A halott ember levelei


A film eredeti címe: Письма мёртвого человека
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.
















A halott ember levelei 1986

Úgy szeretnék szólni most hozzátok, mint egyik halott a másikhoz.” Mellbevágós mondat. Nem csoda, ha gyakorta idézik, mint a film tartalmának esszenciáját. Világosan tisztázza a tényállást, ugyanakkor felkelti a néző érdeklődését.
Konsztantyin Lopusanszkijnak megadatott az, ami csak keveseknek jutott a filmművészetben, hogy rögtön az első önálló rendezésével igazi kultusz darabot adott a világnak. A jelző mára különösebben nem vita tárgya, lévén, hogy közel harminc évvel az elkészülte után a film még mindig keresett darab azoknál, akik nem csupán pillanatnyi szórakozásra vágynak valami látványos, ám gondolatszegény kasszasiker élvezetében. Ha hihetünk a korántsem mindig megbízható krónikáknak, Lenin egykor azt mondta Lunacsarszkij népbiztosnak: ”Oroszország számára egész művészetünkből legfontosabb a film.” A jelzőt később Sztálin az ideológiáért akkor felelős Zsdanovnak már jócskán módosította, legveszélyesebbnek titulálva a műfajt. Ez a kettősség mindvégig meghatározta az szovjet filmiskola életét. Sok-sok művészük igyekezett valami fontosat közölni a világgal, miközben a cenzúra bizottság gyakorta dobozba zárta a nekik nem tetsző, a hivatalos propagandához „nem igazodó” műveket. Így járt Lopusanszkij halott embere is, évekig jegelték. Szintén nem igazolt, de valószínűsíthetően igaz a szóbeszéd, hogy végül, egy zártkörű vetítés után, maga Gorbacsov jelentette ki róla, hogy a film mégis bemutatható. (A nyitott szemléletű „Gorbi” még nem volt a hatalom csúcsán, de az akkori főtitkár, Jurij Andropov kegyeltjének számított, ami tényleges hatalmat jelentett.) Rögtön legyártottak belőle több mint kétezer kópiát, - a Szovjetunió hatalmas területű volt, mozitermekkel bőven ellátva, – majd nemzetközi fesztiválokra is kiengedték. A sikere a szerzőt igazolta. A film jókor volt jó helyen. Ez utóbbit azt hiszem, nem árt kissé megmagyarázni, de ahhoz pár évtizedet vissza kell menni az időben.

1945 után gyorsan kétpólusúvá lett a világ. A nyugati típusú demokrácia és kommunista rendszer, a maguk szövetségeseivel, hamar ellentétbe került. Két szuperhatalom létezett, az Amerikai Egyesült Államok és Szovjetunió. A kölcsönös gyanakvás jegyében létrehozták a saját szövetségi rendszerüket. 1949-ben megalakult a NATO, majd 1955-ben az ellenpárja, a Varsói Szerződés. Mindkét fél alaposan felfegyverkezett, beleértve az atomerőt. Illúziókat ugyan egyik sem táplált másik szándékai felől, de azzal tisztában voltak, hogy egy esetleges újabb világháború gyakorlatilag megnyerhetetlen. Kialakult a MAD,(Mutually Assured Destruction) vagyis a kölcsönösen garantált megsemmisítés állapota.
Einstein világította meg a probléma lényegét, amikor egyszer feltették neki a kérdést, hogy milyen fegyverekkel vívják meg az esetleges harmadik világégést. Azt mondta, nem tudja, de a negyediket már biztosan kőbaltákkal. Így maradt a két fél között az úgynevezett „hideg háború,” melynek légköre ugyan időnként felforrósodott, mint például Észak- és Dél-Korea összecsapásánál, a kubai rakétaválság idején vagy éppen vietnami háborúkor, de szerencsére azt a bizonyos piros gombot, amit a filmekben előszeretettel mutogattak, egyik hatalom vezetője sem nyomta meg. Így az 1950-es évek valóban fagyos hangulata után, ha kényszerűségből is, de kezdték elviselni egymást. Az erőegyensúly 1980 körül kezdett megbomlani, amikor Ronald Reagan, egykori hollywoodi színész lett az Államok elnöke. Zseniális blöffje révén, - „Csillagháborús program,” - úgy nézett ki, hogy a Szovjetunió atomarzenálja elavul. A válasz persze nem maradt el. Az SS 20-as rakéták feljavított változatai fenyegetően közel lettek elhelyezve Nyugat-Európához. (Megjegyzem, Reagan sokáig nem is látta a Csillagok háborúját. Ez látványosan kiderült egyik beszédének felolvasásakor, amikor előre megírt szöveggel próbált poénkodni a program ürügyén a mozival, de nem tudta helyesen kiejteni Darth Vader nevét.) Szóval, ha az egyik oldalon olyan elnök irányít, aki a cowboy szemléletet a filmgyárból hozta magával, - Lövök, majd megkérdem, ki voltál.- a másik felet pedig egy sűrű szemöldökű, vodka és morfiumfüggő főtitkár vezeti, az ember minden rosszat képes feltételezni. A közvetlen veszélyt érző Európa művészei a maguk módján reagáltak a helyzetre. Még az egyébként politikára nem fogékony Ritchie Blackmore’s Rainbowja is írt dalt „Can’t Happen Here – Nem történhet meg” címmel, aminek a végén Joe Lynn Turner énekes csak hozzátette: „I don’t know - Nem tudom.” Nem volt vele egyedül. Mondhatni természetes folyamat volt, hogy felbukkant a helyzet filmesek általi megközelítése. Az amerikai változatot meglehetősen gyorsan leforgatták, a The Day After – Másnap című Tv mozit, ami precízen felvonultatja, mik játszódnának le egy atomcsapás utáni világban. Bár nem szívderítő a mutatott kép, azért ajánlom annak, aki még nem látta. Szánjon rá időt, megéri. A szovjet változat sem maradt el, de mint az fentebb olvasható, egy időre dobozba kényszerítették. Aztán változott a politikai széljárás és előkerült. Tehát, „máris” a filmnél tartok azokkal együtt, akik az eddigiek olvastán nem menekültek el.
Valahol a Szovjetunió egyik nagyvárosában, egy történelmi múzeum mély alagsorában, az intézmény egykori munkatársai vegetálnak a világot beborító állandó szürkületben. Körülöttük egy maroknyi, szervezetlen, ellátási gondokkal küszködő, sugárbetegség által gyötört túlélő próbál szembenézni a kialakult helyzettel és kiutat találni belőle. Köztük van az egykori Nobel-díjas Tudós, aki a reménytelenség idején is reménykedve írja a leveleit a fiának, akiről mit sem tud. A kihalás szélére jutott emberi faj tartósan a föld alá kényszerül, de még ott sem jut hely mindenkinek. Ilyen körülmények között mindenkinek feltárul a valós jelleme. A kérdés, lehet-e a végsőkig ember maradni? És miként tudja megtenni az illető? De legfőképp, van-e miért kitartani olyankor, midőn minden veszni látszik?

Egy apokalipszisről szóló filmben két utat választhatnak a készítők. Az első a látványosabb. Grandiózus képekben mutathatják a pusztulást és válogathatnak, mely helyszín fogja leginkább megdöbbenteni a nézőt. Vagy részletezhetik az írásokból közismert betegségek tüneteit, az élővilágot tönkretevő, zsigerbe hatoló variációkat. A másik út kevésbé látványos, viszont éppolyan hatásos. A monumentalitás helyett a hétköznapi drámákra koncentrálnak. Lopusanszkij az utóbbi megközelítésre szavazott. Számára fontosabbak voltak a katasztrófának az erkölcsi vonatkozásai, mint a pusztulás technikai részletezése. Nem hiszem, hogy csupán a költségek miatt történt. Ez a nézőpont több alkalmat adott neki arra, hogy kifejtse azt, amit a téma ürügyén fontosnak tartott. Inkább gondolkozott allegóriákban, mint egy racionális történetben. Ezért van az, hogy a filmbeli karakterek közül alig néhánynak van neve. Mint a főszereplőnek is, aki egyszerűen csak a Tudós.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért tiltotta be a szovjet cenzúra a filmet. Hiszen a hivatalos propaganda szerint a szocialista országok voltak a Béketábor, akik folyamatosanharcoltak a békéért. (Erre az önellentmondó szlogenre a magyar népi humor anno csattanós, bár vulgáris választ adott. A békéért annyira lehet harcolni, mint közösülni a szüzesség érdekében. Mindez jóval nyersebben volt megfogalmazva, az nyilván sejthető.) Itt volt az első bibi. A moziban ugyanis semmi világos jelzés nincs arra, hogy a gaz imperialisták minden figyelmeztetés nélkül lecsaptak volna a mit sem sejtő Szovjetunióra. Ellenben van egy célzás arra, hogy egy szovjet katonai központban komputer hiba okozta rossz jelzés szabadította el a világégést. Az sem tetszett a hivatalos elbírálóknak, hogy a „szocialista embertípus”, amely "köztudomásúlag" eszmeileg magasan képzett, közösség tudatú, segítőkész, önzetlen és önfeláldozó, stb. nem jelenik meg a hivatalosan már kommunizmust építő ország mozijában. (Nem viccelek. Ez akkoriban mind benne volt a mindig tagadott filmcenzúrás elvárásokban, a pedagógiai tankönyvekben pedig részletesen lett kifejtve, hogy milyen az ideális, kommunista alapokon álló személyiség.)

Helyette van az orráig nem látó, a megmagyarázhatatlant görcsösen magyarázó, önigazolásra törekvő hivatalnok, tisztességes, de az eljövendővel szembe nézni nem bíró, öngyilkosságig jutó polgár, feketepiaci seftelők, Mengelére emlékeztető, életről-halálról döntő orvos. A jövőt jelentő ifjúság képe sem az, amit reméltek. A legkisebbek szóra sem méltatják a felnőtteket, hiszen mindig hazudnak. A huszonéves korosztály képviselője a legdurvább alak, akit csak a túlélése érdekel és az apja halála sem képes észre téríteni. Ő az, aki új Tízparancsolatokat tervez, köztük ilyenekkel, hogy: „Gyűlöld azt, akit nem ismersz. Gyűlöld önmagadat.” Nem csoda, ha a ilyen tartalom kiverte a biztosítékot az elvtársaknál. A gondoskodó államnak szintén nyoma sincs. Viszont még a „mélyreszállás” előtt is listáznak, az utolsó percig sem akarják kiengedni kezükből az alattvalókat. Mert azok a megmaradtak, nem mások. Tilos nekik külföldi adót hallgatni, statárium van, kijárási tilalom szakad a nyakukba, a megszegőikre pedig lőnek. A katonaság járőrözik az utcákon, ám nem segítőként. Az emberek félnek tőlük, a halottak közé rejtőznek, ha feltűnnek. Az állam mindvégig könyörtelen intézményként van ábrázolva, amely ráadásul nem is hatékony a problémák kezelésében. Alkalmas vezető nem tűnik fel, a végrehajtók a parancsok mögé bújnak, az elrendelők nem mutatkoznak, arctalanok. A kor jellegzetessége volt a feketepiac, ami persze hivatalosan nem létezett. Csencseléssel kellett beszerezni a hiánycikkeket. A film egyik legmegrázóbb része, amikor az öreg Tudós életveszélyt vállalva elmegy a feleségének könnyítést adó gyógyszerért, – (Tudja, meg már nem mentheti.) – de a visszatérésekor csupán részvétnyilvánításokat fogadhat. Az emberválogatás precizitása elborzasztó, csak úgy, mint az elhunytaktól történő érzéketlen megszabadulás. Szóval bőven van a korabeli jelenre utaló bíráló részlet. „És ha Isten létezik, minden bizonnyal undorral néz le ránk., mély megvetéssel. Szemtelen, arrogáns majmok vagyunk, nem mások.” A harminc vagy ötven évre a felszín alá kényszerülő „vakondember” víziója sem olyan, ami elviselt volna egy szovjet „csinyovnyik” tolerancia küszöbe. Ezért nem akarták a mozit a nagyközönség elé engedni. Továbbá, nézzük csak a dátumot! 1986. Bizony, abban az évben volt a csernobili katasztrófa Ukrajnában. Mennyit tagadták... Lopusanszkij pedig ukrán volt. Neki és a népének a világ vége közelebbinek tűnt, mint a következő ötkarikás játékok. Úgy kellett egy ilyen művészfilm a Szovjetuniónak, mint jókor reggel egy hasba rúgás. "Gyanús elvtárs" moziját nem igazán szívlelhették. Nálunk sem kapott szinkront, de még feliratot sem. Párszor leadták hangalámondással a mozikban(!) majd "elfelejtődött." Pedig akkor már olvadozni kezdett a jég a Vasfüggönyön, de azért voltak határok.(De még mennyire...)

