek. A lengyel film forgatókönyvének alapja a rendező rokonának Jerzy Zulawskinak az egyik regény trilógiája. Ezek a művek magyarul is megjelentek, legelőször az 1920-as évek elején.
A hasonlóság egyik oka lehet az hogy Sztrugackijék esetleg olvashatták ezt a regény folyamot. Olvasták, magukévá tették és átformálták a történetet. De az is lehet, hogy a Zulawski művét nem ismerték, "csak" ugyanarra éreztek rá mindhárman. Soha nem fogjuk megtudni, hogy volt valójában.
Úgy gondolom, nem is olyan fontos ez a kérdés. Mindkét mű saját jogon remekmű. Saját jogon, hiszen Shakespeare is már meglévő irodalmi alkotások átdolgozásával lett világhírű. Nem véletlenül, mert amit hozzátett a már meglévő művekhez, az teljesen átformálta és egy magasabb irodalmi szintre emelte.
Erről a lengyel filmről többet itt olvashattok.



Mindenkinek csak ajánlani tudom a Nehéz istennek lenni című, 1989-ben készült filmet!
Köszönöm Oldfannak, hogy megismertetett ezzel az alkotással!

Folytatjuk...

Sötét Világ


A film eredeti címe: Темный Мир
A felirat tulajdonságai:
FPS: 23,976
a fájl kiterjesztése: srt.
















Edgar Allan Poe: Egyedül
Más voltam én már mint gyerek,
Mást láttam mint a többiek,
S ha marta szívem vágy s panasz,
Nem volt egyszerű tavasz,
Nekem már akkor más habú
Forrásokon buggyant a bú,
Lelkem más dalra volt vidám
S szerelmem is – merő magány.
Mert zordon sorsom hajnalán
Már megszállott a vad Talány,
Mely lappang Jó és Rossz mögött,
S amely, ma is még, gyúzsba köt:
Izente zúgó és folyam,
A szirt, mely mint a vér, olyan,
S ha szeptemberi aranyat
Hömpölygetett körém a Nap,
S a villám, mely az éjszakát
Előttem hasította át,
Az orkán és a vak dörej
S a szörnyű felleg is, amely
(Kék volt a fél menny, csupa fény)
Démon képében jött felém.

Kardos László fordítása


E bejegyzés egy olyan filmről szól amelynek főszereplőnője egy kicsit más gondolkodású mint az átlag. Huszonéves lány ő aki lelke más dalra vidám, és ezért a magány is megtalálja. Nem azért mert csúnya, buta lenne. Nem. Hanem azért mert túlságosan is érdekli az ezoterika. Az iskolai tanév befejezése után, főiskolás társaival közösen egy néprajzi felfedezőútra indul. Egy olyan területre ahol paranormális jelenségek is előfordulnak...

 A film 2010-ben készült (azzal a kétes dicsőséggel is büszkélkedhet, hogy ez a film az első az orosz filmgyártás történetében amelyet az úgynevezett 3D-s technológiával [is] készítettek). Műfaja alapján a leghelyesebb az lenne ha azt mondanám, hogy egy fantázia filmmel van dolgunk.
Elsősorban a fiatal korosztály (Nem a kisgyerekek részére!) számára készült ez a film. Időnként félelmet keltő jelenetekkel is találkozhat benne az ember. Tini-horror abban az értelemben, hogy a film hősei tizen-huszonévesek, és időnként rémisztő dolgokat élnek át, és abban az értelemben is, hogy az előbb nevezett korosztály a film célközönsége is.

Emlékszem hetedikes koromban történt.
Az ifjú ének-zene tanárnő Muszorgszkijról beszélt nekünk. Egyik főbb műveként az Egy kiállítás képe című alkotást nevezte meg. Ez alkalomból feltette a lemezjátszóra az aktuális bakelitet és... Elmondta, hogy mibe fogunk belehallgatni: a Baba Jaga kunyhójába.
Tudjátok ki az a Baba Jaga? - kérdezte.
Nem. Senki nem tudta.
- Hát ő egy boszorkány. Orosz népmesei boszorkány.
Igen. Baba Jaga egy boszorkány. Az Erdei Boszorkány.
A Sötét világ című film az orosz boszorkányhitre épül, de mindezt megspékelik egy kis UFO-val. Hogy "korszerű" sztorit kapjunk, amely versenyre kelhet a hollywoodi fantázia történetekkel. Legalábbis az oroszországi mozipénztárak előtt mindenféleképpen.
Ezért nem spóroltak az alkotók a látványos jeleneteken, még a számítógépes grafika segítségét is igénybe vették.

De tényleg! Tudjátok ki az a Baba Jaga?
Ő nem egy egyszerű, "hétköznapi" boszorkány!
Baba Jaga személye az ősi szláv hitvilágba visz minket. Annyira ősi karakterről van szó, hogy nem csak a keleti hanem a nyugati szláv kultúrákban is ismerik. A lengyelek Jenzababa vagy Jezdaként, a csehek Jazi Babaként ismerik ezt a személyt. (A Baba Jaga név etimológiája szerint boszorkánynőt jelent. A baba jelent nőt, asszonyt, idősebb nőt, a jaga jelentése az óoroszban pedig boszorkány. Az orosz nyelvben a vegyma szó is boszorkányt jelent. Ebben az esetben a vegy a szótő, és tudni jelentése van.) Baba Jagát általában rosszindulatúként, gonoszként ábrázolják, de időnként a jótevő szerepkörében is feltűnik. Halhatatlan, alakváltoztatásra képes személy, aki alaposan ismeri a világ dolgait. A halál megszemélyesítője, az ördög szolgálóleánya. Istennőként soha nem ábrázolták, mivel személye sokkal inkább a földi dolgokhoz kötődik, mint az égi Pantheonhoz. A szláv mítoszokban eleinte mint a nők segítője, pártfogója olyan védőszentféleségként funkciónál. A kereszténység térhódítása után kerül le az istenségek közül a földi létbe, és lesz gonosz boszorkány. Ugyanakkor a népi hit egyes rétegeiben továbbra is megmarad eredeti „funkciója”. Ezek a történetek, nem véletlenül, a nők között terjedtek. Jónéhányat fel is jegyeztek etnológusok. Ezekben a történetekben Baba Jaga személye összemosódik Máriáéval, akit a pravoszlávok mint Isten Anyját tisztelnek. Ebben az értelmezésben az erdő, ahol Jaga él, nem más mint az Égi Királyság jelképe.
Baba Jaga kunyhója
Mindenesetre a legrégebbi történetek szerint Baba Jaga egy ősi istenség volt. Úgy gondolják, hogy személyét már az úgynevezett kőkorszakban is tisztelték. Mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységeknek volt a „felügyelője”. A pásztorok, a nyájak védője, a gazdák segítője. Minden állat úrnője, a madarak istennője, aki csirkelábú házban lakik (vesd össze a magyar népmesékben található kacsalábon forgó házzal).
Más történet szerint Baba Jaga háza az erdő mélyén található (innen származik az egyik címe is: az erdő Úrnője) egy nagy forgószélben. Van olyan elképzelés ami szerint az erdő legmélyén lévő házának mind a négy sarkán van egy csirkeláb és azon forog a ház. Más verzió szerint a tyúklábakon szaladgál a ház. Olyan verzió is ismert, hogy a négy láb csak támaszték, mert a ház közepén van egy nagy orsó, és az forgatja a házat.
Maga a boszorkány leírása is különböző. Egyes források csak arról beszélnek, hogy nagyon öreg. Minden mást a hallgató fantáziájára bíz. Más elbeszélések szerint nem csak vén, hanem ronda is. Sovány, csont és bőr. Fogai hosszúak és nagyon élesek. Időnként vasfogakról szól az elbeszélés (vö. vasorrú bába a  magyar népmesékben). Vagy a szemfogai olyan hosszúak, hogy azt Drakula is megirigyelhetné. Embert eszik, és olyan mágikus a tekintete, hogy akire rápillant az megmerevedik, esetleg kővé változik. Az így a félelemtől megbénult áldozatát szépen megeszi.
A haja össze-vissza tekergő kígyók sokasága (Ez a görög mitológia hatására utalhat. Vesd össze Medúzával.) Áldozatai csontjából készítette a háza körüli kerítést, és a kaput. Díszítő elemként emberi koponyák funkcionálnak. Amelyekben éjszakánként világítanak az szemek…
Mindez Jaga a halállal való közeli kapcsolatra utalnak. De nem minden esetben. Vannak olyan történetek, amelyekben a Boszorkánynő által főzött leves (melyben emberi testrészek úszkálnak) az élet forrásának jelképe.
A népi hitvilág másik Baba Jagája egy kedves idős asszony. Abban különbözik a többi nőtől, hogy nem viseli azt a fejdíszt, pártaszerűséget amit a férjezett asszonyok hordanak tradicionálisan.
Baba Jaga személyiségének három aspektusa van:
- Termékenység istennő. Ilyenkor jóindulatú személyiség, akinek a legfőbb dolga elősegíteni egy új élet megszületését.
- Az emberi élet jövőbeli alakulásának megismerésében segít. Baba Jaga ebben az aspektusában lehet jó és rosszakarója az embereknek. Tulajdonképpen ilyen esetekben mint jósnő jelenik meg.
-  A harmadik szerepköre pedig az ember életének a végét bejelentő, okozó személyiségként jelenik meg. Mintegy Végzet Asszonya szerepkör, de szó szerinti értelmemben.
Gyakorlatilag e három szerepköre alapján azt mondhatjuk, hogy teljesen meghatározza az ember életét. Az születéstől a halálig. Nem fentről tekint le az emberiségre, hanem az emberek között tölti idejét, és beavatkozik az emberek életébe.
Vannak olyan vélemények a szakemberek között akik úgy gondolják, hogy az emberi csontok és koponyák a kerítésében, a házán a szellemvilággal való szoros kapcsolatra utalnak. Olyanok is vannak akik úgy gondolják, hogy az a hely ahol Baba Jaga kunyhója áll, az a hely ahol az élők és a halottak találkoznak egymással. Bizonyos esetekben megnyilvánulhat jóindulata, hiszen az visszatarthatja az élőt, hogy a halottak közé való elvegyüléstől (megakadályozhatja halálukat).
Mások ezzel ellentétben a Pokol szálláscsinálójának tartják. Egy olyan személynek aki uralkodik a Napon, a Holdon, a csillagokon. Befolyásolja az időjárást, a növények fejlődését, az eső erejét. Még a tehenek tejhuzamára is hatással van.
Baba Jaga a világ első pilótanője 
Természetesen repülni is szokott. Ahogy azt „megszokhattuk” az európai tradíció alapján.
A Baba Jaga ábrázolásokban megjelenik a mozsár és a hozzátartozó mozsártörő (pisztillus) is. Ezek az eszközök a nemi szerveket szimbolizálják (lásd Jaga termékenységi szerepköre). A szláv népeknél a mozsár és a pisztillus nem rombolást (törés) szimbolizálja, hanem az életet. A mozsár feladata nem csak az gabona őrlése, hanem a len előkészítésének is az eszköze. A lené amelyből azután szövet készíthető. (A szövetből ruha készül, amely megvédi az embert. Például a hidegtől.) A nyírfa seprű jelképezi a főboszorkány hatalmát az emberek felett. Az emberi sorsot úgy befolyásolhatja, arra sodorhatja amerre akarja.
Baba Jagának vannak gyermekei is. Ezek a lények különböző állatok szellemeként jelennek meg egyes történetekben.
Van egy varázspálcája is. Rémálmokat, hallucinációkat tud az embereknek okozni, sőt halálos kórt is képes az emberre ragasztani. Képes a férfiú erő befolyásolására is.
Farkas képében is meg tud jeleni, és felfalja azokat akik megsértik a területét. Időnként az erdőben a medve „helyettesíti” őt.
Kiterjed tevékenységi körébe tartozik a vándorénekesekre való felügyelet, vigyázás is. Kedvenc elfoglaltságai között van a nyári estéken az erdőben bóklászás, közben gyógyfüvek, gombák szedése.
Az orosz Baba Jaga mítoszban kapcsolatba hozzák őt a sárkányokkal is. Koscsej a Halhatatlan (a név a koszt-csont szótövet rejti) egy sárkány, aki emberi testet öltött magára. Akinek a sorsa erősen függ Baba Jagától, aki erősen kontrollálja személyiségét, erejét, lehetőségeit. Jaga befolyása kiterjed a tűzokádó sárkányra Csudo-Judora is, aki az Élet és a Halál Vize felett őrködik.
Belorussziában úgy tartják, hogy Baba Jaga és társai elszívják a Nap erejét és mágikus tüzekkel elpusztítják a növényeket, a Föld erejét az emberiség ellen fordítják. Ezen a vidéken az elemek feletti teljes hatalom Jaga és társai kezében van. Ezért ki kell engesztelni őket, az embereknek meg kell maguknak szerezni Baba Jaga jóindulatát.
Azt állíthatjuk tehát, hogy Baba Jaga több mint egy egyszerű boszorkány.


Főbb szerepekben:
Szvetlana Ivanova - Marina Leonova,
Iván Zsidkov - Kosztya,
Jelena Panyova - Helva,
Szergej Ugrjumov - Alekszandr Volkov,
Ilja Alekszejev - Artúr,
Marija Kozsevnyikova - Vika.

A filmet rendezte: Anton Megergyicsev,
forgtatókönyv: Alekszej Szidorov és Alekszandr Gyorbinján.

