Robertnek hívták

A film eredeti címe: Его звали Роберт
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
kiterjesztése: srt.

ROBERTNEK HÍVTÁK (1967)

Ember és robot. Milyen kapcsolatban állnak egymással? Mi fűzi őket össze és mi választja el? Olyan kérdéskör ez, amely már a kezdetektől foglalkoztatja a filmesek fantáziáját, sokszor visszatérnek hozzá. Különféle megoldásokat tálaltak a nézőknek. A Metropolisban fenyegető veszedelem volt a létezése, a 3-as számú űrbázisban még inkább, a Tiltott bolygóban és a Viharok bolygójában segítőkként tűntek fel, a Fekete lyukban viszont mindkét szerepkörben, együtt repültek a Szaturnusz felé Pirx pilótával, a kiváló Blade Runnerben már-már emberibbek voltak az embereknél, no és persze ott sürögtek a Csillagok háborúja összes részében, hogy csak a közismertebb alkotásokat említsem. Voltak köztük szörnyek, voltak a hús-vér lényektől alig megkülönböztethetőek. Az utóbbi formájuk azt hiszem, az igazán izgalmas. Talán ezért választották ezt a formát a szovjet filmesek.

Hosszú űrutazásra kifejlesztett androidot tesztelnek a labor munkatársai. A önképzésre is alkalmas "lényt" az egyik lakótelepi lakásban szállásolják el, miközben gondos szemek figyelik, sőt egy hölggyel színházba küldik. A dolog nem probléma mentes, mert az eredeti partner a robot egyik programozója lett volna, aki a hölgy vőlegénye. Lehet valaki féltékeny egy robotra? A kifogástalan logika pedig nem mindig működik a hétköznapi emberek világában, erre a gépembernek kell rájönnie.

Azon kevés fantasztikus filmek egyike, amelyeket eleve humoros felfogásúnak szántak. Ám nem nyilvánvalóan abszurd poénokat írtak bele, nem más munkáit akartak kifigurázni, hanem a parodisztikus megközelítés mögé komolyabb gondolatokat is elrejtettek. Az emberek mindennapi életének eseményeit veszik górcső alá, például a főnök-beosztott viszonyt, a féltékenységet, a házasságban oly gyakran megeső "se veled, se nélküled nem jó" civakodásait, a bürokráciát, a rendőrség és a polgárok kapcsolatát.  Szellemesen csipkedi meg a mindenkori gyöngeségeinket, de segít a szovjet világ hétköznapjainak megismerésében is, ami mára már tényleg unikum. Nagyon jól kiegyensúlyozták a forgatókönyvben a komolyabb tartalom és a humor arányát. Időről-időre felbukkan benne egy-egy helyzet, elhangzik egy olyan mondat, amin elgondolkozik a néző, de inkább csak utólag. Unalmas moralizálás nincs, végig a vidám percek dominálnak. Változatos a filmes eszköztáruk. A klasszikus félreértéses helyzet komikumtól a gyorsított jelenetekig, a karakteresre vett mellékszereplőkön át, a parancs szó szerinti értelmezéséig mindent kihasználnak, amiből mókás pillanatok lehetnek. A mozi látványvilága, fényképezése egyáltalán nem hasonlít a kortársaira, van benne valami könnyedebb, játékosabb megközelítés. Szentpétervár, (akkoriban Leningrád) ahol a film többsége játszódik, mindig is más volt, mint a többi orosz nagyváros, ez minden bizonnyal közrejátszhat az érzetben.

A kettős főszerepet Oleg Sztrizsenov, a korszak népszerű színésze alakítja. Többnyire elegáns, romantikus, értelmiségi hősöket személyesített meg. Szokatlan volt tőle, hogy vígjátékban vállalt fellépést. Legközismertebb szerepe G. Csuhraj - "A negyvenegyedik" c. filmjének fehérgárdistája. Önérzetes, sőt, akkoriban nem jellemző módon, önfejű színészként ismerték. Képes volt  a máig legdrágább mozinak számító szovjet "Háború és béke" egyik főszerepét visszautasítani, (Bolkonszkij hercegét,) pedig annak a filmnek még az epizód szerepeiért is sorban álltak a pályatársai. Mellette okvetlenül megemlítendő Mihail Pugovkin, a kor kiváló komikusa, aki ezúttal is pazarul komédiázik a részeges üdülőtárs szerepében. Engem a kortárs francia Bourvilre emlékeztetett a játéka.

Ez a sci-fi nem jellemző filmje a korszaknak, üdítő kivétel. Tulajdonképpen ehhez hasonló felfogású mozgóképek ma sem igazán készülnek. Azoknak ajánlom, akik valami egyedit szeretnének látni, "mainstream" vonalon kívülit. Vidámat, de minden alpári humort kerülő történetet. Nagyon alkalmas családi mozizásra.