Lopusanszkij neves mestertől tanulhatott. A hírneves „Sztalker” készítésekor ő volt Tarkovszkij rendező-asszisztense. A példakép keze nyoma kétségtelenül felfedezhető ”A halott ember levelei” képi világában. A legkönnyebben a folyamatos alkony érzékeltetésére használt sárga színszűrő precíz, a mozi egészét meghatározó alkalmazásánál érhető tetten. Véleményem szerint bizonyos részletekben felül is múlta a tanítvány a mesterét. Nyikoláj Pokopcsev operatőri tudásának méltatására csak felsőfokú jelzők megfelelőek. A díszlet beszédes. Egyszerre allegorikus és hiteles, mégsem tolakodó. Maga a történelmi múzeum, mint kiinduló színtér, rögvest felér egy utalással. De akad a háttérben elrejtve kereszt, ókori szobor torzója, múmia. A monumentálisan torz könyvtár az értékét veszett világ jelképe. Műtárgyai valamikor az emberi kultúra egykori dicsőségét hirdették, de a pernye borította romvárosban értéküket vesztett holmikká lettek, hiszen nem segítik a túlélést. Ugyanakkor jelenlétük a figyelmes nézőnek szóló finom jelzések, amikkel a szerzők gondolkodtatni akarnak. A fentiekhez méltó körítést ad Alekszandr Zurbin zenéje. Csak ritkán él a hagyományos dallamokkal, inkább egyfajta szorongás érzetét akarja sugallni a képek alatt, ehhez szabta a hangszerelési eszközeit. Gyakorta építi be a külvilág zajait a muzsikába. Zavarba ejtő, felkavaró hatást ér el vele. Tökéletes megoldás az apokaliptikus témához.

A rendező és a forgatókönyvírók, köztük Borisz Sztrugackij, közös érdeme, hogy felismerték, egy teljes egészében a tragédia nagyságát kihangsúlyozó történet nem lenne elviselhető a nézők számára.
Megfeküdné a sok szomorúság és kilátástalanság a befogadó gyomrát. Szerencsére nem is akartak tragédiahalmot összerakni. Az embernek régóta megvan a fegyvere a bánat és szorongás feloldására, a feszültség csökkentésére. Ami nem más, mint a humor. Persze szó nincs önfeledt kacagásról, hanem inkább a bizarr, vagy fekete fajtája lép elő. Időnként csak utólag esik le a tantusz a szemlélőnek, amikor már túljutott a jeleneten. Rögtön az elején ott egy félmondat – amin könnyű átsiklani, - hogy a világ pusztulását egy, a kávéját félrenyelő számítógépes szakember okozta, aki fuldoklása miatt nem jutott időben vissza a gépéhez kijavítani a programhibát. Kurt Vonneguthoz illő poén. Nem sokkal különbözik ettől a sajátos „logika” tálalása, amikor az egyik szereplőnő levezeti, miért lehet hasznos a teljes meztelenség a sugárszennyezés ellen. A papíron biztonságot adó vegyvédelmi ruhák maszkjának visszatérően halálfej beállítású fényképezése egy újabb groteszk poén és a katonaságnak szúr oda. A lakosság viszont azokat viselve üli körül a játékasztalt. Ez ám az igazi orosz rulett, pisztoly és golyó sem kell hozzá! Az értelmiség sem marad ki a sorból. A romos könyvtárban székek várják a combig vízben járó látogatókat, az áltudományos, misztikumot tálaló könyvek a keresettek. Hol van már a józan ész? Kapósak a katonai művek is. Mégpedig azért, mert kiváló minőségű papírra nyomták őket és sok hőt adnak a kályhában. „Az irodalmat végre a valódi értékén kezelik.” – hangzik el. A film egyetlen őszinte nevetése ugyancsak furcsa körülmények között esik meg. A Tudós meglátogatja egy régi barátját, akinek a családja elevenen elégett. Beszélgetés közben rájönnek, hogy a teljesítő képességük határára jutottak. Mi a megoldás? Elhangzik a kor egyik legbanálisabb orvosi javaslata: „Magaslati levegő és teljes kikapcsolódás.” A két öreg egymás vállára borulva vidul ezen a semmiségen.

Itt muszáj egy kis megállót tartanom az ifjabb olvasók kedvéért. A Szovjetunióban a sztálini örökség hatására annyira nem kívánatosnak tartották a lelki problémák kezelését, hogy szinte semmit nem foglalkoztak velük. Elvégre a munkásosztály vezette államban az olyan kapitalista csökevények, mint a lelki zavar, kiborulás, őrültség, egyszerűen eltűnésre voltak ítélve. Papíron. Amihez az élet viszont nem volt hajlandó igazodni. Ha valaki lelkileg összeroppant, azt gyakorta másképp diagnosztizálták. Kimerültség lett belőle. Mehetett pár hétre szanatóriumba, lehetőleg a tengerpartra vagy a hegyekbe. Aztán ott helyre rázódott a napi problémák eltűntével. Vagy nem. (Az ellátás, meg kell hagyni, híresen jó volt. Kellett is a protekció a beutalóhoz.) Szóval az egyébként eredetileg teljesen helytálló diagnózisból idővel a problémák szőnyeg alá söprésének szinonimája lett. A két szereplő azon vidul, hogy felismerik, mennyire reménytelen a helyzetük. Egyfajta macbethi, utolsó stádium, mint amikor a durhami erdő megjelenik a vár alatt. „Nevetve nézek a halál szemébe.” Más nem maradt. Vagy mégis?

Itt jutunk el a főhős szerepének fontosságához. Rolan Bikov brillírozik a Tudós szerepében. Pedig nehéz dolga van, mert ebbe a filmbe nem illenek a látványos gesztusok, nincsenek nagy monológok. (A levelek személyesek, bizalmas jellegűek.) Egy reménytelen helyzetben lévő, gyermekéért aggódó apát kell életre keltenie, az esetek többségében csupán az arcjátékára hagyatkozva. Elképesztően jól oldotta meg, végig hiteles maradt. Miközben a Tudósunk korántsem hibátlan jellem. A felesége által elejtett félmondatból kiderül, Nobel-díjas, de olyasmin dolgozott, ami fegyverré lett, tehát része van a történtekben. Nem élt a tekintélyével, nem szólalt fel a fegyverkezés ellen. Ezért van, hogy visszatérő rémálom gyötri. A megállíthatatlanul a végzet felé vágtázó fekete mozdony, melynek pályáján ott látja a fiát, a saját, személyes felelősségét testesíti meg. Külön fáj neki, hogy Eriktől, a fiától, haraggal vált el. A feleségével folytatott veszekedésüket egy arcul ütés zárta az utódja részéről. Nemzedéki ellentét. Mégis töretlen hittel írja le neki, hogy a szerelem több mint egy vita, és biztos benne, Erik képes ezt felismerni. Számára nem a fizikai pusztulás a rémítő, hanem az emberiesség elvesztése. Ez egyben a film fő üzenete. Mindent elveszíthetünk, de újrakezdeni csak akkor lesz esélyünk, ha megőrizzük és tovább adjuk azt, ami emberré tett minket. Ez a nukleáris válság igazi problémája. Ezért lesz jelképpé az alakja. Hiszen képes öregen és betegen taposni a szobabiciklit az akkumulátorok feltöltésére, amik a villanyvilágítást és a levegőzést biztosítják a tehetetlen lakók számára. Életét kockáztatja, hogy a menthetetlen felesége gyötrelmeit enyhíthesse. Kanosszajárást vállal azokért a gyermekekért, akiknek nem maradt semmijük. (A film egyik legsúlyosabb jelenete, amikor bemegy az összeégett gyermekek pokoli kórházsátrába.) Hiszen mi lehetne megrázóbb a személyes tragédiánál? Ezért aztán, aki a múzeumban segíteni akar a gyászolón, vagyis még képes ember maradni, cselekszik. Megesik, csak annyit, hogy lapátot fog és odaáll segíteni a halottat eltemetni a padlózatba.

A mozi filozófiailag erős, de szívhez szóló. Pont azáltal lesz hatásos, hogy a szövegkönyvben töményen adagolt általános tanulságok sorát időről időre személyessé tudja tenni valamelyik karakter által átélt tragédia révén. A legtöbb ilyen jelenet a tudósnak jut, egyszerűségükben is súlyos mondatok kíséretében. Az öreg egyik legfőbb érdeme, hogy nem fogadja el a TELJES világ megsemmisülésének képét. Észérvekre nem futja, marad a HIT, amit továbbad.

A teljes tevékenységét egyfajta mikrokozmoszban éli, aminek fontos részei a jövőt jelképező fiatalok. Az atomtámadást mutató képek alatt egy gyermek féltudatos motyogása hallatszik - az ő jövőjét vették el. A Tudós, mintegy önbüntetéséül a hadiiparnak végzett munkája miatt, a felszínre indul, ami a biztos halál. Az árvaház gyermekeit keresi, akiknek a gondozónőjét a központi bunkerbe rendelték. Jellemző, hogy gyerekek, akik senkihez sem szólnak, megbíznak benne. Megindító, ahogy néznek rá, amikor a romok közé indul gyűjtögetni. Ők, akik senkiben nem bíznak, féltik, hogy nem jön vissza. A Központi Bunkerből felszínre csak a halottak alagútján lehet kijutni. Kritika a társadalomról. A Bunker jelkép. Az elzárkózásé, a felelősség nem vállalásáé, a kilátástalanságé. Később a kórházban átmegy a haldokló gyerekek osztályán. Rövid, sokkoló képek a fogyó morfiumról, a ruhával együtt lefoszló bőrről, a szenvedés hangjaival. A személyes büntetés része, hogy a Pokol már a halála előtt utoléri. Hiszen neki sincs sok hátra, pár hét az élete. Ám mert minden reménytelenség ellenére hitt, -Tarkovszkij nyilvánvaló hatása – reményt tudott adni, ha közvetve is, de eljut a feloldozásig. Megtanítja a rámaradt árvákat az emberség lényegére.