A sikerre való tekintettel tavaly elkészült a folytatás is, egy mozifilm (2013),
majd idén, 2014-ben, egy televíziós sorozat formájában is folytatódnak a kalandok.

A Sötét világhoz a feliratot megtaláljátok itt.

Franz és Polina

A film eredeti címe: Франц + Полина
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.
















Tavaly ősszel elhatároztam magamban, hogy egyre kevesebb erőszakos, háborús filmhez fogok feliratot készíteni. Olyan jó volna, ha az embernek lenne ideje egy érzelmes, romantikus filmen "dolgozni"! Ki is néztem egyet. Befejezem a megígért feliratokat és hajrá!
Minden haladt a tervezett úton, amikor kaptam egy e-mailt. Jani76 volt az. Udvariasan megkérdezte, hogy az általa a figyelmembe ajánlott filmeket megnéztem-e. Döntöttem-e, hogy esetleg az egyikhez, vagy másikhoz csinálok-e feliratot.
Úú! Tényleg!
Igen megnéztem őket.
Igen, tetszettek!
Igen, az egyikhez hozzá is kezdtem... csak...
Csak jött egy gépváltás. Az egyik gyermekem "elbitorolta" azt a gépet amit addig használtam, és ottmaradt rajta egy mappa az elkezdett felirattal...
Mindez eszembe jutott amikor olvastam jani76 e-mail-jét.
De ebben az új levelébe egy újabb filmet is a figyelmembe ajánlott.
A Franz és Polinát.
Kedves jani76!
El fog készülni az a felirat is, de előzetesnek íme itt van a Franz + Polina!
Köszönöm, hogy felhívtad erre a filmre a figyelmemet!

1943-ban járunk, Belorussziában.
Egy kis falucskában, ahol néhány német katona állomásozik. A falusiak élik a mindennapi életüket. Teljes az idill. Az egyik német katona, Franz (Adrian Topol) elkezd érdeklődni az egyik fiatal lány, Polina (Szvetlana Ivanova) iránt. A fiú iránt a lány sem közömbös. Ám Franz idősebb katonatársa (Uwe Jellinek) okítja az ifjút, hogyan kell a nőkkel bánni. Hogyan kell hódítani.
A kérdés csak az hogy Franz egy "skalpvadász"-e, vagy sem.
Nagyon hamar kiderül minden. Hiszen Belorussziában járunk, ezerkilencszáznegyvenháromban...

Miután megnéztem ezt az alkotást utána néztem ennek-annak. Elsősorban a film fogadtatása érdekelt. Megdöbbentem amikor megláttam a film statisztikai adatait. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy nem az úgynevezett széles nagyközönség számára készült ez a film. Inkább filmes fesztiválokon mutatták be. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) kiadták DVD-n az alkotást. (A filmben három nyelven is megszólalnak a szereplők. Az oroszon kívül német és belorusz nyelvű beszéd is hallható. Az orosz DVD kiadás nagyban segített, hogy elkészülhessen a magyar nyelvű felirat.)

A főbb szerepekben a következő művészeket láthatjuk:
Adrian Topol - Franz,
Szvetlana Ivanova - Polina,
Tamara Mironova - Kucseriha,
Uwe Jellinek - Otto,
Valentin Macapura - Kazik,
Erika Bulataja - Liza,
Natalja Gorbatenyko - Liza és Kazik anyukája,
Makszim Macapuro - Makszimka,
Andrej Merzlikin - Pável.

A filmet rendezte: Mihail Szegal.
A film forgatókönyvének alapjául Alekszandr (Alesz) Mihájlovics Adamovics (1927-1994) műve szolgált. (A film számára Vlagyimir Sztyepanyenko, Mihail Szegal és Makszim Trapo átdolgozta a forgatókönyvet.)
A filmet fényképezte: Makszim Trapo.
A zenéjét szerezte (ami szerintem zseniális): Andzsej Petrasz.

A film egyszerre romantikus szerelmi történet, miközben szembesülhetünk a háború borzalmával, és elementáris drámai helyzetekkel.
Személyes véleményem szerint a záró jelenet egyszerűen hátborzongató.
Amikor először láttam a filmet Kazik nézése és kézmozdulata rémisztő volt. Akkor és ott egy thriller kezdetét láttam a film befejezésébe. Beleborzongtam.


Mindig megdöbbenek amikor a magyar hadsereg 2.világháborús szerepét azzal próbálják bagatellizálni, hogy az a Szovjetunió területén nem követett el háborús bűntetteket (nem úgy mint a "gaz" németek), főként csak partizánellenes tevékenységet folytatott. Mintha a rémtettek csak a fronton történtek volna meg.
Ezzel szemben épp hogy az úgynevezett partizánellenes tevékenység az ami jellegénél fogva magában hordozza a háborús bűntettek elkövetésének lehetőségét. Hiszen az egyenruhás katona nem reguláris csapatok ellen harcol. Sokkal nehezebb megkülönböztetni az ellenséget a civil lakosságtól.
És az igazság az, hogy a vér szagától bódult (bár főként nem attól, hanem tudatmódosító szerektől bódultnak a katonák évszázadok óta) hadfiak nem is akarnak különbséget tenni. Ennél már csak az borzasztóbb amikor a hadvezetés el is várja, hogy ne tegyenek különbséget...
És a náci Németország által vezetett úgynevezett bolsevikellenes kereszteshadjárat épp ilyen háború volt. A magát kulturáltnak tartó (Németország vezette) Európa betört a vadnak tartott Keletre, hogy raboljon, öljön, pusztítson, és hogy a túlélők egy részét elhurcolja rabszolgának.
Bár nacionalista és kommunistaellenes szólamokkal magához édesgette a kollaboránsok seregeit, de a megszállt területeken mégis meghallgatásra talált Moszkva felhívása a partizánháborúra. Ennek egyik oka éppen maguk az európai (német, olasz, magyar, román, szlovák, [egy kevés] spanyol) csapatok voltak.
(A partizán szó egy francia eredetű jövevényszó az orosz nyelvben. Eredete az 1812-es hadjáratig vezethető vissza. Az egyesült európai seregek, Napóleon vezetésével megtámadják az Orosz Birodalmat. Az orosz hadvezetőségben végül a kutuzovi irány lesz irányadó. A cári seregek szakadatlan visszavonulnak. A szláv sereg maga mögött csak "felperzselt föld"-et hagy. A császári seregek utánpótlási vonalai megnyúlnak. A katonák ellátása akadozik. A pravoszláv egyház segítségével a cári udvar fellázítja a Grande Armee hátában az orosz parasztságot. Ez a lázadás nem ad hoc jellegű volt, hanem szervezett. Ezt a stratégiát alkalmazta a sztálini hadvezetés is a Wermacht [és társult hadseregek] ellen. Mihail Frunzét tartják a 20.századi partizán hadviselés egyik teoretikusának. Ezt a címkét az 1921-ben írt " A Vörös Hadsereg egységes katonai doktrínája" című művével "érdemelte" ki. Természetesen az idő múlásával Frunze tanait módosították itt-ott, de a partizán taktika fontos alkotóeleme volt a szovjet hadvezetés honvédelmi elképzeléseinek.
A partizánmozgalom vezetésének történetére most nem térnék ki.)
A partizánháborúnak nem csak hadműveleti jelentősége van, hanem kiváló a propagandaháború megnyerésére is.
Hősök és mártírok"születnek" akikkel azonosulni tud a közember.
Hősök akik lelkesítik az elcsüggedőket, mártírok akiknek a halála felháborítja a jóérzésű embereket.

Úgy gondolom, hogy azoknak akik láttak a Ballada a bombázóról (akár a televíziós sorozatot, akár a mozifilmet)-t, vagy a Ködben (В тумане) című filmet nem kell sokat beszélni arról, hogy milyen is az a partizán hadviselés.

A ’41 nyarán bekövetkezett német támadás után, amely váratlanul érte a szovjet csapatokat, a Vörös Hadsereg tartós defenzívába szorult. Jelentős mennyiségű harci eszköz, és jelentős emberveszteség jellemezte a kezdeti időszakot. A támadó német csapatok bekerítették a szovjet erőket, és felmorzsolták őket. A túlélők többsége hadifogságba került. De nem mindenki. Voltak akiknek sikerült kitörniük a Werhmaht halálos öleléséből. Ezek a katonák megpróbáltak visszakerülni a Vörös Hadsereg alakulatai közé. Ám a gyors német előrenyomulás hátráltatta terveik megvalósulását. Az első ellenálló csoportok ilyen katonákból, katonatisztekből állott. Kerülniük kellett a lakott területeket, hiszen azok ekkor már a német adminisztráció ellenőrzése alatt állottak. Így az erdős területeken kerestek maguknak rejtekhelyet. Hozzájuk csatlakoztak a területi kommunista párt tagjai, vezetői. Számukra, szó szerint, életbe vágó fontosságú volt, hogy kikerüljenek a németek látóteréből. Az okkupált területeken a németek támogatták a helyi nacionalista érzelmű politikusakat. Fontos volt számukra, hogy a megszállt területeken kollaboráns politikusakat segítsenek hatalomba. Erre legalább két dolog miatt volt szükségük erre:
1. A nemzeti érzelmek felszításával próbálták a helyi népesség szimpátiáját megnyerni. A nacionalizmust állították szembe a kommunizmussal.
2. A „helyzetbe hozott” nacionalista vezetést segítségével próbálták a meghódított területek erőforrásait a német hadigépezet részére kiaknázni.
Természetesen „saját” ideológiájukat is terjesztették. Az úgynevezett végső megoldás Szovjetunióbeli végrehajtásához is igénybe vették a helyi erők segítségét.
Ettől kezdve jelentős számba csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz zsidó származásúak is.

Partizánmozgalom Belorussziában



(Jelmagyarázat:
vörös négyszög: partizán parancsnokságok,
zöld kör : partizán csapatok,
repülőgép: partizánok repülőterei,
rózsaszín terület : partizán zónák)









Végül amikor a lakosság számára egyértelművé vált, hogy szláv származásúakra a náci ideológia szerint kiirtás, illetve a korlátozott „szerencsés” számára a rabszolgasors vár, ezt követően a partizán csapatokban jelentős számban megjelentek az adott területen élő szlávság képviselői is.

Gyakorlatilag az összes megszállt SzSzK területén jelentős partizánmozgalom fejlődött ki. A legnagyobb mértékben épp a Belorusz SzSzK területén. 1941 végére Belorussziában 230 csoportban 120 000 ember tevékenykedett. Itt a háború végére a partizánok száma elérte a 374 000 főt. A fehérorosz partizán mozgalom fő feladata a német utánpótlás szállításának akadályozása, megakadályozása volt. A háború folyamán 11 128 vonatot siklattak ki. A Belorusz SzSzK-ban abban az időben körülbelül 8 millió ember élt. Ezenkívül körülbelül 900 000 hadifogoly volt táborokban ugyanitt. A német adminisztráció már a kezdetektől kijárási tilalmat, és kötelező regisztrációt vezetett be. Tilos volt bármilyen szervezetet létrehozni, működtetni. Tilos volt bármilyen indokkal is összejöveteleket tartani. Ezzel párhuzamosan elkezdődtek a tömeggyilkosságok. Az SzSzK területén 260 haláltábort létesítettek a német megszállók. 216 településen 238 gettót hoztak létre. A partizánmozgalom elleni küzdelem egyik fontos eszköze volt az úgynevezett bűntető expedíciók. A második világháború folyamán több mint 140 ilyen büntető expedíciót tartottak Belorussziában. Az egyik legelső 1941. július- augusztusában volt, amely során 13 788 főt végeztek ki a megszállók. A háború folyamán 628 település összes lakosát, 5295 település lakóinak egy részét gyilkolták meg. A precíz német adminisztráció nem csak a legyilkolt civilek számát jegyzi meg, hanem pontosan (darabszámra pontosan!) lejegyzik az elkobzott javakat is (még a csirkék számát is). Csak ebből az SzSzK-ból 400 000 embert deportálnak Németországba, Ausztriába, Franciaországba, Csehországba kényszermunkára (ostarbeiter). A 400 000-ből 186 000 soha nem tér vissza. A földművelőket elviselhetetlen, és teljesíthetetlen nagyságú beszolgáltatási terhet róttak ki.