Marcel Marceau

Itt ülök a számítógép előtt és újra meg újra olvasom Oldfan írását. Úgy tűnik, mindent leírt a filmről ami fontos lehet. Ami igazán fontos. Számomra egy kicsit érdekes maga az alkotás sorsa is. A stáblistáján nem sok minden utal arra, hogy egy jelentős alkotással állunk szemben. A rendező Ilja Olsvanger (1923-1979) élte folyamán csak három filmet készített. Ráadásul a harmadikat tíz évvel a Robert után, és harmadmagával rendezte. Finnországban. Soha nem kapott állami kitüntetést. A női főszerepet Marianna Vertinszkaja (1943-) a filmespályája elején tartó ifjú színésznő kapta. Tagadhatatlan, hogy két személy Oleg Sztrizsenyov (1929-) és Mihail Pugovkin (1923-2008) viszik a filmet, ahogy mondani szokták, a hátukon. Epizódszerepet kap Marcel Marceau (1923-2007) aki önmagát alakítja. Kár, hogy csak néhány pillanatra tűnik fel a filmben a pantomim nagy megújítója. A filmhez sikeréhez így is hozzáteszi a magáét.

A 85 éves Oleg Sztrizsenyov

Sztrizsenyovnak, mint Robertnek, két dologra kellett odafigyelnie. A rezzenéstelen, mimika nélküli arcra és a mozgásra. Arra a mozgásra, aminek úgy kell tűnnie, mintha egy mechanikus szerkezet mozgatná kezét, lábát. (Hiszen robot.) Mindkét feladatot nagyszerűen végrehajtja. A mozgással nem játssza túl a szerepét, nem egy bádogdoboz csetlés-botlását adja elő. Nem, hiszen Robert nem közönséges robot, hanem a Robot. Emberszerű. Robot homoicus. Oldfan az írásában megemlíti, hogy Robert folyamatosan fejlődik, tanul. Ráadásul a létrehozója azt az utasítást adja neki, hogy tanuljon és segítsen az embereknek! Ez a tulajdonsága és a kapott feladat adja a film dinamikáját. Ez adja a humoros helyzeteket. Adatbázisába nagyon sok szó be van programozva. A mindennapi élet során újabbnál újabb kifejezésekkel találkozik, amiket megpróbál analizálni és beépíteni az „életébe”. De nem csak az élő beszéd fordulatait, hanem az írott jelszavakat is „magáévá teszi”. Úgy gondolom, nem kell csodálkozni azon, hogy elmegy egy kerítés mellett, amelyen a következő mondat díszeleg: „Az igazság jó, a boldogság jobb!”, bár nem áll le látványosan elolvasni, de a gondolat bekerül az adatbázisba. Csak az alkalom kell, hogy „előjöjjön” az új infó, és máris bölcsnek tűnik az „ember”. Pugovkin egy szeszt meg nem vető, ám mindenki által szerethető karaktert játszik. Ez a személy még alkohol segítségével sem tudja feldolgozni Robert viselkedését és szavait. Egy idő után a Robert forgatása szinte paródiává változott. A valóságban azonban nem Pugovkinnak volt alkoholproblémája a stábból. A szesz megmérgezte a forgatás hangulatát. A rossz közérzet kialakulásáért a főszereplő, Sztrizsenyov, volt a felelős. Ugyanis ahogy közeledtek munka végéhez, úgy nőtt a színész alkoholfogyasztása. Már-már a produkció befejezésének lehetősége is veszélybe került. Hát igen, nem csak a hollywoodi sztároknak vannak allűrjeik. Miután a szerződésében megígért gázsi harmadát visszatartotta a filmstúdió, Sztrizsenyov megemberelte magát, és jelentősen csökkentette fogyasztását.

Mindezen a kész produkción nem látszik. Szerencsénkre.

A film hangulata végig vidám, nem véletlenül vált sokak kedvencévé.

Felirat a filmhez itt található.

És végezetül szeretnék egy fontos információt közölni minden kedves olvasóval.
Hol is kezdjem?
A Garin mérnök hiperboloidját Alekszej Tolsztoj 1925 és 1927 között írta meg. Kétszer. Az 1926-ban megjelent verzióban a történet végén meghal Zoja, és Garin mérnök eltűnik. Az 1927-es verzióban a regény végén már mindketten az Arizonia fedélzetén vannak.
1934-ben az író felülvizsgálja regénye szövegét. Mind az 1925-ös, mind az 1927-es verzióban sok a műszaki leírás, és az ábra. Ezeket kihúzta Tolsztoj. Ezért az 1936-os kiadás már sokkal érthetőbb volt az ifjú olvasók számára. 1937-ben ismét revideálja írását, ekkor jelenik meg a műben a lakatlan szigetes befejezés.
Mégis az 1939-es kiadás számít kanonikusnak. Ebben a verzióban Garin negatív tulajdonságait az író még jobban kidomborítja. Ezután Tolsztoj nem változtat a művén.
Hát valahogy én is így jártam.
Írhatnék kifogásokat, de nem teszem.
Oldfan felhívta figyelmemet a felirat jó néhány hiányosságára, majd segített orvosolni ezeket a problémákat. Köszönöm neki a segítséget!
A kedves érdeklődőket szeretném arról tájékoztatni, hogy a javított Garin mérnök hiperboloidja felirat a mai naptól elérhető itt. Érdemes ezzel újra megtekinteni a filmet!
Mindenki elnézését kérem!