Arra, hogy sosem szabad feladni, mindig keresni kell az új utat és az összefogásban az erő. Közvetlenül a vég előtt még megéri a Szentestét. Az első csillag feljövetelének közös átélése óhatatlanul a betlehemi legendát idézi fel a nézőben, a megváltás lehetőségét asszociálja. Mert előtte a bizarr, az emberiség fémhulladékaiból összerakott karácsonyfa és a hiábavalóan forgó földgömb igen erős lezárása lehetne a mozinak, de mérhetetlenül pesszimista volna. Ám az öreg halála után a nukleáris télben menetelő gyerekek a remény jelképezik. Hasonlóról írt a fiának is. A tanítás megfogant, bár másoknál. Ahogy a fiatalok szívósan küzdik magukat előre valami bizonytalan cél felé, az egyszerre szívszorító és lelkesítő. Vajon mit tudhatnak, hová tartanak? Azon ritka pillanatai ezek mozinak, amik alá igazi zenét tettek, nyilván nem véletlenül. A néző tudja, a sugárzás öl, mindegyikük nem érhet oda. Nem véletlen a sarki expedíciókat idéző beállítás, amelyek a szűkülő Föld utolsó nagy kihívásai közé tartoztak. Miként a biblikus szavakat idéző végső mondatok sem a véletlen szülte megfogalmazások. A gyermekek konokul menetelni fognak a célig. Mi, a nézők, pedig reménykedhetünk, sikerülni fog nekik. Létezik a háborúmentes terület. Ezt sugallja a kép. Hiába láttunk végig szinte kilátástalan helyzetet,a film nem pesszimista. Hisz a nagybetűs Emberben.

Nehéz, de felemelő alkotást lát az, aki rászánja magát a film megtekintésére, amely elvárja a beleérző képességet. Képileg, szövegileg egyaránt tömény. Viszont prédikálni nem akar. Időről időre újra előveszem, és minden alkalommal fedezek fel benne valami újat, elgondolkodtatót. Olyanoknak javaslom a műsorra tűzését, akik szeretnék felidézni a filmkészítés mára már szinte kiveszőben lévő eredeti szándékait. Vagyis, úgy szórakozzon a néző, hogy felnőttként kezelik. Tartalmas gondolatokat tárjanak elé, érzelmileg hassanak rá, szerethető hősök által, legyenek bár nem gáncstalan lovagok. Aki ilyen alkotásra vágyik, egyet máris talált.

Közel egy éve már, hogy a ezen blogon újraközlésként megjelennek Oldfan írásai. A filmek amikről szólnak ezek a beszámolók, nem az olcsó, gagyi kategória. Nem tagadom ezekkel a mozikkal magam most ismerkedem meg. Hónapról, hónapra. Elég hamar kialakult a metódusom, amely révén elkészülnek a bejegyzések. Eleinte megnéztem a filmet és írtam néhány mondatot, gondolatot róla. Ezután olvastam el Oldfan írását. De rájöttem, hogy így csak az időt pazarlom. Azóta először megnézem a filmet, majd elolvasom az írást, és csak ezután kezdek neki a saját fogalmazásomnak. Persze az is igaz, hogy volt egyszer egy próbálkozásom arra, hogy csak az eredeti írás jelenjen meg ezen a blogon.

Megnéztem a filmet és két nappal később elolvastam a felirat készítőjének a filmről írt gondolatait. Lehet, hogy a köztünk lévő korkülönbség az oka (ami nem olyan nagy azért), de nekem sokkal elvonatkoztatottabb volt a film elsődleges üzenete, mint amiről Oldfan írt.
Sokkal inkább hasonlít ahhoz, amit Admirális nevű felhasználó írt az írás eredeti megjelenési helyén. (Itt olvasható.) De nem csapongok! Lássunk mindent sorjában!
Mit látok másként mint Oldfan?
Nagyon szépen felvázolt a film történelmi háttere. Igen, ilyen volt a nemzetközi helyzet. Nem tudom, gyerekként csak nekem volt olyan érzésem, hogy a kora nyolcvanas években próbálták felkészíteni az embereket egy atomháborúra, egy atomháború következményeire? Mert valahogy nekem olyan emlékeim vannak, hogy talán még tíz éves se voltam, de már elméletileg tudtam, hogy milyen következményei lehetnek egy USA-Szovjetunió közötti forróháborúnak. (Na jó, a nukleáris tél kifejezést még nem ismertem, de a lényeg azért megvolt már.) Nem tudom, hogy a közbeszédben, közgondolkodásban mennyire volt ez általános az országban akkoriban, de persze lehet, hogy én keveredtem rossz társaságba. Nem direktben jött ez a felkészítés, de valahogy kisgyerekként is tudtam erről. Nem hiszem, hogy az iskolába beszéltek volna erről, bár ez sem kizárt, de én inkább a rádióra gyanakszom. Nagymamámnál sokat szólt egy Szokol, majd később egy VEF „felségjelzésű”.
Visszatérve a filmre, számomra nem egyértelmű, hogy a háború utáni szovjet térfélen játszódna a történet. Ha választanom kellene, azt mondanám, hogy olyan „nemzetközi”, bármelyik tömb „hátországában” játszódhatna. Egy fránya helikopteren kívül (á la Evans doktor) én inkább a nyugati tömbre jellemző apró utalásokat találtam. És itt most nem a filmben feltűnő SPEEDO feliratra gondoltam! Hiszen a nevezett márkájú sportruhák, kiegészítők 1986-ban (Sőt, akkor már több éve is!) a keleti blokkban szintén beszerezhetőek voltak. Erre emlékszem! Úszóedzésekre jártam és a nagyobbak és „menőbbek” büszkén feszítettek a speedo-s gatyójukba. (A még menőbbeknek egy dobozos Coca-Colájuk is volt a San Francisco-i Olimpia emblémájával.) Magában ez a márkanévnek a feltűnése nem igazolná állításomat. Én a filmben megjelenő katonák egyenruhájának szabása (és főként a sapkájuk!), és fegyverük kinézete alapján gondolnám a nyugati orientációt. Persze, lehet, hogy mindez a cenzúrának tett engedmény lenne. Ha igen, akkor a helikopter jól egyensúlyozza mindezt! De azt sem tartom kizártnak, hogy szándékos dologról van szó. Egy nukleáris háború következményei mindenütt egyformák!
Ahogy Oldfan írta a film tényleg tele van utalásokkal, odaszúrt egy-két mondatokkal, amikről - kis túlzással - órákat lehetne beszélni. Ennek ellenére miközben néztem a filmet semmi más nem járt az eszemben, nem csapongtak a gondolataim. „A többi néma csend.” – olvasható a Hamletben. És ez a mondat nagyon jól jellemzi azt az atmoszférát, ami körülvett akkor.
Számomra emlékezetes volt az a gondolat is, amikor az ifjú harcfi meggyőződéssel állítja, hogy a föld mélyébe történő evakuáció nagyban elősegíti az új ember létrejöttét. A dialógus ezen részével, gyakorlatilag a 20.század összes emberirtásának alfáját „vágja” az arcunkba a film. „A felszín alatt megteremtjük az új emberiséget. Új erkölcs lesz, új parancsolatokkal.” Persze, erre a részre Oldfan is kitért, de nekem, amellett hogy egyetértek azzal, amit leír, egy kicsit másutt van a mondanivaló hangsúlya. Az új ember, mint az emberiség újkori (Netán legújabb kori?) célja. Igen, ezt minden esetben új erkölccsel kívánták megvalósítani. Az új erkölcs alapja egy ősi vélemény: ahhoz, hogy az új kifejlődhessen, a régit el kell pusztítani. És ez emberek tízmilliónak elpusztítását jelentette az elmúlt évszázadban. Az új embernek különböző elnevezései voltak (übermensch, szocialista embertípus,) de a lényeg ugyanaz maradt. Van egy feljegyzés arról, hogy egyszer Adolf Hitlernek rémálma volt. A hozzá akkor éppen közel állok ijedten rohantak be az álmába kiabáló führerhez. Hitler felriadt és a következő magyarázatot adta viselkedésének: „Láttam az új embert és nagyon megijedtem tőle!” És bizonyos tekintetben az új ember koncepciójának 21.századi továbbélésének lehetősége benne van a klónozásban is. A Hatodik napon című amerikai sci-fi valahol erről szól. Szerintem… De említhetném a közel negyvenéves Logan futását is. Bár e két utóbbi film jóval kommerszebb látványvilággal és történettel dolgozik, de morális mondanivaló szempontjából rokon témákat (is) feszegetnek (pl. euthanázia).
A blogoknak egyik nagy előnyük, hogy az olvasó észrevételt, észrevételeket fűzhet az általa olvasottakhoz. Ez egy jó dolog, mert így az ember visszajelzést, megerősítést vagy épp ellenkezőleg, más véleményt is megismerhet. Oldfan eredeti bejegyzéséhez ugyancsak érkezett néhány hozzászólás. Ez egyik hozzászóló, Admirális, Nietzsché-ig elmegy a film értelmezése kapcsán. A meglátása nagyban hasonlít, miközben különbözik is attól, ahogy én értelmezem ezt a filmet. Bár, szerintem jóval korábbi gondolatkör egyik fontos megállapításait aktualizálja, ha nem is szándékosan, a film.
Már az ókor folyamán megjelentek az a vélemény, hogy az élni és létezni fogalmak nem feltétlenül szinonímák. Persze, biológiai értelemben igen. Filozófiai értelemben élőnek tekinthetjük azt az embert, aki világos életcéllal rendelkezik, és aki e célnak szenteli életét. Világos életcéllal sokan rendelkeznek, de ha ez az életcél a biológia szükségletek kielégítése csupán, akkor az még nem feltétlenül élet, hanem még „csak” a létezés kategóriája. Maga a létezés nem rossz dolog, de szerintem az emberben van valami, ami többre ösztönzi. Persze az emberiség többsége sikeresen elnyomja magában ezt az érzést. Van olyan, aki tudatosan, és van, aki nem. Hogyan érheti el az ember, hogy ne csak létezzen, hanem éljen is? Erre a kérdésre az ember évezredek óta keresi a választ. Keresi, és akad, aki megtalálja, mások pedig nem. Csak a létezésünk legvégén derül ki, hogy mi megtaláltuk-e! Borzasztó belegondolni abba, hogy úgy élhetünk, azt gondoljuk megtaláltuk az életünk értelmét, aztán amikor eljön az idő, akkor döbbenünk rá, hogy hiábavalóság volt az egész… Borzasztó. De mégis el kell gondolkodnunk ilyen dolgokon időnként, hogy ha kell, korrigálhassuk személyes életünket, hogy ÉLJÜNK, ne csak létezzünk. Amikor huszonéves voltam, bár tudtam, hogy az élet véges, mégis valahogy úgy éreztem, hogy soha nem öregszek meg. Vagy ha mégis, akkor se fogok meghalni. Hiszen a történelem velem kezdődött. Természetesen vannak emberek akik emlékeznek olyan időszakokra, amikor még nem éltem, de ez azért olyan elvont, felfoghatatlan. Még akkor is, ha az ember tudja, hogy így van. És azt is képzeljük, hogy a jövő is csak addig van, amíg észlelni tudjuk. Pedig mindenki tudja, hogy nincs így. Már nem vagyok huszonéves. Nem kizárt, hogy életem lemezének B oldala recseg már. (Sőt! De azért titokban abban reménykedek, hogy csupán az A oldal vége felé tartok. De hát ilyen az ember…) Már tudom, hogy a szervezetem nem olyan, mint néhány év. Kapom a jelzéseket. Máshogy viszonyulok az elmúláshoz, mint ifjúként, pedig szoktak még fiatalembernek szólítani. Szeretnék élni, és nem csak létezni. Ahogy a filmben szereplő Tudós. „Kedves Erik!...” E sorok szimbolizálják, hogy a Tudós már nem önmagának élő ember. Nem a saját dolgai a legfontosabbak. Elmegy fájdalomcsillapítóért a feketepiacra. Kockáztatja az életét. Nem önmagáért. Leveleket „ír”, de nem azért, hogy a bölcsességét fitogtassa, hanem hogy segítse az utána jövőket. Van a filmben egy másik tudós karakter, aki a meglátásait, bölcsességeit a nukleáris apokalipszis következményei ellenére is ontja magából. Diktál. Van különbség a két figura között? Igen, van. A Tudós nem személytelenül osztja meg gondolatait. (Erre az egyik jelzés a levélforma.) Ezáltal lesz „élővé,” – ahogy fentebb írtam, - míg a társa csupán létezik egy pusztuló világban. Tehát, nem cselekedetek által válunk élővé. Akkor mi a titok? Hát, ez az! Ezt kell megtudnunk! Mindenkinek, aki élni szeretne, és nem csak létezni. Ez egy életre szóló kihívás!
Furcsa, de olyan érzésem volt, hogy a Tudós filmbeli halála, a halál pillanata volt az, amikor az élete megnyilvánult. Ellentmondás. Nem tudom megmagyarázni, elmagyarázni. Talán nem is lehet.
Számomra nem az elmúlás, és nem az Isten halott gondolatkörről szól a film, hanem: És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Mózes 25,8) A „Betelve az élettel” kifejezés az, aminek az elérése szerintem az ember életének a célja. Az, hogy kinek mennyi ideje van, nem rajtunk múlik. A gének adnak egy maximumot, ami mindenkinek más és más. Rajtunk „csak” annyi múlik, hogy értelmesen kitöltjük-e ezt az időszakot, vagy rövidítünk rajta. (Persze vannak rajtunk kívülálló tényezők.) De betelni az élettel… Na, az a kihívás! A vegetálás, a létezés és azok a pótcselekvések, amik eleinte széppé, kívánatossá teszik mindezt, csak ideig-óráig  vonzóak. Egy idő után besokall tőle az ember. Beleun. De betelni az élettel… Az igen. Ez valódi kihívás. Úgy gondolom, hogy Tudósunk végül betelt az élettel. Ő megtalálta.
A film legutolsó jelenete számomra végtelenül optimista. A gyerekek libasorban, egymásba kapaszkodva mennek a szélviharban. Egymásba kapaszkodnak, tehát ha valamelyikük elesik, akkor a többiek tudnak róla, segítenek neki. Együtt tudják folytatni az útjukat. Mennek az ismeretlenben, és… Szerintem köztük van Erik. Mindannyian Erikek. Persze, csak képletesen szólva, hiszen a Tudós fia egyértelműen idősebb, ez kiderül a filmbeli helyzetből. Viszont ők jelképezik mindazt, amit az öregnek a fia jelentett. Értük vállalta a felszínen maradást, a biztos pusztulást.