Belorusz partizánok
Az 1941 július-1942. novemberéig tartó időszak a partizán mozgalom kezdte. Ekkor indul meg a mozgalom összeszervezése. A civil társadalomból érkezők kiképzése ekkor már beindul. Ezen időszak egyik legnagyobb problémája a lőszerhiány. Ekkor még Moszkva nem tud hadianyagot juttatni a partizánoknak. Persze, ez nem akadályozza meg a lelkes ellenállókat abban, hogy tevékenyen harcoljanak az első napoktól kezdődően a németek és szövetségeseik ellen.  Az egyik első partizáncsapat a „Vörös Október” volt, amelynek F.I. Pavlovszkij és T.P. Bumazskov voltak a parancsnokai.
Az aki csatlakozni akart egy partizáncsapathoz, annak esküt kellett tennie. A különböző partizáncsapatokat (amelyeknek a létszáma kezdetben 25-70 , majd 100-350 fő volt. Bár volt olyan is amely 800 főből állt.) 1942 tavaszától kezdték brigádokba összeszervezni. Általában három-hét csapatot szerveztek egy brigádba össze (körülbelül 1000 fő). A partizán csapatok vezetését a parancsnok mellett egy komisszár is ellátja. Belorussziában a partizánok 68 rádióadót üzemeltettek. Ezekkel tartották a kapcsolatot Moszkvával.
A folyamatos küzdelemnek meg voltak az eredményei:
1942. január 17.-én a partizánok ellenőrzésük alá vonják az első regionális központot, Kopatcskevit.
Március 2.-án megjelennek Klivecs környékén, és április 3.-án kihirdetik, hogy a Klipecskivi területen helyreállították a szovjethatalmat.
1942.június 16.-áig 103 települést szabadítanak fel.
(1942 év elejei harctéri események következtében márciusban nagyobb fegyverszállítmányt tud a szovjet vezetés a belorusz partizánoknak juttatni. Ettől az időtől kezdve rendszeresen érkeznek hadianyag, gyógyszer, fegyver szállítmányok a partizánoknak. 1942 nyarától beindul a légihíd is. Ezért a partizánok elkezdenek titkos repülőgép leszálló helyeket létesíteni.)
1942  nyarán, a sztálingrádi csata és az észak-kaukázusi harcok elkezdődésének idején a belorusz partizánok is fokozták az aktivitásukat. A német veszteségek jelentősek voltak:  59 976 katona, 1260 ügynök és kollaboráns.
A német parancsnokság megerősíti a hidak, autóutak védelmét. A vasútállomásokra jelentősebb katonai csapatokat telepítenek, amely csapatok páncélozott járművel, vagy motorkerékpárosokkal is rendelkeznek. A vasúti pályákat az SD figyelteti. Ebbe a figyelőszolgálatba kollaboráns erőket is bevonnak. Mindez azonban jelentős haderőt von el a frontról. Szükség ük van azonban erre, mert például november 3.-án a Pitcs folyó feletti vasúti hidat, amely Bresztet köti össze Gomellel,  felrobbantják a partizánok. Közben blokkolják az autóutat is. Tizennyolc napig nincs összeköttetés a két város között.

A német reakció az volt minderre, hogy fokozták a civilek elleni terrort. Már, ahogy említettem is, 1941 őszén úgynevezett büntetőexpedíciókat vezettek, amely főként az ártatlan civilek ellen irányult. Ilyen úgynevezett „partizánvadász akciókban” részt vett a magyar hadsereg is. Főként ilyenbe vett részt. (Sztálin utasítására, ahogy ezt már egy másik bejegyzésben írtam is, kezdettől fogva nyomozásokat folytatott az NKVD a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűntettek ügyében. A túlélőket kihallgatták, vallomásukról jegyzőkönyveket vettek fel, így amikor a hadiszerencse megfordult a Vörös Hadsereg nyomában megérkező NKVD-s, SzMERS egységek konkrét listákkal rendelkeztek a letartóztatandó háborús bűnök elkövetők neveivel. Akiket el is hurcoltak és hadbíróság elé is állítottak. 1944-ben Magyarországra is megérkeztek ezek az egységek, és összeszedték azokat akik a Szovjetunió területén bizonyíthatóan háborús rémtetteket követtek el. [Ajánlott szakirodalom: Krausz Tamás - Varga Éva Mária: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban Levéltári dokumentumok 1941-1947, L'Harmattan kiadó 2013.]  Természetesen nem csak ilyen személyeket hurcoltak el, hanem a németektől megtanult módszer alapján rabszolgamunkára  is vittek ártatlan embereket. Csak ebben az esetben nem osterbeiter-nek, hanem málenkij robot-osoknak hívjuk a kényszermunkára elhurcoltakat. Természetesen [?] a közelmúlt magyar politikusainak bölcsességének [?] köszönhetően [?] minden elhurcoltról közösen emlékezünk meg. Nincs különbség a málenkinj robotos és a háborús bűnös között. Persze így épp a málenkij robotra elhurcolt többség emlékét gyalázzuk meg. De ez politikuséknál nem számít. Hisz ennek a megértéséhez morálra is szükség lenne. Ha nem is sokra…)
1942 májusában (13.-án) a partizánmozgalom elleni küzdelem okán összehívott konferencián a német vezetés arra a következtetésre jutott, hogy nem elég a polgári lakosságon bosszút állni, szükség van arra, hogy a partizánok közé német (és kollaboráns) ügynökök kerüljenek beépítésére.

1942. augusztus 9.-én a partizán különítmények parancsnokai és komisszárjai utasítást kaptak Moszkvából, hogy fokozzák a harci cselekményeket.
Nem csak Belorussziában voltak partizánok...
A lakosság szimpatizált a partizánmozgalommal, és tevőlegesen is segítette a partizánokat. A kollaboránsok száma és aránya meg sem közelítette az Ukrán SzSzK területén lévő kollaboránsokét. Ezért is tekintett a német vezetés Belorussziára úgy mint a bolsevik eszmékkel igen fertőzött területre.
A belorussziai partizánmozgalom történetének második nagyobb szakaszának az 1942. novemberétől, 1943. decemberéig tartó időszak tekinthető (a Franz és Polina épp ebben az időszakban játszódik).  A partizánok létszáma jelentősen növekszik ebben az időszakban. Küzdelmüket összehangoltabbá teszik, és szorosan együttműködnek a Vörös Hadsereggel. 1943 végére 108 000 négyzetkilométernyi területet tartanak a fehérorosz partizánok az ellenőrzésük alatt, ebből  37 800 négyzetkilométernyi területen egyáltalán nincs német katona. Ekkoriban körülbelül 250 000 partizán küzd Belorussziában.
A partizánháború harmadik szakasza 1943 decemberétől 1944 júliusáig tart. A Belorussziában ismét megjelenő Vörös Hadsereg és a partizánmozgalom aktivistái között ekkor a legaktívabb a közreműködés. Ez érhető is, hiszen gyakorlatilag megszűnik a két hadsereg közötti távolság. Szó szerint is közösen tudnak harcolni a megszállók ellen.  A partizánok fő feladata az volt, hogy megpróbálják megakadályozni a ellenséget a sikeres visszavonulásban. Másik fontos feladata az volt, hogy a civil lakosságot megpróbálja megvédeni a vesztüket érző nácik bosszúitól.
1943 végére az SzSzK területének több mint a fele a partizánok ellenőrzése alatt áll.
1944 tavaszán a német 3.páncéloshadosztáy egy Frühlingsfest fedőnévvel ellátott akcióba kezdett. Ez is egy büntető expedíció lett volna, de heves ellenállásba ütköztek. Már 1944 volt, nem ’41 és nem ’42…
A németek által körbezárt területen heves harcok kezdődtek.  A partizánok veszteségei: 5955 halott, 6145 fogságba esett, 346-an elmenekültek. A polgári áldozatok számáról nincs adat.
Május 31.-én a partizánok elkezdik a felkészülést a Bagratyion offenzívára. Négy Front előtt kell összehangolni az akciókat. Mielőtt a Vörös Hadsereg négy frontszakasza támadásba lendülne, fokozni kell az akciókat a németek hátában. A hadiszállítmányok megérkezését akadályozni kell, hogy majd az előretörő szovjet csapatok egy rosszul felszerelt, hadianyaggal kevéssé ellátott  ellenséggel találja magát szembe.
A felszabadító Vörös Hadsereghez azután több  mint tízezer partizán csatlakozott…
1941 és 1944 között Belorussziában félmillió katonát kötött le a partizánmozgalom. Bár pontos szám nem ismeretes, de olyan 45 000-re tehető az ezen időszakban elhalálozott partizánok száma. Többük megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést is…
A film a 16+-os korhatári besorolást kapta Oroszországban.
Nem véletlenül.
Kiskamaszként nem értettem miért vannak ezek a besorolások egyes filmeknél. Azt gondoltam elég ha az ember a filmben látható történéseket megérti. Vagy azt hiszi, hogy megérti.
De vannak filmek (és vannak olyan könyvek is) amelyek megértéséhez több kell mint egyszerű bambulás... Szerintem ez is egy ilyen alkotás.

A felirat megtalálható itt.










Bordély lángjai

A film eredeti címe: Огни Притона
A felirat tulajdonságai:
FPS: 24
kiterjesztése: srt.
















„Kelj föl, Próféta, akarom: 
hallj s láss, utad erőm vezesse:
légy tanúm vizen, szárazon,
s lobbants lángot az emberekbe!”

   Alekszandr Szergejevics Puskin: A próféta (részlet)
  Szabó Lőrinc fordítása



Szovjetunió, 1958 körül. Valahol a Fekete-tenger partjainál. Valahol a Krím-félsziget és Odessza környékén járunk…
Adva van egy hölgy, Ljuba mama, aki egy titkos bordélyt üzemeltet. A hölgy, ahogy mondani szokták, nem mai csirke. De nem is idős. Olyan negyvenes. Érzi, itt az idő a váltáshoz, hiszen nem elégedett az életével. Hiányzik neki valami. Vagy valaki?
Vágyik a boldogságra. Igazi nő. Vágyódik a Férfire...
Ljubának (Okszána Fandorin) szembe kell néznie pária sorsával. Hiszen a prostituáltra nem szoktak emberként tekinteni. Amíg fiatal az ember lehet, hogy nem zavarja mindez, de egy érett személyiséget már igen. Minden ember vágyódik az elfogadásra. De egy kitaszítottal ki áll szóba? Talán még a saját anyja sem…
A film címe alapján könnyen arra gondolhat az ember, hogy erotikus, esetleg pornografikus jelenetek is talál majd a filmben. De nem. Ez nem egy kukkolós film. Aki ilyen jelentre, jelenetekre számít az csalódni fog. Ez nem az a film.
A környezet, a tenger parti jelenetek sajátságos hangulatot adnak a filmnek.
Én kedvelem ezt az alkotást. Csak ajánlani tudom!

A filmet rendezte: Alekszandr Gordon,
forgatókönyv: Garri Gordon és Natalja Rjazanceva,
operatőr: Makszim Sinkorenko,
vágó: Dasa Danyilova,
zene: Teofil Kolle. 

A film legelső vetítése 2011.július 11.-én volt a szocsi-i Kinotavr-ban.
A premier hivatalos időpontja 2011. november 3 (Oroszország).
2011.november 24.-e az ukrajnai premier időpontja.

Szereposztás:
Ljuba - Okszána Fandera,
Ádám - Alekszej Levinszkij,
Ljuba anyja - Ada Rogoceva, a SzU népi művésze,
Zigota - Anna Szlju,
Zina-Hitler - Katyerina Spica,
Arkasa - Krisztián Zseregi,
Zaszlavszkij ügyész - Bogdán Sztyupka, a SzU népi                                  művésze,
Valera - Jevgenyij Ciganov.



Okszána Fandera

A film főhősnőjét (Ljubát) alakító színésznő (Okszána Fandera) neve ismerős lehet a blog olvasói előtt.
A Borisz Akunyin azonos című műve alapján készült Az államtanácsos (2005) című filmben is szerepelt. Ő alakította a forradalmár Tű elvtársnőt.
Okszána 1962. november 7.-én született Odesszában. Édesapja félig ukrán, félig cigány származású. (Okszána jellemzése szerint lobbanékonyság és féltékenykedés jellemezte.) Édesanyja zsidó származású.
Gyermekkora "eseménydús" volt.
Rendszeresen felmászott az építkezések állványaira. Cherry brandyt lopott a nagymamájától, akváriumba ebihalakat tenyésztett, majd (mi sem természetesebb) a kifejlett békák "valahogyan" elárasztották a szobát. Egyszer lánytestvérével közösen ajándékot készítettek az anyukájuknak. Amivel ugye nincs baj... de a két lány száz rubelesekből készített egy kollázst... Anyuka nem repesett az örömtől... A művésznő szerint családja számára ő egy "rémálom" volt. 
Tizennégy éves korában édesanyja újraházasodik, és a család Moszkvába költözik. Az hogy mit jelent a nemzetiségi kérdés, azzal már korán tisztában volt. Egyszer amikor egy hivatalos irat kitöltése során megkérdezték tőle, hogy milyen származású: ukrán vagy zsidó, ő sírva válaszolta, hogy ukrán. Nagyon sokáig zavarba jött ( elvörösödött) ha társaságban a zsidókról kezdtek el beszélni. Hosszú időbe telt, amíg el tudta fogadni maradéktalanul önmagát, származását.
Katyerina Spica
Iskolai tanulmányai befejezése után úgy határozott, hogy felvételizik a színművészetire. Ekkor azonban még nem járt sikerrel.
Így hát elhelyezkedett egy modellügynökségen, mint gépírónő, és titkárnő.
1987-ben gyökeres változás állt be az életében.
Moszkva utcáin sétált amikor figyelmes lett arra, hogy az egyik épületnél fiatal lányok hada áll sorban.
Odament és beszélgetni kezdett a lányokkal. Kiderült, hogy az egyik első moszkvai szépségverseny résztvevőivel találkozott. Valaki rábeszélte, hogy ő is nevezzen be. Bár a ruházata nem volt megfelelő (farmer és póló volt rajta), mégis megnyerte magának a zsűri szimpátiáját. Ő lett a verseny győztese.
Anna Szlju
A Moszkvai Szépségverseny győztesére felfigyelt a művészvilág. Elhalmozták ajánlatokkal.
Okszána úgy gondolta, hogy a pillanatnyi népszerűség mellett fontos, hogy képezze magát.
Annak ellenére, hogy már forgat (Утреннее шоссе), megkeresi a híres rendezőt Anatolij Vasziljevet. Állítólag a legelső találkozásukkor negyven percig csendben ültek... Ez akkora hatással volt a rendezőre, hogy meghívta az osztályába Fanderát.
Az orosz mozi Julia Roberts-eként is szokták emlegetni Okszána Fanderát. (Bár a művésznő személy szerint nem szereti amikor így emlegetik.)
1990-ben férjhez megy Fillip Jankovszkijhoz, aki a színész Oleg Jankovszkij fia. Két gyermekük van: Iván (1990) és Jelizaveta (1994).
Alekszej Levinszkij és Okszána Fandera