Eddig mindig megkérdeztem Oldfantól, hogy melyik film legyen a következő. Most azt gondolom, nem kell megkérdeznem. Tudom. Mert kivételesen, már volt szerencsém hozzá.
A halott ember leveleihez a feliratot megtalálhatjátok itt.

Azoknak, akik még nem ismerik ezt a filmet:
Nézzétek meg! Hiszen annyi mindenről szólhat még. Várjuk a véleményeteket.

Azonosító szám


A film eredeti címe: Личный номер
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.















Ha jól emlékszem írtam már, hogy akciófilmekben sem vagyok otthon. Láttam egy párat középiskolásként, de ma rég már nem vagyok képben. Ráadásul öregszem. Már egy jó ideje nem az a fontos, hogy pörögjön a cselekmény és a kemény, de jó fiúk legyőzzék a rosszakat. Ez a bejegyzés mégis egy ilyen filmhez készült.
Kaptam két e-mail, és az egyik bejegyzéshez is jött egy megjegyzés amiben ehhez a filmhez kértek feliratot. Mindez elég rövid idő alatt történt. Kíváncsi lettem.
Megnéztem a filmet. Láttam benne fantáziát. De nem tudtam valamit. A blogon megjelent hozzászólásban a kérő jelezte, hogy ezt a filmet játszották a magyar mozikban. Feltételeztem hogy esetleg DVD-n is kiadhatták. Ezért kértem segítsetek ennek kiderítésében. Amit meg is kaptam. Mindenkinek köszönöm az infókat.
Volt aki "közvetítőn" keresztül üzent, volt aki e-mail-ben keresett, és volt aki a blog felületét használta erre a célra. Bár az is lehet, hogy átfedések is vannak az említett csoportok (?) között. Nem tudom. De szeretnék idézni GSG leveléből: "Írtad, hogy van rá esély,hogy elkészíted,ha többet tudsz a filmről. Az volt a gond, hogy nem tudtad, hogy kapható e a film Magyarországon, hivatalos forgalmazásban szinkronnal/felirattal. 
A válasz rá az, hogy nem kapható. A filmet behozta Magyarországra 2007 májusában a Mokép, három év késéssel az oroszországi megjelenés után. Moziban elkezdték vetíteni,összesen 3-ban Budapesten, és csak felirattal,szinkron nyema, vidéken pedig sehol nem vetítették... Korábbi  tapasztalatom, de továbbra is él,hogy  az emberek többsége moziban nem szereti a feliratos filmet, főleg ha az orosz. "Nehogy már fárasztanom kelljen magam az olvasással"
 A Licsnij Nomer magyar címe az lett, hogy: Leszámolás-Terror.
Szerintem nagyon béna címválasztás, ami eleve a ZS kategóriába tette a filmet.
Az első 2 hétben még egész sikeres volt, az első héten például a második legnézettebb film volt országosan. Aztán sajnos meredeken elindult lefelé. 
Akkoriban nem jártam Pesten, így sajnos lemaradtam a filmről. Pedig kiadtam volna rá a pénzt ugyanis 2 évvel a magyar bemutató előtt láttam azt az egyik orosz tv csatornán és nagyon tetszett.
Utána sokáig kint volt a Mokép kínálatában. Vártam h mikor lesz belőle végre DVD. Kb 4 emailt írtam nekik aztán a negyedikre végül kinyögték h nem lesz belőle DVD változat és amúgy is annyi film van a webáruházukban, válogassak azok közül...
Így végül interneten néztem újra angol felirattal. 
Ennyit tudok a film, elég sajnálatos magyar karrierjéről. Magyar feliratot nem találtam hozzá sehol, csak magyar borítótervet.
 [...] Sajnos ennél többet nem tudok segíteni."

Persze nem akarok képmutatónak látszani, mert azért jó pár "lövöldözős" filmhez készítettem már feliratot. (És fogok is még.) Nem elsősorban azért készültek el azok a feliratok mert lőnek benne, hanem egész más ok, esetleg okok, miatt.
Az orosz filmgyártás bővelkedik az akciófilmekben. Ezek az alkotások minőségileg elég széles skálán mozognak. A filmekben elhangzó dialógusok színvonala az Angyalbőrben-Kisváros színvonaltól (?) a teljesen életszerűig húzódik. Egyben azonban szinte mind megegyezik: a harci jelenetekre mindig van pénz. Persze ez nem véletlen. Hiszen ezeknek a filmeknek az egyik célja (és nem csak az oroszoknál) a hazafias életérzés felszítása, a hadsereg népszerűségének fenntartása.
Ha csak egy tizenkettő egy tucat alkotás lenne az Azonosító szám, akkor nem kezdtem volna neki.
A film története a csecsen háborúk korába visz el bennünket. Igen, itt vagyunk a 20.század végén. Új kihívás éri a fejlett világot. A nemzetközi terrorizmus kihívása. Erről szól a film.
A hidegháború befejeztével igen divatossá vált Francis Fukuyama elképzelése amelyet a máig legnépszerűbb könyvében fejtett ki. (The End of History and Last Man, 1992; magyarul: A történelem vége és az utolsó ember, 1994) Az ideológiai harc (ahogy akkoriban Fukuyama gondolta) nem ért véget. Csak átalakult. Régebben (talán több mint másfél évtizede) olvastam egy Fejtő Ferenc interjút egy újságban. Ebben az interjúalany kifejtette, hogy szerinte aki csak gazdasági-, ideológiai alapon fogja megközelíteni a 21.századi eseményeket az nem fogja megérteni azokat.
Tulajdonképpen ez a megállapítása nem más, mint amit Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében kifejt, ami a művének egyik lényeges üzenete. Az úgynevezett nyugati értékeket nem lehet exportálni súlyos következmények nélkül. Az erre való törekvés csak háborúk, konfliktusok generálására képes. Az atlanti kultúrkörhöz tartozó politikusok saját országaikban multi-kulti berendezkedést pártolnak, miközben külpolitikájukat a más kultúrák (akár erőszakos) megváltoztatásának igénye jellemzi. A nyugati értékeket magasabb rendűnek gondolják a helyi tradícióknál, a lokális értékeknél és ezért így szerintük helyesen cselekednek akkor, amikor megpróbálják saját ideológiájukat ráerőltetni más civilizációkban élőkre. A különböző kultúrákban élőknek különbözőek az érdekeik. És ezért a kultúrák között, időről-időre fellángolnak a küzdelmek. És egy ilyen konfliktusnak lehetünk tanúi például itt a szomszédban is. Az atlanti politikusok tanácsadóikkal nem vették figyelembe Oroszország érdekeit. És ezt ma már a legfelsőbb vezetőik el is ismerik. El sem tudták képzelni, hogy Moszkva nem fogja tétlenül nézni, hogy a nyugatiak terjeszkedni akarnak kelet felé.
Magam részéről úgy gondolom, hogy egy nyelv megtanulása, használata előbb-utóbb magával hozza az adott nyelvhez tartozó kultúra iránti érdeklődést is. És ez egy jó dolog szerintem. Megtanít megérteni bennünket más kultúrkörhöz tartozó embereket. Segít megismerni a gondolkozásmódjukat. Akceptálhatjuk az érveiket, az indokaikat és ezáltal könnyebb (lehetne) a konfliktusok elkerülése is. A win-win sokat tud segíteni ebben. Persze nem minden esetben lehet megegyezni.
És miért írtam mindezt le?
Mert úgy gondolom, hogy ez az akciófilm segíthet megérteni azt, hogy a 2000-es évek elején az orosz vezetésnek milyen elképzelései voltak a Nyugattal kapcsolatban. (Az állami pénz jelenléte egy filmben soha nem jótékonykodás.) De ez a jövőkép nem Moszkva kitalációja volt csupán. Folyamatosan kapták a megerősítő impulzusokat nyugatról. Tíz évnek se kellett eltelnie ahhoz, hogy a 2004-es álomnak épp az ellenkezője valósuljon meg. Nem véletlen, hogy az orosz vezetés ma bizalmatlan az euro-atlanti országok vezetőivel szemben. Hát nem lehetünk büszkék a politikusokra.
A fentebb említett interjúban Fejtő Ferenc az iszlám radikalizálódását tartotta a 21.század kihívásának. Gyakorlatilag úgy gondolta, hogy reális veszély, hogy újra eljön a vallásháborúk kora. Mielőtt legyintenénk erre, gondoljuk át: a terrorizmus maga is egy hadviselési forma. És napjainkban az egyik legnagyobb terrorista szervező ideológiája épp egy vallásra hivatkozik.

A filmben a közel-keleti szélsőséges dzsihadisták az általuk kiképzett, pénzelt csecsen harcosokkal közös akciót terveznek. Nem egy egyszerű terrorcselekményt szerveznek. A cél nem csak a túszejtés. Komplex tervük van ami siker esetén, alapjaiban rendítheti meg az orosz vezetést, és Európa is kapna a "jó"-ból... Vajon sikerül-e nekik minden? Vagy csak a terveiket csak részben tudják végrehajtani?
A film végére kiderül.
  
Itt a felirat hozzá.

A felirat készítése során nem egyszer végig néztem ezt az alkotást. Nagyon furcsa volt az, hogy minden esetben olyan érzésem volt a film elején, mintha egy tucat akciófilmet néznék. És minden esetben a film végére egész másképpen éreztem. Pedig nincsen benne drámai jellemábrázolás, nincs benne romantikus szál. Mégis, a végére minden egy kicsit más lett bennem.
Nem tudom, de lehet hogy ebben nagy szerepe volt (a film cselekménye mellett) a végén felcsendülő dalnak, a Leningrád együttes dalának is.

"Lüktet a szívem a templomban
És az idő folyik mint a homok.
Halad mint a vörös fonál:
Meg kell nyernem a csatát!
Halad mint a vörös fonál:
Meg kell nyernem a csatát!

Nem túlélni, de nyerni a harcban,
Nem túlélni, magamra maradni.
Az idegek fonálba feszülnek -
Bármi áron győzni!
Feszülő idegek fonálban -
Bármi áron győzni!

Megtörni az időt itt is,
Ismét eljött a fordulat.
De nem kérdezni: "Hogy lesz?" -
Nekem most kell nyernem!
De nem kérdezni: "Hogy lesz?"
Nekem most kell nyernem!

Fénylik a föld a lábak alatt,
Velem is ez van. Én...
Elveszek, ők élni fognak,
Szükségem van rájuk a győzelemhez!
Elveszek, ők élni fognak,
Szükségem van rájuk a győzelemhez!
Nekem most kell nyernem!"

                                           Szergej Snurov: Licsnij Nomer


Evans doktor titka

A film eredeti címe: Молчание доктора Ивенса

A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.















                                                   EVANS DOKTOR TITKA (1973)

A szovjet fantasztikus filmekben viszonylag gyakori volt az emberiség kapcsolat felvétele idegen lényekkel. A mozik döntő többsége vonzóan tálalta ezeket a találkozásokat. Két értelmes faj, amely képes áthidalni a barátságtalan űr mélyét, csakis kölcsönös megértéssel közeledhet a másikhoz. Ez volt az alapvető megközelítésük. Technikai problémák akadhattak, vagy félreértés, de semmi ellenségeskedés nem történhetett. Szimpatikus álláspont, - sokkal szerethetőbb, mint a nyugati történetekben  ugyanebben az időszakban uralkodó paranoia, -  ám leegyszerűsítő.  Ez a film azon kivételek közé tartozik, amelyek egy kissé összetettebb módon próbálják megközelíteni a kérdést.

Egy repülőgép lezuhan az Atlanti-óceán felett. Rajta van Dr. Evans, a neves tudós, aki az emberi élet meghosszabbításának lehetőségeit kutatja. A katasztrófát titokzatos módon túlélő néhány utas a szerencsétlenül járt gép belsejében tér magához. Hamarosan megtudják, földönkívüli űrutazók segítettek rajtuk. Evans doktor megpróbálja felvenni a velük a kapcsolatot. Bár sikerrel jár, a problémák száma nem csökken.A két faj ugyan rokon, de a társadalmuk fejlettségi foka erősen eltérő, és nem más a helyzet az erkölcsi alapelveik esetében sem . A földönkívüliek bizalmát sem egyszerű elnyerni, az emberek társadalma pedig végképp gyanakodva fogadja a túlélőket. A titkosszolgálat élénk érdeklődése pedig terhes dolog…
Kezdem ott a kritikát, hogy a film intelligens, ez a legerősebb pozitív tulajdonsága. Nem csoda, a rendezője az a Budimir Metalnyikov volt, aki hosszú éveken át forgatókönyvíróként tevékenykedett az orosz filmesek világában. Aki ezenkívül csak  két mozit rendezett. Az idősebbek nálunk leginkább a „Csajkovszkij” és a „Lányok az aknamezőn” című filmek írójaként emlékezhetnek rá. Nem hazudtolja meg önmagát, a film erősen szövegközpontú, még a régi szemlélethez viszonyítva sem mondható mozgalmasnak. Ennek ellenére nem unalmas. Gondosan felépített kamaradarab egészen a végéig, amikor azért kimozdulnak a szűk terek közül. Valószínűleg ő maga is gyaníthatta, minden jó tartalom ellenére sem lehet tartósan lekötni a nézők figyelmét ennyi statikus beállítással. A végén meglehetősen hosszú autós jelenet van, ami a kor viszonyai között kifejezetten szokatlan volt egy „szocialista” moziban. No, ne a "Bullit," vagy a "Francia kapcsolat" autós hajszáira tessék azért asszociálni, amelyekkel nagyjából kortársnak mondható ez a film. Csak olyan szolid szovjet módira.
Szövegben sokkal erősebb a történet, mint a technikai kivitelben. Különös, hogy bár Evans doktor a nyugati világ képviselője, a keleti blokk felfogását hirdeti. A hidegháború még létező valóság volt, így egy ilyen főhős nem élhetett Moszkvában, az túl szájbarágós propaganda lett volna. Persze, a háttérben elhelyezett pár angol felirat ellenére a környezet annyira jellegzetesen szovjet, hogy a tálalás megmosolyogtató. Miként a titkosszolgálat bemutatása is a helyi viszonyokra hajaz, nem a nyugati módszerekre. Akkortájt valószínűleg csak pár ember ismerhette föl, de néhány nyilvánvaló "Star Trek tiszteletadás" van a moziban. Ilyen az idegenek köszönése és közben a kéztartásuk, továbbá a benemavatkozás elvének fontossága. A "szupercivilizáció" szellemi, harmadik szemének elhelyezése viszont inkább indiai szellemi hatást mutat. Az emberiség fejlődésének iránya, a technikai tudásszint és az erkölcsi lemaradás ellentéte, továbbá az, hogy szellemileg képes-e az ember felnőni a kezében lévő hatalomhoz, vagy szabad-e új, minőségi tudást juttatni neki, máig égető kérdések. Tulajdonképp egész jól össze lett szedve az erkölcsi dilemmák lényege. Az, hogy a fejlettebb testvéreken túl is van egy szinte isteni hatalommal bíró, még bölcsebb és idősebb faj, akik a messzeségben megbújva, türelmesen szemlélik a rakoncátlan fiatalokat, kifejezetten jó ötlet volt. Kár, hogy csupán jelzésszerűen vannak jelen mindvégig.
Egy fantasztikus film nem igazán él meg speciális effektusok nélkül. Azt kell mondjam, kevés van belőlük, minimális a trükkök száma, és még a készítés idejét tekintve sem tarthatóak magas színvonalúaknak. Szerencse, hogy igazából  nincs is rájuk szükség. Azon kevesek pedig, amik mégis alkalmazva lettek, képileg nem rosszak. De csodákra ne számítson a manapság ilyen téren ugyancsak elkényeztetett sci-fi rajongó.
Az Evans doktor titka tehát némileg rendhagyónak mondható a szovjet vonulaton belül, ahogyan a világot láttatja és kivitelezése sem a szokott utat járja. A régi iskolaerős gondolati tartalom, kevés technika”jól bevált útját követi. Jól érezhetően nem dúskált az anyagiakban a stáb. Építenek az érzelmi hatásokra, időnként az orosz melankólia jegyét mutatja film.  A stílusos, a kortárs fantasztikus filmekben hagyományosan erős zene ezúttal sem okoz csalódást. A színészek megbízhatóan jók, a legjobb mondatok persze a húzóembernek szánt Szergej Bondarcsuknak jutottak. Egyfajta kisebb jutalom kirándulás volt ez számára egy, a megszokott háborús témáitól eltérő műfajban. Doktor Evans titkának egykor létezett magyar szinkronja, de gyanítom, az már "eltűntként ismert". A mozi ugyan igazán emlékezeteset nem tud adni, az említett szűk költségvetése sem segít ebben, viszont bántó okoskodás nem hányható a szemére. Egyszerűen, világos teszi le a garast azon eszmék mellett, amiket jónak tart. Amelyek egyébként valóban képviselnek értéket. Lassú, de hangulatos nosztalgia mozgókép, kiváló „retro érzést” képes adni. Ritkaság, de az egykori „Nagy testvérnél” azért elérhető. Egy csöndes estére vágyó fantasztikum kedvelőnek fölöttébb megfelelő. Lehet kipróbálni.
Amikor úgy éreztem, hogy eljött az idő megtekinteni az Evans doktor titkát, egyből elkezdtem „keresni”. Kicsit meglepődtem, amikor azzal szembesültem, hogy nincs (legalábbis én nem találtam) DVD kiadását a filmnek. Persze hamar túltettem magamat ezen a „problémán”.
Nekiültem megnézni. Amikor befejeztem, egy kicsit elméláztam. Milyen is ez a film? Egy szóval tudtam akkor is, és tudom most is jellemezni: érdekes. A film üzenete roppant szimpatikus tud lenni. De… Lehet, hogy furcsa lesz némelyeknek amit most leírok: A film nézése közben többször is az Imagine című dal szövege jutott az eszembe. A földönkívüliek értékrendje, üzenete annyira egybe cseng ezzel a dalszöveggel. Ráadásul közel egy időben készült mindkét alkotás. (1971 őszén jelent meg a John Lennon dal először.) Persze lehet ez véletlen is. Oldfan megemlíti, hogy az Evans doktorban az idegeneket egy a buddhizmusból kölcsönzött jelkép, a harmadik szem motívummal is szimbolizálják a filmben. Ez szerintem nem véletlen. A buddhista filozófia nagy hatással volt (napjainkban nem tudom mi a helyzet) a sci-fi műfajra. Talán húsz éve, vagy még több is van már, hogy olvastam egy George Lucas interjút. Ebben a riporter a Star Wars (mi más?) kulisszatitkaira volt kíváncsi. Nem a technikai megoldások izgatták, hanem az Eszme. Mi volt az, ami inspirálta Lucast? Honnan vette az ötleteket. És a válaszban benne volt a buddhizmus. Az egyik legjelentősebb hatásnak ezt nevezte a producer. De nem az egyetlennek. A mesés és titokzatos Kelet és motívumai feltűnnek ebben az alkotásban is. És a műfaj több alkotásában is. Persze nem direktbe. Vagy mégis? Hiszen ha Yoda mesterrel gondolok, akkor ha a sárkánygyíkszerű lábára, és jellegzetes füleire nem figyelünk, kire hasonlít a karakter? Még a ruházata is olyan (legalábbis a Birodalom visszavágban) mint Gautama Buddháé. Na jó, az ókori bölcsnek lézerkardja nem volt.
John Lennonra is nagy hatással volt a hinduizmus és a buddhizmus (a ’60-as évek végétől). Ezért nem gondolom véletlennek, hogy az Evans is kapcsolatba hozható ezzel a filozófiai irányzattal. Mindezek ellenére nem vélem úgy, hogy túl nagy jelentőséget kellene ennek tulajdonítani. Egyszerűen abban az időszakban az újszerűnek ható ősi keleti gondolatkörök igen népszerűek voltak az úgynevezett nyugati civilizáció művészei között. És ez meglátszik a korszak egyes művészeti (vagy csak populáris) alkotásain.
Szóval nagyon szép, idillikus üzenete van a filmnek (és a benne szereplő földönkívülieknek). Egy illuzórikus utópia. Ami, szerintem, soha nem valósulhat meg. A film egyik hatása rám az volt, hogy erről a kérdésről is elmerengtem. Kívülről ráerőszakolni az emberekre azt a fajta gondolkodásmódot, amit a film sugall, nem lehet. A legtöbb ember zsigerből elutasítaná. Na, nem a szavak szintjén, mert úgy nem. Hanem az ösztön, a beidegződések nem engednék. A homo sapiens úgy gondolja, hogy az értelmével irányítja önmagát, uralkodik a körülményein. Én úgy látom, hogy ebben a kérdésben (is) becsapjuk magunkat. Az észérvek, a logika a legritkább esetben befolyásolja a homo sapienst. A legtöbb döntést érzelmi alapon hozzuk. Esetleg még az előítéleteink befolyásolnak. És közben azt hisszük, hogy értelmes döntést hoztunk. Pedig csak meg tudjuk magyarázni a döntésünket logikusan. Utólag.
Szóval, ahhoz hogy az ember ne legyen az ember farkasa alapvető változásokra lenne szükség. Mindenkinek. (Kinek nagyobbra, és kinek kisebbre.) Minden ember bensőjében egy forradalomnak kellene lezajlania ahhoz, hogy tényleg olyan élhetővé tegyük a világot, ahogy azt, például ebben a filmben is elképzelték. De ez egy illúzió. A 20.században több ideológia is „felvállalta” ezt a küldetést. A konklúziót levonhatjuk: eddig nem jött össze. Ami összejött az egy minden eddiginél véresebb évszázad.
Mégis azt állítom, hogy érdekes felvetéseket hallhatunk a filmben. Elgondolkodtató alkotás. Nem feltétlenül tömegfilm. A legtöbb ember nem azért néz filmeket, hogy utána (vagy közben) gondolkodjon, esetleg filozofáljon. Ennek ellenére van igény erre a filmre, az ilyen filmekre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy bár DVD-n nem adták ki, mégis megtalálható a világhálón ez az alkotás is.