K.F.Juon: Ünnepnap
A felirat elkészítése közben nagy segítségemre volt a ta-odessa oldal. Ezen az oldalon több a Fekete-tenger északi partvidékére jellemző szleng kifejezés pontos jelentését megtaláltam. Erre szükségem is volt, hiszen ezen vidék kultúráját át meg átszövi az ott élők nyelvének, nyelveiknek sokszínűsége, és ez megjelenik a filmben is.
Mégis a film egyik jelenetében amikor az egyik szereplő jiddis nyelvű kifakadása nem lett lefordítva. Ennek egyik oka, hogy nem találtam olyan embert, aki pontosan meg tudta volna mondani, hogy mit mond a szereplő. (Természetesen a feliratban jeleztem, hogy az elhangzó mondat jiddisül van.)
A feliratban megpróbáltam jelezni azokat az eseteket amikor a szereplők nem oroszul beszélnek. Nem színezéssel, ahogy ezt már több feliatban is tettem már, hanem zárójeles megjegyzésekkel. Azért választottam ezt, mert egyrészt jelezni szerettem volna, hogy nyelvileg nem homogén a környezet, ugyanakkor (ahogy lenni szokott a valóságban is) csak időnként kevernek bele a mondataikba a szereplők ukrán vagy jiddis kifejezéseket, szavakat. A jiddis szavak átírásakor nem az orosz kiejtés szerint, hanem a "magyaros" jiddis helyesírás szerint írtam le a szavakat. Például így lett a пуц-ból putz. Ezt a kifejezés használata a mai napig elterjedt Dél-Oroszországban és Ukrajnában is. (Tulajdonképpen a Fekete-tenger északi vidékén. Az egyik szótáram jiddis eredetű odesszai kifejezésnek tartja.) Ez a szó schmock szinonimája. Szó szerinti jelentése férfi nemi szerv. Átvitt értelemben: bunkó, hülye, idióta stb...
K.F.Juon: Este. Tverszkoj bulvár
Elhangzik egy "originál" odesszai szólás a filmben: "Azt gondolta, hogy ő a nagy Puric, valójában pedig egy pici putz (p*cs)."
большой пуриц (nagy puric) kifejezés az odesszai szlengben az öntelt személyekre használják. A kifejezés eredete az, hogy a 19.században Odesszában élt egy Puric nevű, híres főorvos, aki tehetséges sebész volt. Származása szerint zsidó volt, ám ennek ellenére (pontosabban a cári Oroszországra jellemző közállapotok ellenére) nagyon törekvő volt, és nagy karrier előtt álló személynek számított.
Gyakorlatilag kétféleképpen is fordíthattam volna ezt a mondatot. A puric-ot köznévként, és tulajdonnévként is használhattam volna. De mivel a szereplők épp egy egészségügyi intézményt hagynak el, ezért úgy gondoltam, hogy találóbb ha Puric-ként értelmezem az elhangzó szót.
A másik hasonlóan odesszai szleng kifejezés a халамидник volt. A halamidnyik eredete a régi múltba nyúlik vissza. A városban élt egy Hlamidomas nevű munkás aki deklasszálodott. Az ő nevéből ered ez a szó. Sértő kifejezésnek számít. Elsődleges jelentése csavargó. Ennek ellenére az úgynevezett felsőbb körök tagjaira is vonatkoztathatjuk. A múlt század közepe óta a kurva kifejezés szinonimájaként is használják (a filmben is ebben a jelentésében hangzik el).
A felirat készítése közben volt egy kifejezés aminek a jelentését nem tudtam pontosan visszaadni. Ez a szó a мутроша volt.
Matrónának fordítottam, de az orosz szó jelentése olyan idősebb hölgy, aki nagyon fiatal férfival folytat viszonyt. (Esetleg pénzért is, de nem kizárólagosan.)
Nem ismerek ilyen jelentésű magyar szót. (Érdeklődtem ismerősöknél, de senki nem tudott segíteni.) Így hát hangzásbeli hasonlóság miatt maradtam a matrónánál.
Annál is inkább mert a szövegkörnyezetben ez a kifejezés is beleillik (legalábbis szerintem). Nem akartam a felirat olvasmányosságát megtörni az eredeti orosz kifejezés magyar átírásával. Azt pedig, hogy zárójelbe magyarázatot írják nem engedte a párbeszéd időtartalma... Remélem nem döntöttem rosszul... 

A film Oroszországban a 16 éven felüliekre vonatkozó korhatár besorolást kapta.
A felirat megtalálható itt.

"Восстань, пророк, и виждь, и внемли,
Исполнись волею моей,
И, обходя моря и земли,
Глаголом жги сердца людей"
Alekszandr Sz. Puskin: Próféta (részlet)

Vlagyimir herceg - Jövőből vagyunk 2


A film eredeti címe: Князь Владимир
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.
















Egy kedves, vidám rajzfilmet láthat az aki megtekinti ezt az alkotást. Lendületes, érzelemdús szövegű dalok csendülnek fel ebben az alkotásban, és...
És a "klasszikus" felállás: a Jó és a Gonosz küzdelme. Erről szól ez a rajzfilm.
A történet keretét az orosz történelem egyik nagyon régi korszaka adja.
Orosz történelem régi korszaka?
Nem ez a legpontosabb kifejezés!
Ez az az időszak amikor "megszületik" egy új állam Európa keleti felén. A Kijevi Ruszról, a keleti szláv nemzetek (belorusz, orosz, ukrán) nemzetek bölcsőjéről van szó.
Az új állam ifjú uralkodójáról, Vlagyimirről is szól ez a rajzfilm.
A felirat megtalálható itt.

Erről a korról nem sok pontos történelmi ismerettel rendelkezünk. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) e kevés történelmi tény szinte mind-mind ott vannak az alkotásban. Távolról sem állítom, hogy ez a rajzfilm pontos, korhű alkotás!
Csak annyit, hogy a történelmi tényeket sajátságosan felhasználva egy történelmi alapokkal rendelkező mesét készítettek az alkotók.
Nem többet, de nem is kevesebbet!

Úgy gondolom akkor vagyok korrekt, ha a történelmi tényekkel is megismertethetem az Érdeklődőket!
(Ez talán lesz akinek segíteni fog napjaink eseményeinek értelmezésében is.) Tudom nem könnyű feladatra vállalkozok most, de remélem sikerrel járok...
Hát kalandra fel!

Messzi távoli korba fogunk majd visszamenni... Ezeréves távolságra repülünk a mától. Majdnem abban az időszakba amikor eleink megjelentek a Kárpátok bércein, hogy elfoglalják az Aranyos Szegletet, amikor az első Árpád-házi királyaink uralkodtak.
Persze jobb, ha előbb az előzményt is áttekintjük:
Jelenlegi ismereteink szerint a szlávok őshazája az Elba-Dnyeper, és a Balti-tenger-Kárpátok területén volt található. Innen indult a szláv népek „kirajzása” valamikor az i.u. 6.-8.században.  Ez az eseménysor nem csak a népesség szaporodás miatt indult el, hanem szoros összefüggésben van a sztyeppei nomád népek mozgásával is.  Bár ebből a korból nem túl sok kordokumentum maradt fenn, de mindez bizton állítható. Mind a bizánci történeti feljegyzések (Theophylaktosz Szimokattész), mind a 12.század elején a Kijevi Barlangkolostorban készült évkönyv (Poveszty vremennih let) beszél erről.  Mivel a szláv lakosság földművelő életformát folytatott, ezért a nomádok számára a katonai értékük csekély volt, így főként szolgaként „alkalmazták” őket. A hun, majd az avar birodalom felbomlása után az elhurcolt szlávok nem tértek vissza „őshazájukba”, hanem ott folytatták életüket ahová a történelem vihara sodorta őket. Az új hazájukban megindult a népek közötti keveredés. Ez természetesen kulturális téren is megtörtént. Mindez a szlávok közötti differenciálódát is előidézte.
A szláv népvándorlásnak volt egy spontán formája is. A Nyugat-Római Birodalom összeomlása után a germán törzsek benyomulnak a volt birodalom területére (ez főként a Kárpátoktól északra lévő területre volt jellemző). Maguk után hagyva egy "kiürlő" területet. Amire a keletről érkezők betelepülhettek (gyakorlatilag erőszakos cselekmények nélkül). A keleti szlávok az i.u. 8.századra érik el a Pripjaty folyótól északra lévő területet ( ez a folyó a Dnyeper jobb oldali mellékfolyója). Leginkább a Dnyeper középső vidékén éltek, a Deszna és a Szejm folyók környékén. Novgorod környékét csak  a 10.századra érik el. A 12.századi történetíró a következő keleti szláv néptörzseket ismeri: poljánok (jelentése: „mezei lakó”; Kijev környékén éltek), szeverjanok (jelentése:”északiak”; a poljánoktól északkeletre, a Deszna folyónál éltek), ulicsek, tivercek, drevljanok, dregovicsok, kirivicsek, radimicsek, szlovének, fehér horvátok. 

Természetesen a keleti szlávok a vándorlásaik során nem lakatlan területekre értek. Az északi részeken például finnugor törzsek éltek, akik az idők folyamán teljesen beolvadtak a szlávságba. A déli végeken a Kazár Birodalommal kerültek szomszédságba a keleti szlávok. A kazárok adóztatták a déli részen élő szlávokat.  A 9.század vége felé a kazárok szerepét átvette egy időre a magyar törzsszövetség. Utánuk a besenyők következtek. A Kijev környéki szlávok nem csak harcoltak a nomádokkal, hanem időnként zsoldosként fel is fogadták őket. Így bizonyos fokú asszimilálódás is történt (Például a kunokkal [polovecekkel] is. A későbbi Kijevi Ruszban szinte természetes volt, hogy a rusz elit kun kánok leányait vegye feleségül. Persze a rokoni kapcsolatok nem akadályozták meg a feleket az egymás elleni küzdelemben sem.).
A 9.században a térségben megjelenik a skandináv népelem (viking-normann-varég) is. Ezen hajós nép megjelenését elsősorban a kereskedelmi expanzió okozta. Hamar kiderült, hogy a széles folyókon viszonylag egyszerűen el lehet jutni a Balti-tengetől a Fekete-tengeren át egészen Bizáncig. Illetve a Krímben található görög településekig. A varégok jól fegyverezett kereskedőhajókon közlekedtek. Útjuk során kereskedőtelepeket hoztak létre. Az első ilyen telepjük Novgorod környékén épült.
Rurik és társai