Nekem kimondottan tetszett az alkotók azon igyekezete, ahogy megpróbálták, az akkori szóhasználat szerint, tőkés országok viszonyait, használati eszközeit megjeleníteni. Szerintem elég jól sikerült, bár tagadhatatlan, hogy akadnak hiányosságok ezen a téren. A megfelelő autók beszerzésével nem volt gond, de a helikopter… De nem lehet minden tökéletes!

A filmhez a feliratot itt lehet megtalálni.
Köszönet Oldfan-nek a fáradozásaiért!

Úgy gondolom, hogy ez a film több mint egy tudományos-fantasztikus film. Nem csak egy utópia, hanem egy kordokumentum is. Akaratlanul lenyomata annak a kornak, amelyben készült. És nem a nyugati országokról árul el néhány dolgot, hanem az akkori Szovjetunióról. Arról hogy hogyan képzelték el az ellenfelet, arról hogy hogyan szerették volna láttatni őket.
Egyszóval (és egy szóval) a film: érdekes.

Báthory, a véres úrhölgy


A film eredeti címe: Кровавая леди Батори

A felirat tulajdonságai:
FPS: 24,
a fájl kiterjesztése: srt.














Garay János : Báthori Erzsébet

A büszke Csejthe várnak
Hatalmas asszonya,
Nehézkes álmokat lát,
Ha megjön alkonya.

Mélyen, sötét üregben,
Nagy sziklavár alatt,
Sok ember-csontokat lát,
Halomra hordtakat.

A szörnyű csonthalomból
Feláll egy síri lány,
Három sebet mutatva
Ifjonti homlokán.

Néz és kinos nézése
Halotti gyötrelem,
Nyög és halálnyögése
Elhangzik végtelen.

,Legszebb virágkoromban
Ontád ki véremet!
Vérem kiált az égre,
A gyilkost verje meg.’

 S eltünik a leányzó -,
Helyén egy második
Biborpiros sebekkel
Mint rém. magaskodik.

«Átok reá örökké,
Ki engemet megölt;
Az ég ne adjon üdvöt,
Ne néki sírt a föld!»

S harmadszor is leányzó
S negyedszer is tünék;
S igy véghetetlen végig
Sok száz leányka még.

S mindannyi egy ajakkal
Csak egy átkot süvölt:
«Az ég ne adjon üdvöt,
Ne néki sírt a föld.»

És végre mondni szörnyű,
Sok száz leány után,
Feláll egy új halott még,
S ily szó jön ajakán:

«Nem szántad ön leányod,
Oh kőnél kőbb kebel!
Ifjú piros vérünket
Arczodra mostad fel!»

Igy álmodik naponként
A várnak asszonya,
Kinos szívmardosás közt,
Ha megjő alkonya.

Körötte rémitőleg
Börtön-falakra lát,
Tükrében, szörnyedezve
A lányok gyilkosát.


Báthory Erzsébet
A vers írójával ellentétben Báthory Erzsébetet (vagy Báthori Erzsébetet) az internetes társadalom magyar szekciója napjainkban gyakorlatilag felmentette vélt vagy valós bűnei alól. Hosszú-hosszú évszázados vita a történészek között, hogy mit is tett és mit nem, annak idején Báthory Erzsébet. A szakemberek az ügyét különbözően értékelik. Van olyan aki úgy gondolja, hogy maga a nyomozási eljárás szabályos volt, és van olyan aki úgy gondolja, hogy nem. Furcsa, hogy még ebben sem tudnak megegyezni. De a nép döntött: (Mintha ez számítana az igazság szempontjából.) Koncepciós perben ítélték el. (Lásd a Wikipédia Báthory Erzsébet címszavát.) Pedig ha elfogadjuk ezt az állítást, akkor csak még több megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdéssel szembesülünk.
Én nem gondolom, hogy megtaláltam volna a bölcsek kövét, mégis ebben a bejegyzésben megpróbálom körbejárni, még ha csak csak vázlatosan is, Báthory Erzsébet életét. Mindezt egy 2015-ben elkészült orosz mozifilm kapcsán. Természetesen nyugodtan írjátok meg, ha szerintetek valamit nem látok jól ebben a kérdésben! A történet nincs kanonizálva! Bennem is sok kérdés van, jelenleg is, ez üggyel kapcsolatban. Úgyhogy kalandra fel!
Ki volt, és mit tett Báthory Erzsébet?
Nádasdy a Fekete Bég
Nevezett személy 1560-ban született egy rendkívül befolyásos főnemesi családban, a három felé szakadt Magyarországon. Az Oszmán Birodalom szorításában élt akkoriban az ország népe. Az állandó belső viaskodások kora ez. A megmaradt Magyar Királyság területe két részre szakadva. Az ország lakosságát hitviták osztják meg. A reformáció hívei sokasodnak, erősödnek. És egy ilyen protestáns főnemesi családba születik meg a kis Erzsébet. A család különböző tagjai fontos tisztségeket töltenek be az ország vezetésében. Persze a família vagyona sem elhanyagolható méretű. Finoman szólva. Mindez a három tény (protestáns, gazdagság, fontos pozíciók) elég, hogy jó néhány irigye és barátja legyen a családnak. És talán épp ezért nem is fogjuk soha megtudni, hogy mi is az igazság a csejtei úrnővel kapcsolatban.
A Báthory család történetét a 11.század óta tartják számon. Egyes krónikák Salamon király uralkodásának idején megemlítenek egy Báthor Opos nevű vitézt. A család Hunyadi Mátyás uralkodása idején már az ország hatalmasai közé tartozik. 1526-ban több Báthory is magas méltóságot tölt be. A 16.században a család két ágra szakad. Az ecsedi Báthoryak az ország nyugati felén, a somlyói Báthoryak pedig Erdély történetében játszottak fontos szerepet. Báthory Erzsébet szüleiben újra egyesül a család két ága. Apja, ecsedi Báthory György, nem tölt be jelentős szerepet történelmünkben. Élete folyamán folyamatosan ingadozik a Habsburgok és Szapolyai János között. Édesanyjának Báthory György a harmadik férje volt. Homonnai Drugeth György és Drágffy Gáspár voltak az elődök. Somlyói Báthory Anna, még Drágffy özvegyeként, összehívja az első magyarországi protestáns zsinatot (1545). A család lelkészein kívül a megye lelkészei, és néhányan a környező megyékből vettek ezen részt.  
Sokat nem tudunk Báthory Erzsébet gyermekkoráról. És ez elég ok, hogy a történészek és a kutatók mindenfélét feltételezzenek. Annyi biztos, hogy még gyermek mikor eldöntötték, hogy Nádasdy Ferenc felesége lesz. Báthory György (az édesapa) már 1562-ban megírja Nádasdy Tamás akkori nádornak, hogy előnyös lenne ha utódaik egy párt alkotnának. (Cél a Drágffy vagyon megszerzése.) Még kisgyermek Erzsébet amikor, a kor szokásának megfelelően, odaköltözik Nádasdyékhoz. 1572-es hivatalos irat már mint Nádasdy Ferenc mátkáját említi a kislányt. A tényleges házasságkötésre 1575-ben kerül sor. Ekkor még Nádasdy Ferenc sincs még húsz éves sem. A házasságkötésen a Habsburg uralkodó is képviseltette magát. Ami azért nem elhanyagolható tény, főleg annak ismeretében, hogy a Habsburgok katolikusok voltak. Magáról a házasságról sem tudni túl sok mindent. Az ifjú férj bekapcsolódik a nagypolitikába. Vas megye főispánja, a bécsi udvar megbízható híve. Mégis politikai kapcsolatot kezdeményez felesége nagybátyjával, Báthory István (1533-1586) lengyel királlyal. Ez a közeledés nem volt veszélytelen, tekintetbe véve, hogy a Habsburgok elég feszült viszonyba voltak a fejedelemmel. 1586-ban Rudolf király elakarja fogatni, de társaival nem jelenik meg Prágában, így elkerüli a letartóztatást. Talán ezen eset hatására szakít az intrikával, és életét a török elleni küzdelemnek szenteli. Már a következő évben megmutatja vitézségét az ellenek. A szigetvári bégen arat diadalmat. Nem sokkal ezután kitör a tizenöt éves háború. Nádasdy a háború szinte minden egyes ütközetében ott van. A "Fekete Bég" nevet ekkor akasztják rá. 1603 végén vagy 1604 elején meghal Báthory Erzsébet férje. Nádasdy európai hírű katona volt, és feljegyzések szerint roppant művelt. Nem csak a világi dolgok (pénz, hírnév, vagyon, katonáskodás stb) érdekelték, hanem a spirituális dolgok is. Bibliás embernek tartották, azaz jól ismerte a Szentírást. Ráadásul ez az információ egy lelkésztől maradt ránk.  
Nehéz időszakban maradt özvegyen az asszony. Kitör a Bocskai szabadságharc (1604-1606). Bár a Habsburg ellenes felkelés protestáns célkitűzéseket is kitűz magának, a kálvinista Báthory Erzsébet végig kitart Bécs mellett. De ez  magatartás jellemezte a legtöbb Dunántúli főurat is. Ennek valószínűleg az egyik oka az volt, hogy török elleni küzdelemben számíthattak a Habsburgokra. A másik ok pedig az lehetett, hogy ebben a régióban. épp a török ellenes küzdelmek miatt, Bécs állandó jelleggel jelentős sereget állomásoztatott.
A magyar történelmet jól ismerők, és a figyelmes olvasók észrevehetik, hogy a Báthory család tagjai mindkét politikai felet támogatták. Erzsébet Bécset, bátyja István Bocskait. Igen, az előrelátó politikus klánoknál ez nem rendkívüli dolog. Erzsébet Habsburg hűsége az erdélyi fejedelmet nem zavarta.
Báthory Erzsébet 1610. szeptember 4.-én gyermekeire hagyja a vagyonát. Thurzó György nádor ez év december 30.-án keltezett, feleségének írt levelében, arról ír hogy letartóztatta Nádasdy gróf özvegyét. „Az mikor az csejthei kastélban mentek volna be arra rendelt embereink és szolgáink, akkor is egy leánt halva találtának az háznál, és második az sok sebek és kínzások mián halálán volt. Azon képen egy asszonyember is kínozva és sebe-sedve ült, az többi erős fogságban az kiket jövendő kínzásra tart az átkozott asszon. Csak azt várom, hogy az várban vigyék fel az átkozott asszont és helére helheztessék [ti. befalaztassék]. Én is mindgyárást megindulok és ha az út szenvedi, holnap haza verekedem.”
Az előzmény az, hogy 1610. márciusában Thurzó nádor nyomozást rendel el Báthory Erzsébet ellen az ügyben, hogy van-e valami a terjedő hírekben, miszerint Nádasdyné gyilkosságokat követett el, illetve indokolt-e ez okból bíróság elé állítani. Eleinte nem kíván hitelt adni a vádaknak, de végül december 29.-én megérkezik Csejtére és lefogatja a vár úrnőjét.
És itt elérkeztünk a történet legérdekesebb részéhez. A nyomozáshoz és a perhez.
Az utókor történészei gyakorlatilag semmiben nem tudnak egyetérteni. Mindent feltételeznek, és mindennek az ellenkezőjét is. Történészek, akik egy része elismeri hogy jogi kérdésekhez nem ért, úgy gondolják, hogy törvénytelen volt az eljárás, tehát az ítélet is. Más történészek, semmivel sem több jogi gyakorlattal, úgy gondolják, hogy minden rendben volt az eljárással, és jogszerű ítélet született. Egyesek szerint Thurzó jóindulattal viszonyult Báthory Erzsébethez, mások szerint a halálát akarta. Esélyünk sincs, hogy a teljes igazságot valaha is megtudjuk.
A nyomozás során közel háromszáz tanút hallgattak ki. Ezek között vannak, akiket kényszervallatásnak, tortúrának, vetettek alá, és vannak akiket nem. A nyomozás beindult, de az hogy per lett-e belőle végül is, nem tudjuk biztosan. Valószínűleg nem, mert ilyen jellegű irat nem maradt fenn. A II.Mátyás által 1611.januári királyi rendeletben a következőkkel indokolja a nyomozás megkezdésének szükségessét: "[...]több ártatlan leányt, nemes és nem nemes szolgálóleányt, jóllehet semmivel nem adtak okot, törvényes eljárás nélkül, borzasztóan, teljesen és kegyetlenül megölt testüket megcsonkította és forró vasakkal égette, a húsukat kitépte és tűzben megsütötte és a megsütött darabok elfogyasztásra kényszerítette őket."
A nyomozással kapcsolatban két rendeletet adtak. Ezekben az iratokban, többek között, meghatározták a nyomozás helyszíneit. Az egyik rendelet szerint a következő településeken kell bizonyítékokat beszerezni: Csejtén, Beckón, Újhelyen, Kosztolányban. A második rendelet szerint: Sárváron, Keresztúron, Kapuváron, Borsmonostoron, Lékán. Tehát elég széleskörűen indult be az adatok beszerzése. Az ügy összes irata már nincs meg.
A legtöbb tanú csak hallomásból tudok a grófnő által elkövetett borzalmakról. Van olyan tanúvallomás, ahol a megkérdezett elmond egy olyan gyilkossági esetet, amely nagy valószínűleg régebben már kivizsgáltak (bár ennek a vizsgálatnak az iratai nincsenek meg). "[...] Nádasdy úrnő a lakodalom alatt két leányt kegyetlen kínzásokkal és veretéssel halálba kényszerített."  (Báthory Erzsébet lánya és Homonnai György esküvőjén történt ez. A kivizsgálásban, a tanú vallomásai szerint, részt vett Csejte, Újhely mezőváros, valamint Russo bírái és esküdtjei.)
Itt megállnék egy szóra!
Egy nagyon fontos dolgot tisztázni kell. Azokban az években az emberéletnek nem volt akkora értéke, mint napjainkban. Az egy igen-igen kemény világ volt. Ha egy nemes az udvartartásához tartozó nemtelent megölt, nem indítottak eljárást gyilkosság miatt. Joga volt hozzá. Ahogy ha egy szülő agyonverte gyermekét, azon se akadtak fenn a korabeli emberek. Könnyen lehet, hogy ezen az esküvőn halálra vert két lány is nem nemes szolgálólány volt, így az akkori viszonyoknak megfelelően nem számított gyilkosságnak. Sőt, ha nő követett el gyilkosságot, csak akkor ítélték fővesztésre ha  a férjét, szüleit vagy a gyermekét ölte meg.Az indoklás szerint azért mert az hűtlenségnek számít. (Egyébként a Verbőczi hármaskönyv [Tripartitum] előírásait használták az ítélkezésre abban az időben.) Viszont a házastársi hűtlenséget, és a szexuális eltévelyedéseket, paráznaságokat nagyon súlyosan (halállal) szankcionálták. Ennek ellenére a kor magyar társadalma rendkívül szabadosan élt. A törvény szigora nem tudta megfékezni a szexuális kicsapongásokat. A paráznaság, a promiszkuitás elterjedéséért elsősorban az oszmán hódítókat okolják a történészek. A magyar népesség a Hódoltság korában nem csak fegyveres katonaként találkoztak a muzulmán dzsihadistákkal, hanem szexuális kielégülést kereső férfiakként is. Ehhez járult a létbizonytalanság által gerjesztett hedonizmus, ami minden háború velejárója. (E korszakban kerül a magyar nyelvbe a b*szni ige is. Az eredeti török szó jelentése: nyomni. A jövevényszó idővel kiszorította az addig széles körben használt gyakni kifejezést.) Mindezen jelenségek terjedését, a keresztény erkölcs és törvényadók akarata szerint, jogi úton kívánták megakadályozni. Így a szexuális erkölcstelenség elég súlyos vádnak számított abban az időben. Szinte természetes is, hogy a kortársak Báthory Erzsébet is megvádolták ilyenekkel. Néhány évtizeddel később, a Bethlen Gábor sugalmazására (és érdekében) Erdélyben zajló koncepciós boszorkányperek vádjai között is megtalálható volt a paráznaság. (Ajánlott olvasnivaló: Nagy László Erdélyi boszorkányperek, Kossuth Könyvkiadó, 1988) E perekben ítéletei alapján, ott meg is valósult a vagyonvesztés.
E kitérőt csak azért tettem, mert a nyomozás során egyes vallomásokból az derült ki, hogy Báthory Erzsébet megcsalta (vagy megcsalhatta) férjét, Nádasdy Ferencet. >>"Trombitás Vitussal parázna viszonya volt" az úrasszonynak, állítja Jelen János csejtei nemes, egykor Nádasdy Ferenc szolgája, Vitus katonatársa.<<
Ahogy fentebb írtam, előfordulhatott, hogy egy nemesi udvarban időnként halálba vertek egy-egy szolgálót. Nádasdyné környezetében azonban nem csak a fentebb említett lakodalomkor történt haláleset. A nyomozás iratai alapján feltételezhető, hogy több eljárás is volt a csejtei úrnő ellen, nagyon hasonló vádak alapján. Ugyanakkor ezen feltételezett eljárások iratai nem maradtak fenn. A nyomozás folyamán 1611. január 7.-én kiadtak egy ítélőlevelet. Ebben Báthory Erzsébet bűntársait ítélték el. Őket kínvallatásnak is alávetették. Jó Ilonának és Szentes Dorottyának az ujjait hóhérral tépették ki (indoklásként azért mert ezekkel vétettek keresztények ellen), majd megégették őket. Ficzkó Jánost (vagy másik nevén Újvári Jánost) lefejezték, majd holttestét együtt égették el a két előbb említett hölgyével. Beniczky Katalin nevű vádlottat felmentettek. (A nyomozás során a tanúk azt állították, hogy a csejtei várkastélyban csoportos bűnelkövetések történt.) Azok szerint akik koncepciós per áldozatának tartják Nádasdynét, az egész kivégzés arra volt jó, hogy eltegyék útból azokat, akik esetleg később hitelteleníthették volna az eljárást. Ez önmagában akár még igaz is lehet, de hát ott van Katalin. Akit nem végeztek ki, hanem felmentettek.
A nyomozás elrendelésében is olvasható a kannibalizmus vádja. Az eljárás során ez nem nyert bizonyítást. Senki nem látott ilyet, csak néhányan hallottak róla. És a pletyka akkoriban sem számított bizonyítéknak. (Mindez pedig inkább arra enged következtetni, hogy inkább volt elfogulatlan az eljárás, mint koncepciózus.) Sőt, az okkultizmus is szóba került az eljárás során, de ez sem nyert bizonyítást. Pedig ezek alapján halálra lehetett volna ítélni a grófnőt. Már ha igaz lenne az a feltételezés, hogy Thurzó gyűlöletből ítélte el az ártatlan Báthoryt. Az a Thurzó, aki nádorként nagyon sokat tett a magyarországi vallásbéke létrejöttéért. Az a Thurzó aki jóban volt Nádasdyval, amíg az élt. Persze az is lehet, hogy a nádor a felekezetek közötti rivalizálás tompítását saját későbbi politikai ambíciójának érdekében eszközölte ki.
Péter Katalin történészasszony könyvében (A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet) fontosnak tartja megállapítani, hogy a bűntársak semmivel nem vallottak be többet, sem a tortúra alatt, sem a bíróság előtt, mint a rájuk valló tanúk. Az általam ismert e témában megjelent könyvek közül a történészasszony munkája idéz legtöbbet a korabeli iratokból.
Meg kell jegyeznem, hogy van olyan vélemény mely szerint az egész ügy koholmány.
Az egyik verzió szerint a felbujtó a grófnő családja volt. Nádasdy Pál, Zrinyi Miklós és Homonnai Drugeth György. Az indíték pedig az lett volna, hogy Báthory Erzsébet felségárulást akart elkövetni. Ez bűncselekmény büntetési tétele a fej- és jószágvesztés. A vagyonelkobzás, és kivégzés elől "menekítették" Nádasdynét a kisebbik rosszba, a többrendbeli kínzás, és gyilkosság elkövetésének és felbujtásának vádjába. Felnagyították a hölgy udvartartásában előfordulható haláleseteket, hogy hihető legyen a vád, és ezzel eltereljék a király figyelmét a felségárulásról. Ebben az esetben Thurzó együttműködött a famíliával. Szép teória, csak nehezen hihető. Mondhatni nem életszerű. Semmi sem bizonyítja, hogy Báthory Erzsébet el akart volna pártolni a Habsburgokhoz. A király, II. Mátyás, végig érdeklődött az ügy iránt. Rendszeresen írt a nádornak, felhívva a figyelmét arra, hogy jogszerű legyen az eljárást. Végig azon volt, hogy Nádasdynét állítsák bíróság elé. Ennek ellenére nem történt vagyonelkobzás. Egyébként Homonnai Drugeth György és Zrinyi Miklós (Erzsébet későbbi vejei) idővel csatlakoztak Bocskai mozgalmához.
Másik verzió szerint Thurzó szerette volna a Báthoryak vagyonának egy részét megszerezni, és ezért szervezett koncepciós pert. Magam nem értem, mi módon tudta volna ezzel a jószágát gyarapítani. A vagyonelkobzásnak csak a király lehetett volna a kedvezményezettje.
Thurzó többször megírta a királynak, hogy a vők és a fiak érdekében járt el a tettenéréskor. Épp a családra hivatkozva kéri a királyt, hogy ne ragaszkodjon a perhez. Na és itt beindulhat a fantázia! Legalább háromféleképpen értelmezhető ez az érv... Gyakorlatilag Thurzó ezzel a kéréssel és érvvel csak a homályt növeli az utókor számára. Nem mintha feltétlenül ez lett volna a célja.
A király nem akar mutyizni. A nádor egyik levelében ez az érdekes mondat található: "Nehogy ilyen nagy nevű család a hóhér bárdjára ítélen". Tehát a család jogosan retteghet, hogy per indul Erzsébet ellen, ami a grófnő életébe is kerülhet. A magyar kamarai tanácsosak mérlegelték, hogy érdemes-e megindítani a törvényes eljárást Nádasdyné ellen: "[...] olyan vádakról van szó,"mely bűntényeket felséged kúriája fejvesztéssel szokott sújtani".
Vagy a király azért ragaszkodott a perhez, mert így amennyiben fej- és jószágvesztésre ítélik Báthory Erzsébetet, akkor a Nádasdy Ferenc életében keletkezett adósságát a királyi udvarnak nem kellett volna visszafizetnie? Thurzó ebben az esetben azért mentette meg a grófnő életét, hogy továbbra is jó viszonyba legyen Báthory Gáborral? Ennek a teóriának ellentmond, hogy a nyomozást épp a nádor kezdeményezte, és nem a király. Tehát a felelősség az övé volt. Nem mellesleg a Bocskai szabadságharc kirobbanásához az utolsó szikrát épp koncepciós perek szolgáltatták, tehát az új király (II. Mátyás) nem engedhette meg magának, hogy koncepciós pereket indítson bárki ellen. Valószínűleg ezért ragaszkodott ahhoz, hogy jogszerű legyen az eljárás (vádemeléssel végződjön a nyomozás). Báthory Erzsébet maga is szerette volna, hogy peres eljárás induljon ellene. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ártatlan lett volna. (Néha nagyon furcsa tudatállapotba kerülnek az emberek. Jó tíz éve személyesen láttam egy ittas ember szondáztatását. Készségesen megfújta az alkoholtesztert, és utána felháborodottan követelte a vérvételt. Így azután eltusolhatatlanná vált a szabályszegése. Pedig a szondáztató részéről lett volna hajlandóság erre. De az ittas ember hajthatatlan volt.)
Per nélkül, a Thurzó általi ítéletlevél alapján, befalazták a csejtei vár egy ablak nélküli szobájába. Bár a fent megnevezett történészasszony szerint ez sem biztos. Bizonyos korabeli beszámoló alapján feltételezi, nem zárható ki az sem, hogy a végén mintegy házi őrizet szerűségbe kerülhetett "csak" Báthory Erzsébet a csejtei várkastélyban. A többségi álláspont, és a hagyomány szerint a befalazott szoba ajtaján csak egy rést hagytak, ahol beadták a grófnőnek az élelmet. Ebből az állapotából csak két úton kerülhetett volna ki. Peres eljárás után, a király kegyelme révén, vagy...
1614 augusztusában elhunyt Báthory Erzsébet.
Vérengző gyilkos volt vagy ártatlan áldozat?
Személy szerint úgy gondolom, ártatlan biztos nem volt. Napjaink fogalma szerint szinte bizonyos, hogy nem. Ő egy véres kor gyermeke, ám története nem tanúság nélküli való. Bármelyik változatát érezzük igaznak, egy közös üzenete van az esetnek: Ha egy társadalomban vannak olyanok, akik törvényen felüliek, akkor azok személyisége szükségesen torzulni fog. És kódolva van a tragédia, kódolva vannak a tragédiák.
A kérdés csak az, hogy Báthory Erzsébet gondolt úgy hogy szolgáival bármit megtehet, vagy Thurzó nádor hitte, hogy a törvényt nem kell alkalmaznia ha úgy kívánja az érdek.
Nem jó olyan társadalomban élni, ahol ugyanaz a törvény nem vonatkozik mindenkire.