Nyesztor szerzetes krónikája szerint, miután a szláv törzsek megszabadulnak a varégok adószedési kötelezettségétől, összevesznek egymással és a novgorodiak elhatározták, hogy a tengerentúli fejedelmekhez fordulnak katonai segítség kérés céljából.  A novgorodiak kérésére három testér ( Rurik (?830-879), Szineusz és Truvor), csapataikkal együtt megindulnak a Novgorod ellen összegyűlt szlávok ellen. Rurik Novgorod fejedelme lesz (a Rurik dinasztia Kijevbe, Vlagyimirban, majd végül Moszkvában fog kormányozni egészen a 16.század elejéig). Rurik kiséretének (druzsina) az egyik tagja, Aszkold lesz Kijev fejedelme.
Ez az eseménysor, ami  a „normannok behívásának története”-ének hívnak, és amelyről az Őskrónika tudósít bennünket (PVL), az orosz történelem korai szakaszának egyik legvitatottabb eseménye.
(Történt ugyanis 1749. szeptember 6.-án, hogy Gerhard Fridrich Miller aki hivatalos cári történetíró, a szentpétervári Cári Tudományos Akadémia tagja, e napon tartotta éves beszámolóját. A téma, az orosz nép származása és nevének eredete volt. Miller ekkor ismertette elméletét, mely szerint a Kijevi Ruszt a normannok alapították. De elméletét nem fejthette ki mert a tudományos társaság tagjai felbolydultak, közbekiáltásaikkal lehetetlenné tették az előadás folytatását. M.I. Popov akadémikus szerint Miller megbecstelenítette az orosz népet. A vitát Erzsébet cárnő elé bocsátották felülvizsgálat céljából. A cárnő  létrehozatott egy vizsgálóbizottságot [melynek tagja volt Mihail Vasziljevics Lomomoszov is]. A vizsgálat eredménye az lett, hogy Millert eltiltották az  óorosz történelem tanulmányozásától.  A „normannpártiak” és a  „normannellenesek” vitája a 19. és a 20.században is fel-fellángolt. Például a 2.világháború alatt Grekov akadémikus a KB által kiadott „Bolsevik” nevű újságban hazafiatlan elméletnek nevezte a „varégok behívásának” elméletét. A hivatalos álláspont még 1978-ban is az volt, hogy „Rurik, Szineusz és Truvor bejövetelének legendája… színtiszta fikcíó, a krónikaíró történeti gondolkodásának sablonosságára utal, nem más, mint hipotézis, amellyel ideje leszámolnunk.” [Dimitrij Lihacsov akadémikus].
Ebbe a kérdésben [hogy kik is voltak az oroszok ősei], maga a krónikás nem fogalmaz egyértelműen:
„Elmentek hát a tengeren túlra a varégokhoz, a ruszokhoz. Mert azokat a varégokat ruszoknak nevezték, csakúgy, ahogy a többieket svédeknek, megint másokat normannoknak és angoloknak…”
Mivel Nyesztor a krónikáját a 12.században írta, nem egyértelmű számunkra, hogy kiket tekinthetett ő ruszoknak…  Szerinte milyen viszonyban voltak egymással a szlávok és a ruszok?
„A szláv és az orosz nép egy, hiszen a varégok nevezték őket rusznak, korábban szlávok voltak.”
Tehát láthatjuk, hogy Nyesztor nem definiálja egyértelműen a ruszokat. [Mondhatni, látszólag ellentmondásban van saját magával. Persze azt tudni kell, hogy az Őskrónika 1112-ben íródott, és ráadásul kétszer át is dolgozták, bővítették, kiegészítették a művet.] A mai napig tart a kutatás, hogy a behívott varégok valóban szlávok lehettek-e. Elgondolkodtató, hogy a balti-tengeri Rügen-szigeteken a 6.századtól kezdve élt egy szláv törzs, amelyet a német krónikások rusznak, ruszinnak neveztek. Vannak olyan feltételezések, hogy Novgorodba rusz-szlávok érkeztek meg [egy kis viking erősítéssel ]. De ez talán nem is olyan lényeges kérdés…)
A Kijevi Rusz kialakulása egy közel egy évszázados folyamat volt. Kezdetnek tekinthetjük Oleg fejedelem tevékenységét. (Az Őskrónika szerint Kijevet, „minden orosz város anyját” (ez az elnevezés állítólag magától Oleg fejedelemtől, Rurik fiától, származik),  862-ban alapították meg. A források közül  Rurik személyéről  csak Nyesztor műve tesz említést, viszont fiát Oleget már arab, és a bizánci művek is említik. Természetesen legelőször épp egy Bizánc ellenes sikeres hadjárata okán… E háború hozadéka volt az első rusz (egy kis túlzással: orosz) nemzetközi egyezmény létrejötte, melyet 911-ben békekötéssel megerősítettek. Ezáltal Oleg kereskedői vámmentesen árusíthattak Bizáncban; hadifogolycserére került sor; megegyeztek abban, hogy konfliktusaikat a jövőben milyen módon oldják meg; illetve a szökött rabszolgákat, bűnözőket kölcsönösen kiadták egymásnak.) Oleg a PVL szerint 882-ben elindul Novgorodból és lehajózik a Dnyeperen, elfoglalja Kijevet, és megöli a város vezetőit Aszkoldot és Dirt. Ezzel ellenőrzése alá vonta a Baltikumot Bizánccal összekötő kereskedelmi utat. Ugyanakkor nem tett semmi olyat amely alapján azt mondhatjuk, hogy az államiság alapjait letette volna. Csupán hegemóniát szerzett egy terület felett, amely területen adót (hívhatjuk ezt védelmi pénznek is, és ezzel közelebb is járunk a valósághoz) szedett be, ezzel biztosítva maga és druzsinája számára  a megélhetést. Az Oleg által vezetett varég-szláv druzsina nem csak Bizánccal konfrontálódott, hanem megpróbálta a kazároknak adót fizető szláv törzseket (radimicsek, tivercek, ulicsok) is a saját érdekszférájába vonni. Ez többé-kevésbé sikerült is neki. (A tivercek és ulicsok esetében a „kevésbé” áll fenn. Az ő esetükben nem járt sikerrel a vállalkozása.) 912-ben Oleg rejtélyes körülmények között meghal.
Nyesztor krtónikás szerint:
Egyszer a táltosok azt jósolták Olegnek, a lova fogja a halálát okozni. Ezért a fejedelem
többé nem ült rá, de meghagyta lovászainak, hogy gondozzák rendesen. Teltek az évek és eszébe jutott a lova. A lovászai azt mondták neki, hogy paripája kilehelte a lelkét. Oleg megörült, mivel nem teljesült be az átok. Illően akart elbúcsúzni hű társától, ezért felkereste a maradványait. Te akartad az én vesztemet okozni, mondta és rálépett lova koponyájára. Ekkor előkúszott onnan egy kígyó és halálra marta Oleget.”  
Oleg halála után fia Igor követte a fejedelmi trónon. Uralkodása  folyamatos harcok, küzdelmek láncolata. Küzd a besenyőkkel, a bolgárokkal és rendszeresen összerúgja a port Bizánccal. És a harchoz, a háborúhoz mi kell? Pénz, pénz, pénz. (Montecuccolli megfogalmazásában. ) A pénz, az adó  beszedése hozzájárult Igor halálához. De átadom a szót ismét Nyesztornak:
"945-ben elindult Igor a drevljánok földjére, hogy behajtsa tőlük járandóságát. Miután beszedte az adót, hazafelé vette az irányt. Útközben azonban meggondolta magát és druzsinája egy részével visszatért Iszkorosztyenbe, a drevlján fővárosba nagyobb zsákmány reményében. Amikor a drevljánok értesültek újabb jövetele céljáról, tanácsot ültek fejedelmükkel,Mállal és azt mondták: 'Ha a farkas beszabadul a juhok közé, addig nem nyugszik, amíg mindet el nem pusztítja. Ha nem öljük meg Igort, teljesen kirabol bennünket.' Ezután a drevljánok elfogták a fejedelmet. Testét két fa közé kötötték, majd szétszakították..."
A PVL krónikásától tudjuk, hogy Igor halála után a felesége Olga vette át a druzsina vezetését.
A Rurik (vagy szlávosan Rjurik esetleg Rjurikovics) dinasztia elszlávosodására utal, hogy Igor feleségének és gyermekének (Szvatoszláv) szláv neve van. Olga régensasszonynak két fontos cselekedetéről tud az utókor.  Az egyik, hogy megbosszulja a férje halálát (a krónika így tudósít minket):
"946-ban körülzárta Olga hadserege a drevlján fővárost, Iszkorosztyent. Egy egész nyáron keresztül tartott az ostrom. Ekkor Olga követeket küldött a városba a következő üzenettel: „Már minden drevlján város letette a fegyvert, nekünk adózik és békességben él. Mit akartok hát?” Azok pedig így feleltek: „Mi szívesen adóznánk, de félünk a bosszúdtól. Meg adnunk sincs már mit, se mézünk, se prémünk.” Olga a következőképpen válaszolt: „Nem kell nekem sem a mézetek, sem a prémetek. Elég, ha minden porta ad három verebet és három galambot.” A drevljánok örömmel teljesítették kívánságát, azt gondolták, így vége szakad szenvedésüknek. A ruszinok pedig minden madár lábához egy-egy taplót erősítettek, majd meggyújtották és visszaengedték őket a fészkükre. A madarak ily módon lángba borították az egész várost. A városból menekülő drevljánokat pedig Olga katonái hányták kardélre.”
Olgáról még annyi biztosan tudható, hogy 857 körül megkeresztelkedik, de semmilyen adat nincs arról, hogy bárki is követte volna őt e tettében a környezetének tagjai közül.
Olga megkeresztelkedése után, mivel Bizánc álláspontja szerint aki a bizánci rítus szerint lesz keresztény az Bizánc hűbérese, követeket küld I.Ottó német királyhoz. Erre azért van szükség, hogy ellensúlyozzák Bizáncot. Olga arra kéri a németet, hogy küldjön neki egy püspököt. A kérésnek nem sietett eleget tenni Ottó, a missziós pap már csak Szvjatoszláv udvarába tud megérkezni.
Nyesztor szerint Olga megreformálja az adószedést is. Ezentúl nem a fejedelem járja végig a városokat, és szedi be az előre meg nem határozott adót, hanem úgynevezett  pogosztokat hoz létre. A pogoszt egy közigazgatási egység, ahová a törzseknek kell bevinniük az előre meghatározott nagyságú adót (urok).  A pogosz katonailag megerősített település volt, ahol igazságszolgáltatás is működött. Az első pogosz a novgorodi volt (947).
Olga halála után fia Szvjatoszláv lett a fejedelem.  Az új uralkodó folyamatosan háborúzik. tegyük hozzá, hogy sikeresen. Küzd a bolgárok, a besenyők ellen. A kazárokat teljesen legyőzi. Uralkodása alatt a fejedelemség területe nagyot nő. Bizánc egyre inkább aggódik a fejedelem befolyásának növekedése miatt. Ezért a Kelet-Római Birodalom rendszeresen felbérli a besenyőket a szlávok ellen. 970-ben Szvjatoszláv úgy dönt, hogy nem tudja egyedül irányítani a fejedelemséget. Ezért a területet felosztja fiai között.
Legidősebb fiát Jaropolkot Kijev, Vlagyimirt Novgorod, Oleget pedig a Ovrucsba (drevljánok) vezetőjévé teszi. Ez gyakorlatilag egy közigazgatási reform. Ezután elindul egy Bizánc ellenes hadjáratba. Végül a küzdelembe mindkét fél belefáradt, és békét kötöttek. A harcba belefáradt és hazafelé tartó szláv csapatokat Kijev alatt megtámadták Kurja vezetésével a besenyők (972). A harcba Szvjatoszláv az életét vesztette. Kurja kán pedig a koponyájából, nomád szokás szerint, arany serleget készített.
A fivérek között hatalmi harc kezdődött. Jaropolk Ovrucsnál legyőzi Oleget (aki meg is hal a csatában), és elűzi Vlagyimirt Novgorodból.
(Novgorog Szvatoszláv idejében független volt Kijevtől, de szoros kereskedelmi kapcsolatban volt vele. Vlagyimir 10 éves lehetett amikor Novgorod fejedelme lett. Bátyja, Jaropolk a nagyfejedelem [hiszen ő örökölte apja után Kijevet, a fejedelemség központját] megtámadja seregeivel Novgorod városát. Vlagyimir elmenekül. Két évig bolyong a világban. Nem tudni pontosan merre járt, feltételezések  vannak arra, hogy esetleg Franciaországot, Itáliát talán Skandináviát látogatta meg.
Közben Jaropolk nyugati orientációjú külpolitikát folytat. Követet küld I.Ottóhoz [973], Kijevben pápai legátust fogad [977].)
980-ban Vlagyimir egy varég druzsina élén visszatér Novgorodba. Vlagyimir megüzeni a nagyfejedelemnek, hogy kész megküzdeni vele. De előtte megtámadja Polockot (az ottani fejedelem nem adta hozzá a lányát), és ezután indul Kijev ellen. Vereséget mér bátyára, és megszerzi a kijevi trónt (980). Vlagyimir nagyfejedelem testvére meggyilkolásával kezdi meg az uralkodást. A „hagyományos” Rurik külpolitikát folytatja. Növeli a neki adót fizető területeket.
981-ben szembe kerül a lechekkel (lengyelekkel). Mondhatjuk, hogy ez az első lengyel-orosz háború…
Vlagyimir ebben a hadjáratban is sikeres. Elfoglalja a Vörös Oroszföldet (Volhíniát), és Galíciát (Halicsot).
Az ezt követő években folytatja expanzív külpolitikáját. Meghódoltatja az összes keleti szláv törzset. Eddig a Rurik dinasztia külpolitikája arról szólt, hogy megpróbálták a különböző keleti szláv törzseket kiszakítani a kazár adófizetési kötelezettség alól, és utána maguk számára adófizetővé tették az adott törzset. Az uralom nem volt szilárd. Az adószedés és a közös hadjáratok tartották össze. A szlávok harchoz kapcsolódó szokásaik (zsákmány, rabszolgaszerzés) nem sokban különböztek a nomádokétól. Nem véletlen, hogy a szláv fejedelmeket is „kagán” néven illették a korabeli kereskedők. Ugyanakkor a harcmodoruk különbözött. A szlávok rendszerint gyors csónakjaikon közlekedtek, és a part menti területeken fejtettek ki harci cselekményeket (lásd viking harcmodor).
986-ban vagy 987-ben II.Baszileiosz bizánci császár, aki ekkor Európában a bolgárokkal és  Ázsiában Phókasz lázadó seregeivel  küzd, segítséget kér Vlagyimirtől.  A nagyfejedelem kész a segítségnyújtásra, de cserébe a császár nővérének kezét kéri. Konstantinápoly elfogadja az ajánlatot (ez is mutatja, hogy nagy bajba voltak, hiszen bíborban született hercegnőket nem adtak feleségül külföldinek, ráadásul pogányoknak). Vlagyimir 6000 harcost küldött, így 988-ban leverik Phókasz seregét. A császár késlekedik ígéretének beteljesítését, ezért Vlagyimir Bizánc ellen indul. 989-ben elfoglalja a Krímben található bizánci kolóniát Herszoneszt. Ezután a császár teljesíti ígéretét, Vlagyimir feleségül veszi Annát, visszaadja a várost és felveszi a kereszténységet. Pontosan nem tudni, hogy a megkeresztelkedés Kijevben, vagy Herszoneszben történt meg. Ugyanakkor parancsot adott arra, hogy népe, a Kijevi Rusz lakói is keresztelkedjenek meg. Kijevben csoportos bemerítkezések voltak a Dnyeperben, Novgorod azonban ellenállt. A novgorodiak ragaszkodtak pogány isteneikhez. Kijevben a kereszténység már közel száz éve jelen volt, ezért a város lakó nem idegenkedtek az „új” vallástól.  (Vlagyimir halála után három évvel Theitmar német krónikás szerint Kijevben 400 templom volt. Nem valószínű, hogy mindezeket húsz év alatt építették volna fel.)
(Az Őskrónika szerint 986-ban „vallási expo”-t tartottak a kijevi udvarban. Vlagyimir udvarában muzulmán bolgárok, zsidó kazárok, és a pápa követei ismertették meg vallásuk tanításaival, értékeivel az uralkodót.
Római püspök követeit azzal utasították el, hogy Vlagyimir ősei sem fogadták el tanításukat.
A judaizmus képviselőt azért küldte el  a Vöröslő Napocska, mert elismerték, hogy Isten megharagudott rájuk, és ezért szétszóródtak különböző országokba.
A mohamedán paradicsom leírása igazán tetszett a nagyfejedelemnek: „Vlagyimir…  szerette a  nőket, és a kicsapongást, ezért kedvtelve hallgatta őket.” De nem tetszett neki a körülmetélés, a disznóhús evés tilalma, és az italtól való tartózkodás.
Az évkönyv feljegyezte még  Vlagyimir reflexióját: „ A Rusz számára a vigasság az ivás vigassága, nem tudunk enélkül meglenni.”
Végül a bizánci rítusú kereszténység mellett döntött, de ez a döntés nem teológiai érvek mellett dőlt el. Sokat nyomott a latba, hogy nagymamája Olga a görög vallás követője volt. Érv volt az bizánci templomok szépsége is, és hogy a tanácskozásra összegyűlt bojárok és városatyák többségének a bizánci rítusú kereszténység volt szimpatikusabb.
Mivel Vlagyimir világot járt ember volt, ezért valószínűbb hogy a templomok belső szépségénél fontosabb volt, hogy számára a bizánci állammodell szimpatikusabb volt, mint például a Hanza-modell. Tehát inkább politikai döntés volt ez részéről, mint sem teológiai.)
Ezután Vlagyimir tudatosan elkezd városokat alapítani Kijev körül. Ugyanakkor ezen város lakóit tudatosan telepíti be. Különböző etnikumú, kevert identitású népséggel. Különböző szláv törzsek tagjait keveri össze különböző finnugor törzsek tagjaival. Multikulti városok jönnek létre, hogy azután elkezdjen kialakulni a közös nemzettudat. Hogy a Kijevi Rusz lakosai ne varégként, drevaljánként, ne finnként, hanem szuidaliként, kijeviként, csernigiviként, perejavszláviként tekintsenek magukra. Hogy ruszok (ruszicsok) legyenek. Mindannyian.
A törzsi kereteket szétrombolja ezzel a tettével Vlagyimir. A törzsterületek határai megszűnnek. A fejedelmi adminisztráció összefogja az új országot. Vlagyimir „újít” a közigazgatásban is. Fiait ő is kinevezi egyes területek vezetésére, de nem engedi őket sokáig egy helyen lenni. Nem engedi, hogy a helyiek és „kormányzó” között szoros kapcsolat alakulhasson ki. Ezzel is saját befolyását védi, miközben gyermekei beletanulhatnak a kormányzásba.
Ezek a ruszok nem a mai értelembe vett oroszok. És nem is a mai értelembe vett ukránok (Hiába tanítják ezt több mint két évtizede Ukrajnába ezt. Bár ez az elmélet már vagy másfél évszázados.). Nem a mai fehéroroszok (Hiába tanítják ezt több mint két évtizede Belorussziába.). Így ír erről Vaszilij Kljucsevszkij:
„ A 11.század közepére még csupán azok az etnográfiai elemek álltak készen, amelyekből azután hosszú és nehéz folyamat eredményeként formálódik ki az orosz nemzet.” Vlagyimir spirituális egységet is igyekezett, már Rusz megkeresztelkedése előtt is, létrehozni fejedelemségének lakosai között.
A pogány szlávok vallási hiedelmeikről nincs sok adatunk. Bár az Igor-ének is megőrzött számos pogány hiedelmet. Az biztos, hogy a különböző szláv törzsek hiedelemvilága nem volt egységes.
A házassági szokások például különbözőek, de a temetkezési szokások ezzel szemben egységesek voltak. A kereszténység elterjedéséig a halottakat égették, utána pedig a koporsós temetés lett az elfogadott.
A keleti szlávok vallása a természet, a halottak, és az ősök tiszteletére alapult.
A természet kultuszuk alapja  a napisten volt. A napistenségre több elnevezést is használtak: „a napkirály Szvarog fia, aki Dazsbog”, vagy ”Dazsbog, Szvarog fia, azaz Szvarozsics”. A PVL-ben Horsz ennek az idolnak a neve.  Ugyanitt olvasható, hogy Vlagyimir fejedelem egy Kijev melletti magaslaton felállította több pogány bálvány szobrát: Perunét, Horszét, Dazsbogét, Sztribogét, Szimarglét és Mokosét. A vallási szinkretizmusra való törekvését  jelzi, hogy (legalább) két napisten is van közöttük. Sztribog a szél istene, Mokos egy női termékenység idol. Perun a villámlás, a mennydörgés istene. Perun egy nagyon ősi bálvány lehet, mert nem csak a keleti szlávok ismerték, és tisztelték, hanem a nyugati szlávok és a déli szlávok is. Ugyanakkor a varégok között is ismert és népszerű bálvány volt. Arról, hogy a skandináv Thor kultusz „ elszlávosodásáról ” van szó ebben az esetében, vagy egy ősi szláv istenalakról, aki hasonlít Thorra, erre nincs pontos válasza a történelem tudományának jelenleg.
Vlagyimir Panteonjában nem szerepel, de a Bizánccal kötött szerződésekkor mindig Voloszra (vagy Veleszre) esküdtek meg a szláv vezérek.
A pogány kultusz papjait zsreci-nek hívták. A kultusz ápolásában részt vettek még a volhv-ok és kugyesznyik-ek. Mindkét szó varázslót jelent, de a köztük lévő funkcionális különbségekről nincs információnk. Van olyan vélemény, hogy vidéken a lakosság teljesen csak 15-17.századra vált kereszténnyé. Ekkora hagytak el minden pogány kultuszhoz kapcsolodó szokást. (A napjainkra újjáéledő szláv pogányságról most nem emlékeznék meg.)
Alekszandr Nyevszkij kezdeményezésére Vlagyimir fejedelmet kanonizálták.

A Kijevi Rusz történetének folytatásától most eltekintenék... Talán csak annyit, hogy miután a Rusz déli határánál élő nomádokat teljesen legyőzik a ruszok, Kijev jelentősége erősen lecsökken. Mind katonai, mind gazdasági szempontból. A déli határoknál megszűnnek katonai táborok, tehát ezek ellátására "szakosodott" kereskedők elkerülik a környéket. Kijev jelentősége tovább csökken amikor a nagyfejedelem Vlagyimirbe költözik. Ebben az időszakban már javában tart az a folyamat amely Rusz szétszakadásához vezet.
A tatárok (13.század) adják meg Rusz számára a kegyelemdöfést...
Ugyanakkor napjaink keleti szláv államai számára Rusz a saját államiságuknak az origója.
Az orosz nacionalizmus alapja az, hogy magukat a Rurikok örökösének tartják. Azért mert a Rurikok a fejedelmi központjukat Kijevből (annak stratégiai és kereskedelmi fontosságának elvesztése után) Vlagyimirbe helyezik. Rusz szakadozik. Később tovább költözik a fejedelmi udvar a Moszkva folyó partjára... A Rurik (vagy Rjurik) ház adja az orosz állam első cárjait (egészen a 16.század közepéig). Mivel a cárok a valamikori Rusz egységét kívánták helyreállítani, ezért az orosz identitás fontos részvé vált a szláv egység orosz vezetés alatti ideája. (Oleg Vorotnyikov a Vojna alapító-vezetője [jelenleg szökésben és Interpol körözés alatt] a Krímben idén történtekkel kapcsolatban kijelentette, hogy hosszú évek óta először büszke arra, hogy orosz. [Ezt azért tartotta fontosnak közölni a világgal, mert egy amszetrdami politikai rendezvény hirdetésén azt állították a szervezők, hogy a Vojna is képviseltetni fogja magát a rendezvényen. Vorotnyikov kérte, hogy a Vojnára ne hivatkozzanak rendezők. Az Openborder fesztivál [2014.04.22- 05.01.] szervezői nem tettek eleget Oleg V. kérésének. Erre Vorotnyikov a Vojna internetes oldalán reagált, kijelentette, hogy az amszterdami fesztivál célját tekintve oroszellenes, és a Vojna soha nem volt oroszellenes ezért sem képviseltetik magukat a dzsemborin. Itt olvasható Vorotnyikov álláspontja. Mindez szerintem példázza nagyon sok orosz álláspontját. Hiába elégedetlenek Putyin rendszerével, mégis felsorakoznak mögötte. Mert szerintük nemzeti érdek volt a Krím annektálása. [Lásd Rusz egyesítése.] Ha az USA egyik célja az ukrajnai eseményekkel az volt, hogy megingassák Putyin hatalmát, akkor ez nem jött össze. Ha az hogy az Oroszországot összeroppantsa, Ukrajnát befolyási övezetébe vonja, akkor ebbe az EU is bele fog rokkanni...)
Az ukrán nacionalizmus a területi kontinuitás alapján áll. Természetesen a Rusz területének kontinuitása alapján.
Vlagyimir aranypénze
Annak területnek (amit ma Ukrajának neveznünk) zivataros, viharokkal tarkított történelem jutott osztályrészül. A Rusz számára a legutolsó csapás a tatárjárás volt. Már előtte darabokra szakadt az ország, és az állandó háborúskodásokba le is gyengült.
A terület jelentős része az Arany Horda megszállása alá került. A Rurik család moszkvai központtal igazgatta tovább az uralmuk alatt maradt területet. A tatárok adófizetőivé váltak. (Napjaink ukrán szélsőséges nacionalista felfogása szerint az Orosz Állam alacsonyabb rendű [?] mint az ukrán, mivel az orosz cárok átvettek tatár államigazgatási gyakorlatokat. Erre [is] utalt Putyin is a Krím annektálási ünnepségén elmondott beszédében: az ukrán nacionalisták arra büszkék, hogy évszázadokig lengyel elnyomás alatt életek, és ezen idő alatt váltak „európaivá”.) A volt Kijevi Rusz területén a litvánok, a lengyelek, a tatárok és Rurikok által vezetett orosz állam osztozkodott. Minél inkább erősödött gazdaságilag, katonailag Moszkva, annál inkább nagy hangsúlyt fektetett a tatárok elleni küzdelemre. E küzdelmek főként a Határvidéken (u krajna) zajlottak. Gyakorlatilag nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, azok a ruszok akik litván befolyás (megszállás) alatt éltek, azokból „lett” az az etnikum amit ma fehérorosznak hívunk, akik lengyel majd osztrák befolyás alatt azokból az ukránok, és akik legtöbbet konfrontálódtak a tatárokkal azokból az oroszok.
A Határvidéken kialakul a kozákság. Ez a népesség eleinte szláv származásúakból állt. Katonai szolgálattal tartoztak az uralkodónak ezért ők önkormányzati autonómiát, adómentességet kaptak cserébe. Természetesen kapcsolatba kerültek a tatárokkal, majd a törökökkel is, és nem csak katonailag és gazdaságilag. Állandó utánpótlás volt számukra a földesuraiktól megszökő és az új élet reményében hozzájuk csatlakozók, a törvény szigora elől menekülők is. A kozákság számára ez egyik legfontosabb dolog mindig az a autonómiájuk megőrzése volt. Ezért konfrontálódtak a lengyelekkel (moszkvai segítséggel), és ezért küzdöttek Oroszország ellen (lengyel segítséggel).
A 18.századra a kozákság szerepe visszaszorult. (A tatárság maradéka a Krímbe szorul. Az elengedhetetlen hadsereg reform során a hagyományos kozák seregek jelentősége minimálisra korlátozódik.) Az oktatásban az orosz kulturális dominancia érvényesül (II.Katalin és I.Sándor nevéhez fűződik az úgynevezett népiskolai rendszer létrehozása. Amely rendszer nem a parasztság gyermekeinek, hanem a középosztály gyermekei részére lett létrehozva.) I.Sándor uralkodása idején Harkovban megalapítanak egy egyetemet (1801, 1805-ben nyitja meg kapuit), amelynek épülete a helyi nemesség, és a város módosabb polgárai pénzén épül fel. 1830 körül ezen az egyetemen kialakul egy szellemi műhely, amely tagjai célul tűzték ki maguk elé, hogy az ukrán nyelvet, történelmet, hagyományokat tanulmányozza.
Még nem halt meg Ukrajna? (az ukrán himnusz első sora alapján)
E kutatások azután az 1834-ben létrehozott kijevi Szent Vlagyimir Egyetemen kiteljesedtek. Az 1830-as lengyel felkelés után Moszkva elhatározza, hogy a további nemzetiségi felkelések megakadályozása céljából eloroszosításba kezd. Ennek a célnak az eszközévé szánták a kijevi intézményt. A Szent Vlagyimiron azután elkezdődtek (vagy inkább folytatódtak) az ukrán etnográfiai kutatások is. Ez nem volt Moszkva ellenére sem, mert az ukrán nyelvet nem tartották önálló nyelvnek, hanem csak az orosz nyelv egyik dialektusának (Napjainkban Kijev van így a ruszinnal. Szerintük a ruszin nem önálló nyelv, hanem az ukrán egyik dialektusa, Vannak olyan ruszinok akik ezt nem így gondolják. Érdekességként megemlíteném, hogy az ukrán közoktatásban a ruszin kifejezést a volt Kijevi Rusz lakóira használják. [Lásd a sárga betűs PVL idézeteket.]). De nem csak az orosz értelmiség, hanem az ukrán értelmiség egy része is így gondolkodott. Az első generációs értelmiség (akik a harkovi és kijevi egyetemről kikerült) főként kozák származású volt. Ezért is tapasztalható az ukrán nemzettudatba kozák romantika (is). (Annak ellenére, hogy nagyon sok kozák él a mai napig Dél-Oroszországban ukrán nemzettudat nélkül.) A helyi történelem, a helyi hagyományok megismerése egy újfajta közösségtudat kialakulásához vezetett. Ez a formálódó ukrán nemzettudat kialakulásának kezdete. Az 1846-ban alakult meg Kijevben a Cirill és Metód Társaság, amely tagjai Oroszország föderális átalakításában gondolkodtak. Emellett szükségesnek tartották volna a jobbágyság eltörlését, a lelkiismereti szabadságot, a rendi előjogok eltörlését.
A Rurik szigony ukrán címerben
1861-ben jelenik meg az első ukrán nyelvű lap (Osznova), amely 22 hónapig jelent meg. Az ukrán kulturális ébredést lelkesen fogadták Szentpéterváron. Tarasz Sevcsenko közös felolvasó esteket tartott Turgenyevvel, Dosztojevszkijjel. Az ukrán területen gomba módra létesültek a vasárnapi iskolák, ahol az ifjú értelmiségiek romantikus lelkesedéssel ápolhatták a népi kultúrát. A cári udvar azonban szeparatista veszélyt látott ezekben az oktatási intézményekben. 1863-ban betiltanak minden ukrán nyelvű publikáció megjelenését. Az osztrák fennhatóság alatt lévő Galíciából csempészték be ezután az ukrán nyelvű sajtótermékeket. 1870-től a cári tiltás szigora enyhült. 1873-ban Lembergben (Lvov, Lviv) megalapítják a Sevcsenko Irodalmi Társaságot, amelyből évtizedek múlva a nem hivatalos ukrán akadémia lesz. 1876-ban újra betiltják az ukrán publikációkat az Orosz Birodalom területén. Ehhez hozzájárult, hogy a Galíciából származó ukrán nyelvű sajtótermékek erősen oroszellenesek voltak, és ezek a nézeteket vissza akarta a cári udvar szorítani. A 20.század elejére az oroszországi ukrán politikai követelések célja az autonómia volt.
Az ország első világháborúban legyengül, és a cári hatalom összeomlik. Ez új lehetőségekkel kecsegteti a birodalom népeit.
A galíciai ukrán nemzettudat eszméi, ideái elterjedéséből eltűnnek az akadályok. Ezek az eszmék nem tekintik Moszkvát Rusz örökösének. Természetesen az ukránságot tekintik annak. Az ukrán iskolákban azt tanítják, hogy a Kijevi Rusz lakói az ősukránok. (A tankönyv alapján. Ugyanezen tankönyv több helyen a ruszin nevet az ukrán szinonimájaként használja. Egyik fejezetében arról olvashatunk, hogy melyik három keleti szláv nép az ukránság ősei. Teljes a káosz az ukrán "őstörténet" tanításában. Ma még nincs egységes "kánon".) Ezzel szemben a Kijevi Ruszban elkezdtek a keleti szláv törzsek törzsi keretei felbomlani, de az egységes néppé válás folyamata nem tudott befejeződni (külső okok miatt).