A Báthory Erzsébet ügy minden vetületére nem térhetek ki. A vallomások alapján nem csak gyilkosságot követett el, követtek el a tettesek. Nagyon sokan, köztük nemesek is, vallottak arról, hogy megkínzott lányokat láttak Nádasdyné udvarában. Egyes vallomások szerint közel tíz éven át folytak ezek az események. Miért nem lépett hamarabb a nádor? Mert nem volt rendkívüli dolog az erőszakos emberhalál egy akkori nemesi udvarban. Mert a nem nemesek élete nem számított. Akkor miért lépett végül a nádor? Talán mert nemesek lányai is voltak az áldozatok között. És az ő neveiket a napjaink történészei is ismerik. Legalábbis azoknak, akiknek a rokonai minden követ megmozgattak, hogy visszakapják a csejtei udvarból, az oda önként elszegődő, leányaikat. Azok akik szerint Báthory Erzsébet ártatlan, nagyvonalúan hallgatnak ezekről a személyekről. De az is igaz, hogy erről a korszakról (és benne az 1606-1614-es időszakra még inkább igaz ez az állítás) nagyon sok mindent nem tudunk biztosan. Mindezt a kis történelmi áttekintést egy 2015. február 26.-án bemutatott film kapcsán írtam le. A mozi orosz-USA koprodukcióban készült. Látványvilága kissé sötét tónusú, amit jól kiegészít a kísérőzene mélabúja. A cselekmény nem sodrólendületű, a dialógusok szűkszavúak. Mindez ad a filmnek egy sajátságos hangulatot. A díszletek nagyon impozánsak. A film két húzóneve a címszereplőt alakító Szvetlana Hodcsenkova, és Pável Gyerevjanko.
Szvetlana Hodcsenkova mint Báthory Erzsébet
Bár a téma miatt adott lenne, hogy egy vérben tocsogó alkotást láthassunk, ám a film készítői nem kívántak sablonos, ezerszer lerágott módon megvalósítani elképzeléseiket. De nem csak vérben nem kell gázolnunk, hanem a nemiséggel kapcsolatos ábrázolásmód sem kap szerepet a filmben.
A hagyományos ponyvakultúra, a pletykák felnagyítása, minden időben népszerű volt. Mivel Báthory Erzsébet korát a szexuális szabadosság jellemezte, elkerülhetetlen a téma felnőtt filmes feldolgozása. De ebben a kérdésben is mértéktartóak voltak az alkotók. A filmben az orosz mellett latinul és németül hangzik el néhány mondat. Az egyik német nyelvű dialógusban történik utalás a grófnő szexuális szokásaira. De a film ennél messzebbre nem megy. Ennyi, és nem több.
Ha nincs vérözön, nincs szex, egy ilyen téma kapcsán, akkor ki nézi meg ezt a filmet?
A téma iránt érdeklődőknek, a történelmet kedvelőknek mindenképpen ajánlott ez az alkotás. Itt most rögtön szeretném leszögezni, hogy ez a film sem való arra, hogy a történelmet, a magyar történelem egy kis szeletét, megismerjük! (Erre, mármint a pontos történelmi kor megismerésére, semmilyen film nem alkalmas. Az aki a történelemben el szeretne mélyedni, nem spórolhatja meg az olvasást, és a gondolkodást. Ez egy ilyen tudomány.) A készítők éltek, és ez természetes, a művészi szabadsággal. És mivel az eredeti történetet pontosan nem ismerjük, így számtalan (konspirációs) teóriából választhatunk, ha elszeretnénk valamit mesélni a sztori ürügyén. Így hát ebben a filmben is keveredik egy kicsit a fikció és a valóság. De jól van ez így, hiszen ez csak egy film.
A cselekmény a 17.századi Magyar Királyságba kalauzol el bennünket. A csejtei várban zajlik a történet nagy része. A kastélyt sűrű erdő veszi körül. Időről-időre még vándorcigányok is feltünnek a vidéken. És rejtélyes módon el is tűnnek az emberek. Két árva, egy testvérpár, elindul hogy megkeressék elveszett nővérüket. Persze két kisgyermek nem csatangolhat sokáig, hiszen felfigyelnek rájuk. De az eltűnések a király emberének is szövet üt a fejében. Elhatározza kideríti, hogy mi történik Csejte környékén.
Jelenet a filmből



A filmet Andrej Konszt rendezte. A forgatókönyvet Matthew Jacobs ( Az ifjú Indiana Jones kalandjai [természetesen csak egyes epizódok]; Lassie [1994]; Csillaghajó [Starship, 1984]; Dr. Who [1996-os évad, ugyanaz mint az Ifjú Indianánál]; Bar America stb) írta.

A filmhez tartozó felirat megtalálható itt.



A szélesebb nyilvánosság Turóczi László jezsuita atya műve nyomán ismerkedhetett meg a csejtei várúrnő esetével ( A mű címe Ungaria suis cum regibus compendio data volt), és 1729-ben jelent meg először. Ebben az alkotásban már horrorelemeket (vérben fürdés vádja) is találhatott az érdeklődő nagyérdemű. Hogy miért színezte ki a történetet az író? Lehet hogy felekezeti elfogultság vezette, lehet hogy csak átvette az ügyhöz tartozó "népi motívumokat" (lásd pletyka). De az sem kizárt, hogy csak a könyvének az eladott példányszámát akarta ily módon növelni. Nem tudni semmi biztosat erről. Ami tény, hogy a fiatal szolgálólányok vérében való fürdés momentuma nem szerepelt a nyomozás irataiban. Ugyanakkor a vajákolás, a boszorkányság, esetleges bájital készítésének gyanúja felmerült (okkultizmus gyakorlása és a szexuális kicsapongás vádja). Fessler Ignác Aurél az 1824-ben megjelenő könyvében (Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen) már azt állítja, hogy Báthory Erzsébet naponta fürdött vérben, és hatszáz leány életébe került ez a szokása.
Az 1970-es években pszichológiai tanulmányokat is írnak Nádasdynéról.  Amelyek helytállósága szerintem kérdéses, hiszen, véleményem szerint, nagyon kevés "alapanyagból" dolgozhattak a szakemberek. Hiszen annyira keveset tudhatunk biztosan Báthory Erzsébetről.
De nem csak magyar származású emberek írása alakították a csejtei várűrnőről kialakult képet. Von Elsberg 1894-ben írja meg híres művét A véres grófnőt (Die Blutgráfin).  És a 20.században meghatározóvá vált, a Magyarországon kívüli területeken is, ez az horror sztoris megközelítés. Talán nem véletlen, és éppen ezért üdítő ez a filmes feldolgozás. Ha műfaját szeretném meghatározni ennek a mozinak, akkor talán a thriller kifejezés lenne rá a legjobb (már ha thriller alatt nem horrort értünk).

A bejegyzés megírása előtt sok írást elolvastam a témában. Ennek ellenére csak két két könyvet használtam fel. Ennek oka, hogy a maga módján mindkét szerző alapos könyvet írt, és alaposan körbejárják a témát. Következtetéseik jól kiegészítik egymást. Még akkor is, ha nem ugyanazokat a konklúziókat vonták le.
A bejegyzés megírásához felhasznált irodalom:

Péter Katalin
A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet
Helikon Kiadó, 1985

Nagy László
A rossz hírű Báthoryak
Kossuth Kiadó, 1985
Második, változatlan kiadás

A piros betűs idézet Nagy László könyvéből, a sárga betűs idézetek Péter Katalin művéből származnak.