Források:
Szvák Gyula, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Font Márta:
Oroszország története
Pannonica Kiadó, 2001

Mihail Heller:
Orosz történelem
Az Orosz Birodalom története
Osiris kiadó, 1996

Maha László
Ukrajna történelme 7.
Ungvár, 2012.

A sárga betűs idézetek Maha László könyvéből, a piros betűsök pedig Mihail Heller könyvéből (fordította Balogh Magdolna) származnak.

A bejegyzés második részét egy régi-új feliratnak szánom.
A Jövőből vagyunk második részének korrigáltam a feliratát. Ami megtalálható itt.
Sajnos a film üzenete aktuálisabb mint valaha...
A filmhez kapcsolódó bejegyzést kiegészíteném néhány információval.
Maga a film egy 2.világháborús ütközet hagyományőrzők(?) általi feldolgozásával kezdődik. A valóságban is évről-évre újra játsszák a brodi katlan eseményeit. Talán azért, hogy ezáltal hátha megváltozik a történelem...
Szóval a Galícsina SS Hadosztály egy létező, vagyis valamikor létező harci alakulat volt.
1941. június-júliusában a kollaboráló ukrán hatóságok kérik a német adminisztrációt, hogy hozzanak létre harcoló ukrán alakulatokat, amelyek elsődleges célja a hitleri új világrendért való fegyveres harc lenne. Ám ekkor ezt a javaslatot a németek figyelmen kívül hagyják. Az irántuk lelkes ukránokat kisegítő rendőri egységekbe szervezik, illetve különböző német egységek legénységét töltik fel velük.

1942 tavaszától a partizánmozgalom egyre nagyobb gondot okoz a német hadvezetés számára. Így ukrán nacionalistákból megalakítják a 201-es rendőrzászlóaljat, akiket Belorussziában vetnek be. Az 1942-43-as téli hadjárat hatalmas embervesztesége után ismét felmerül, hogy ukránokból egy teljes hadosztályt alakítsanak.  Alfred Rosenberg, a Reich keleti ügyekkel foglalkozó minisztere támogatta az ötletet, amelynek a lényege az volt hogy szlávokat alkalmazzanak a bolsevikellenes küzdelemben. A Wermacht vezetése fenntartásokkal ugyan, de szintén támogatta az ötletet. Felmerült az is, hogy az Orosz Felszabadító Hadsereg (vlaszovisták) mintájára szervezzenek egy Ukrán Felszabadító Hadsereget is.
1943. márciusában újsághirdetések jelentek meg Galícia szerte:  Harcra kész galíciai fiatalok kiáltványa címmel. Ebben a terület kormányzója Otto Wechter kérte a Birodalomhoz és a Führerhez hű fiatalokat, hogy jelentkezzenek az alakuló fegyveres alakulatba. Az új fegyveres alakulat (német neve: SS-Schützendivision „Galizien”) alakításával kapcsolatos teendők intézésére több helyen hivatalokat hoznak létre.
1943. június 3.-ig  80 060 önkéntes jelentkezik (ebből  53 000 ember jelentkezését fogadták el). Nem csak az újonnan alakuló SS hadosztály létszámát tudták feltölteni a németek, hanem belőlük hozták létre a 204-es rendőr zászlóaljat, és néhány egyéb harci alakulatot is (akiket a Brodi csata után, 1944 július, beolvasztanak majd a Divízióba.).
1943. július 18.-án kezdődik meg a kiképzésük.
1943.július 30.-án hivatalosan is megalakul az Galicsina SS Önkéntes  Hadosztály (SS Freiwilligen - Division „Galizien”).  Az alakulatban a fő nyelv a német, az ukrán csak kiegészítő nyelvként funkciónál. Az alakulat tagjainak esküt kellett tenniük a Német Birodalom és a Führer szolgálatára, irántuk való hűségre. A kiképzésük több helyen zajlott. Egyes egységeket Bialystok és a Gdynia környékén, másokat Kelet és Dél-Franciaország területén , illetve a voltak akiket a volt  Jugoszlávia területén képeztek ki.
Kezdetben a német tisztek nagyon elégedetlenek voltak az ifjú ukránok fegyelmével, de a szigorúság amelyet bevezettek az alakulatnál javított a helyzeten. Hiány volt képzett ukrán tisztesekből, tisztekből, ezért ezek képzését is elindították.
Az alakulat tényleges harci kiképzése 1944 tavaszán kezdődött el.
Ettől függetlenül már ez előtt bevettették őket az ellenállók elleni küzdelembe a németek Franciaországban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Nyugat-Ukrajnában.
1944. februárjában a németek létrehozzák a Kampfgruppe Beyersdorff-ot (ez a harci egység a vezetőjéről kapta a nevét). Ennek az harci csoportnak részeként az SS Galicsina tagjai háborús bűntetteket követnek el. Ekkor kerül az ukrán SS Divízió Brodi körzetébe. Ebben az időben (1944. február 28) történik a guta penjackajai tragédia is (Guta Penjackaja egy lengyelek által lakott falu volt. Ezen falucska 172 lakóházát rombolták le. Az áldozatok számát 500-800 közé teszik. Pontosan nem tudni, mert az áldozatok jelentős része elégett. Idősek, fiatalok, gyerekek … Nők és férfiak…  A túlélők száma körülbelül 50 fő volt.  Napjainkban egyes ukrán történészek azt állítják, hogy a mészárlást a németek követték el [Ezen revíziós történelemszemlélettel rendelkező személyek 2000 körül kezdték hangoztatni ezt a nézetet. Ugyanis, akkor Nagy Britanniában kirobbant egy botrány. Kiderült hogy az országban mintegy 1500-2000 volt SS-es kap szociális juttatásokat. A közvélemény felháborodott. Az ukrán emigráció egyes tagjai, az óceán mindkét partján, ekkor szerecsenmosdatásba kezdtek.] . Lengyel történészek szerint a Galícsina SS Hadosztály és az ukrán „Сіромахи” [Farkasok] ezred volt az elkövető. Ugyanakkor ebben az időszakban az UPA is elkezdte szisztematikusan gyilkolni a környék lengyeljeit.  Az ok az volt, hogy az erősödik Ukrajna szerte antifasiszta ellenállás, és Kelet-Galicia lengyel falvai élelmiszerrel támogatták a partizánokat és/vagy a lengyel Honi Hadsereget.  Az UPA egységei a Galícsina SS egységeivel közösen hajtják végre a népirtásokat (természetesen a német elöljáróság tudtával és beleegyezésével).  Ezen akció során több tucat települést pusztítanak el. Ezen települések egyike volt Guta Penjackaja is.).
Az 1.Ukrán Front 1944.július 13.-án megindítja támadását a Lvov-Szandomirszkij vonalon. 15.-én már a Galícsina egységei is harcban állnak.  Július 18.-án Brodinál katlanba zárják a tengelyhatalmak katonáit.  Július 22.-én megpróbálnak kitörni a katlanból. A harcok során nem volt dezertálás a Galicsina soraiból. Többen vaskeresztet kaptak a harcok alatt tanúsított bátorságukért.
A harcok után a Galícsinát kivonják a frontról, és a hátországban elindul az alakulat újjászervezése, feltöltése. Ukrán területen soha többé nem vetik be őket.
A Brodi katlanban
1944. szeptember 28.-án a bevethető Galícsina egységeknek a szlovák felkelés leverésére adnak parancsot. Októberre már az egész Divízió együtt harcol. (Ekkor is követnek el az egységek háborús bűntetteket.)  1944. október 17.-én Heinrich Himmler megváltoztatja az egység nevét. Az új név:  14 . Waffen- Grenadierdivsion der SS ( Ukrainische Nr. 1). Az alakulat egyre több tagja dezertál és csatlakozik az UPÁ-hoz.
1945. januárjában Stájerországba és Karintiába vezénylik őket. Februárban a feladatuk már az, hogy felvegyék a küzdelmet a jugoszláv partizánokkal. Március elején még mindig több mint 20 000 fős a létszám, és így ők a legnagyobb létszámú SS Divizió.
1945. áprilisában már Ausztria védelménél számítanak rájuk. Ebben a hónapban 98-an dezertálnak. A hónap végén feloszlanak. Pavlo Sandruk, az Ukrán Nemzeti Hadsereg parancsnoka személyesen jelenik meg az alakulatnál  és az alakulat tagjai új hűség esküt tesznek le. Megalakul az 1.Ukrán UNA Divízió (1 УД УНА).
A Divízió vezetése 1945.május 5.-én követeket küld a szövetségesekhez, a fegyverletétel körülményeiről tárgyalnának. A hadosztály kisebbik része az amerikaiaknak adja meg magát, a többség pedig a briteknek. Rimini (Olaszország) közelébe lévő hadifogolytáborba kerülnek. A Vatikán kérésére nem adták át őket a Szovjetuniónak. (A Vatikán értékelése szerint az ukrán származású hadifoglyok ”jó katolikusok és elkötelezett antikommunisták”. ) A háború után többségük Kanadában talált új hazát. Még a nyolcvanas évek közepén is kérte a szovjet fél, hogy a háborús bűnökkel vádolt volt Galícsina tagokat adja ki az észak-amerikai ország, de Kanada azt állította, hogy azok már nem élnek ott. Állításuk szerint egy részük természetes körülmények között elhalálozott, a többiek pedig már régen elhagyták az országot.
1949-ben az amerikai megszállási övezetben veterán bajtársi szövetséget alakítottak volt galícsinások. Ez a müncheni székhelyű társaság az ’50-es évekbe New Yorkba költözik, majd 1960-ban Torontoba (Kanada). A volt SS alakulathoz köthető bajtársi társaságok a mai napig aktívak. Őrzik és  táplálják a mítoszt, a Galícsina SS Hadosztály mítoszát.
Galícsinás emlékfelvonulás - Lviv 2014.
Ukrajna egyes régióiban hatalmas kultusza van ennek az alakulatnak. Lvivben minden évben felvonulást rendeznek az SS Hadosztályra emlékezve. Van olyan város, ahol galícsinásokról utcákat neveztek el.
Szomorú aktualitása van ennek.
Napjainkba zajló ukrán polgárháborúnak (Persze ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, ezzel a a szóval, hogy polgárháború egyáltalán nincs pontosan kifejezve a mai helyzet. Hiszen nem csak ukrán állampolgárok harcolnak ukrán állampolgárok ellen, hanem más országok állampolgárai is, valaki az egyik oldalon, mások a másikon. De nem feltétlenül kalandvágyból. És még ez is a valóság leegyszerűsítése... Az egész egy kicsit olyan mintha megint 1918-1920-at írnának arrafelé...) egyik kiváltó oka is ez a Nyugat-Ukrajnában virágzó náci kultusz. Bár a Janukovicsot megbuktatók hivatalos megszólaláskor nem említik, de erősen támaszkodnak a szélsőséges ideológiákban hívő nyugat-ukrajnaiakra. Kénytelen mert a társadalmi támogatottságuk elég alacsony. Ezt legutóbb épp egy kanadaiak által fizetett közvélemény kutatás mutatta ki.
Az UPA él!
Ha figyelmesen olvassuk a híreket (és nem csak az hazai és észak-atlanti hírforrásokat ismerjük [nem szabad elfelejteni, hogy az USA és az EU is érintett fél az ukrajnai eseményekben, ezért tőlük sem várható el, hogy korrektül tájékoztassanak bennünket]), akkor feltűnhet, hogy a Turcsinov-Jacenyuk páros minden fontosabb döntése előtt FBI, CIA vezetők, amerikai alelnök, esetleg EU-s tisztviselők utaztak el Kijevből.
Ebből annyi következik, hogy erős az észak-atlanti érdekérvényesítő képesség Kijevben.
Ugyanakkor a hatalomba már a kezdetekkor beemelték a Pravij Szektor vezetőit. Andrij Parubij a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára lett.
Pravij Szektor és Bandera
Ennek egyetlen oka lehet, mégpedig az hogy szükségük van a PSz aktivistákra, szimpatizánsokra. A Jobb Szektor pedig nyíltan banderista társaság. Nem véletlen, hogy a zászlójuk (piros-fekete) ugyanaz mint ami az UPÁ-é volt.
Persze hogy ez vörös posztó sok dél-kelet ukrajnai szemében. De ez mintha nem lett volna fontos a kétes körülmények között hatalomra jutott kijevi vezetés számára.
Ráadásul Parubij alkalmatlan is politikusnak. (A krími válság kezdetén az egyik közösségi oldalon elkezdett hencegni azzal, hogy Doku Umarov csecsen terroristát megkéri, hogy kezdjen terrorakciókat Moszkva ellen. Még aznap Kadirov csecsen vezető hozzászólt Parubij bejegyzéséhez. Közölte hogy Umarovot személyesen ő ölte meg, és a következő Parubij lesz. Különben meg lehet, hogy csapatot szervez, mert szerinte Kijevben sérülnek a csecsen érdekek. Néhány órával később a ПС-es vezető azt nyilatkozta újságírók előtt, hogy feltörték a profilját és nem is ő írta az egészet. Vagy a másik eset, amikor a Krím annektálása esetére azt ígérték a Pravij-osok, hogy orosz neonácikkal lángba borítják Moszkvát... Szerintem nem ilyen a felelős [már ha egyáltalán van ilyen] politikus. Persze fiatalokat megbolondítani tudnak...)
Az úgynevezett terrorellenes akció megindítása előtt nem csak amerikai vendége volt Turcsinovnak, hanem a ПС kormányellenes tüntetést is tartott Kijevben. Követelték a kijevi kormány leváltását, mert a kelet-ukrajnai demonstrációkat nem szüntették meg. Erővel. Pedig az, hogy az ország keleti felén fegyveres harcok vannak, nagyban a Pravij Szektor okozta. 2014. februárjában, Janukovics bukása után kezdődtek el a tüntetések három keleti régióban. A hónap végén a regionális vezetők kérték Kijevet, hogy erősítse meg a helyi rendőri erőket, mert ПС-es szabadcsapatok érkeztek több kelet-ukrajnai városba és eléggé feszült a helyzet. Kijev nem tett semmit az utcai incidensek felszámolásáért. (A Politika-Mir hírportálon található néhány videofelvétel ezekről az eseményekről.) Ezután kezdtek úgynevezett önvédelmi csoportokat szervezni a helyiek. És egyre hangosabban kezdték követelni a föderatív államszervezetet. Eközben a világ a krími helyzeten ámuldozott... A Krím csatlakozása után Kijev az ország keleti felére próbált nyomást gyakorolni. A sikertelen katonai akciót húsvét előtt leállították, de húsvét és egy újabb ПС-es tüntetés után újra megindultak a harckocsik.
Persze mivel a hadsereg tagja nem voltak túl aktívak a civil célpontok ellen (és túl sokan dezertáltak is[ https://www.youtube.com/watch?v=x7k9EuL1vqw ] ) ezért a második hullámra a frissen létrehozott Nemzeti Gárdát feltöltötték külföldi zsoldosokkal és ПС önkéntesekkel.
Így már egy kicsit hatékonyabbá vált a küzdelem ( http://www.youtube.com/watch?v=oGzOpbSk_i4 )... Május második felében már borzalmas dolgok történtek azon a vidéken. Már nem csak a kijevi Nemzeti Gárda küzdött a donbasszi, luganszki önvédelmi alakulatokkal, hanem a helyi oligarchák is elkezdtek magánhadseregeket szervezni, és bevetni... Május végén már arról is érkeztek hírek, hogy azokat a katonákat akik nem hajlandóak polgári célpontokra lőni, azokat a Nemzeti Gárdisták tarkón lövik...
Persze a másik oldalon is megjelentek a doni kozák és a csecsen önkéntesek. És ebbe a meghatározásba azért sok minden belefér...
A Krím választásra készül. 2014
Emlékszik még valaki arra, hogy a krími népszavazás plakátjai itthon mennyire avíttnak tűntek? A kijevi vezetés azóta bebizonyította, hogy nem voltak túlzások az akkori plakátok...Nem értem, hogy miért jó Turcsinovnak, Jacenyuknak hogy a kijevi vezetésre égnek ezek az állítások? (Persze az euro-atlanti övezetben erről nem írnak, nem beszélnek. Tabu a média számára.) Gyakorlatilag Moszkva malmára hajtják a vizet. Minden amivel riogattak az orosz véleményformálók, mindent "megvalósított" Kijev. A még ügyvivő kijevi kormány legfontosabb politikai pártja, a Батькивцина (Batykivscsina) sem egy europeer gyülekezet. Szerintem. Ott van az elnök asszony (Julija Tyimosenko) telefonbeszélgetése amelyben kifejti, hogy az ukrajnai orosz kisebbség ellen atomfegyvert vetne be legszívesebben. Persze, utólag szólt hogy ő ilyet nem is mondott. Az ellenfelei vágták össze a hangfelvételt. (De akkor az odesszai pogrom után [2014.0214.], miért dicsérte a pogromlovagokat? Érdekes módon az ukrán politikusok egymásra licitáltak ebben az esetben. Még a ma sztárolt Porosenko is beszállt ebbe a kórusba.) Legnagyobb vihart Irina Farion Szvoboda párti képviselő asszony okozta: "Bravó Odessza! Ti megmutattátok az igazi ukrán lelket! A nagy nacionalisták Iván és Jurij Lip leszármazottai vagytok. Az ördögök égjenek a pokolba! A futball fanatikusok a legjobb lázadók!"
Kolomojszkij Dnyetropetrovszk kormányzója (a Batykivscsina párt tagja), és oligarcha. Vérdíjat tűz ki minden egyes orosz fejére akit elkapnak fegyverrel a kezében. Különböző "árfolyamok" vannak. Így akarná bizonyítani, hogy orosz katonák vannak Ukrajnában.
Akciójához csatlakozik (az általa alapított) PrivatBank. Donyeck és Lugansz környékén óriásposztereken hirdetik hogy  10 000 dollárt fizetnek egy moszkálért.
Néhány nap múlva a bank nyilatkozatot tesz közzé, hogy nincsenek ilyen poszterek kirakva Kelet-Ukrajnában.
A moszkál szót az orosz szinonimájaként használják.
A москаль kifejezés eredetileg moszkvai illetőségű személyt jelentett. Később a szó jelentéstartománya kiterjedt, és nem csak moszkvait, hanem az Orosz Állam képviselőjére (illetve orosz katonákra is vonatkoztatták. ( A magyarban a moszkovita kifejezés ami legjobban kifejezi a szó jelentését. Pontosabban kifejezné, ha újabb jelentés bővülésen nem ment volna át ez a kifejezés. Talán a muszka szó adná vissza legjobban az értelmét. Csak a muszkának nincs pejoratív hangulata, nem úgy a moszkálnak.) Az Usakov féle Magyarázó szótár szótár hozzáteszi, hogy ezt a kifejezést a belorusz és az ukrán soviniszták használják az orosz szó szinonimájaként.
De ugyanilyen sértő kifejezésként használják a kacap-ot is az ukránok az oroszok megnevezésére. A кацап eredete a как цап ukrán kifejezésre vezethető vissza. A kak cap jelentése: olyan mint a kecske. Ez egy 17.századi kifejezés. Ebben az időben a nagyoroszok (akiket ma csak oroszoknak nevezünk) között divat volt az úgynevezett kecskeszakáll. Ebből származik a  kacap.
Persze a kozákok is megkapták a magukét!
A 17.század óta hoholnak hívják őket az oroszok. A jellegzetes kozák hajviselet okán kapták ezt a ragadványnevet. A fejet leborotválták és csak egy (hosszú) hajtincset hagytak meg. A хохол szó jelentése taréj. Az egyik legelső megjelenése az irodalomban Lev Tolsztoj nevéhez fűződik. Az Anna Kareriná-ban a szerző a хохлацкая лень kifejezést is használja. A földművesek (Tolsztoj ekkor már gazdálkodó ember) által lustaság ( лень) volt a kozákok életformája. (A kozákok meg lenézték a földműveseket röghöz kötöttségük miatt.) A kifejezés feltűnik még Osztrovszkij 1883.-ban megjelent Utazás a Kaukázusban című művében is: "... только под Харьковом услыхал хохлацкую речь." (... csak Harkovhoz közel hallottam hohol beszédet.).
Kevésbe pejoratív a сало в шоколаде kifejezés.
Ahogy az oroszokról az embereknek a vodka, a fehéroroszokról a krumpli, a németekről a kolbász juthat az eszébe, úgy az ukránokról a szalonnára asszociálnak egyesek. (A filmben is van erre utalás.) A szalo v sákáláde kifejezés jelentése csokis szalonna. A kifejezésben a csoki az ukrán konyha "extremitására" utalna. Nincs semmi baj az ukrán ízekkel, de egy kicsit sok édesítőszert (cukor, méz) használnak. Egy kis túlzással: még a mézet is megcukrozzák. Nagyon finomak az ételeik, de időnként használhatnának (jóval) kevesebb cukrot. Egyik kedvenc csemegém a Nyizsnij Kréker. Ez egy sós, sajtos kekszféleség. Időnként azért a kekszből kiérződik hogy cukros tésztából készült. Nem zavaró, de nekem kicsit pikáns.

Egy odesszai vállalkozó 2000 körül elkezdett édességet gyártani szalo v sákáládé néven. Természetesen nem szalonnából készült a töltelék, hanem a szalonnát egy fehéres krém helyettesítette.
Ebből is látható, hogy ha az együttélés súrlódásokkal is jár, de humorral elviselhető.







Inkább mint haraggal, gyűlölettel...
Az aknavetők, a nehéztüzérség, a harckocsik, a harci helikopterek, harci repülők csak a gyűlölet, a harag, a meg nem bocsátás, a bosszúvágy magvait tudják szétszórni. A halált, a gyászt most és... sok nemzedéknyi időre.
2014.04.28. Lviv
Számomra megdöbbentő volt, hogy 2014. május 9.-én, 1945 óta először, nem volt Győzelem Napi felvonulás Kijevben. Az indok az volt, hogy a keleti-ukrajnai harcok miatt nem időszerű a dolog. Ez még így akceptálható is lett volna. Ha... ha 2014. április 28.-án elmaradt volna a (sajnos már) hagyományos lvivi neonáci felvonulás.
Ha május 9.-én a herszoni kormányzó (a Batykivscsina párt tagja), veteránok és családtagjaik előtt nem hívja Hitlert felszabadítónak. Hivatalosan semmilyen következménye nem lett ennek. Nem hivatalosan lett, mert nem birkák előtt tartott beszédet! Kifütyülték, a mikrofonját eldobták... (https://www.youtube.com/watch?v=05OYHGyXkYo) De úgy tűnik sem a pártjának a vezetői, sem hivatali elöljárói semmilyen kivetni valót nem találtak a beszédben. Hiszen csak azt mondta, amit Bandera. Nem értem miért csodálkoznak azon, hogy őket is banderistáknak tartják...
A moszkvai ukrán nagykövetség előtt. 2014.május
Rá kellene már ébrednie mindenkinek, hogy Ukrajnát (is) a szélsőséges nacionalizmus nem összetartja, hanem szétveri! A legnagyobb gazságokat a nemzeti zászló lengetésével lehet eltakarni (mondta egyszer valaki. És milyen igaza van.)
Pedig Ukrajna egy nagyon szép ország.
Csodálatos emberekkel... Ukránokkal, oroszokkal, tatárokkal, görögökkel, románokkal, lengyelekkel, ruszinokkal, fehéroroszokkal, zsidókkal, örményekkel, bolgárokkal, magyarokkal...
Egy igazán sokszínű ország.