A szerzetes és az ördög


A. Puskin:  Szerzetes (Részlet)

Ama szépséges tájak közelén,
Hol a nagy Iván magaslik merészen,
Keresztet hordozván arany fején,
Vad pusztaságban, erdők sűrüjében,
Kolostor állt; zord falai megett
Szerzetes élt vezeklő életet
Napjai fogytán, és imát imára
Sorolva, békén készült a halálra.
Dolgos barátunk gazdag sose volt,
Pokolba pompáért nem juthatott.
Macskája, zsoltárkönyve, olvasója,
Süvege, inge volt, s palackban vodka.
A házban, hol a szerzetes lakott,
Aranyhegyeket nem láthattunk volna,
Varázsos fényt reánk márvány se szórna,
És Raffaellót sem láthatni ott.
Egy háromlábu szék, az is kopott,
Meg egy fél-arsinos pad a sarokban,
Melyen a szerzetes evett s aludt.
A pad fölött nem duzzadt dunyha lágyan,
Bár szerzetes, nem hempergett az ágyban,
Két lepedő közt nyomva matracot.
A szent atya a böjtöket betartva,
Cellájában töltötte a napot,
„Uram, irgalmazz!” – halkan olvasott,
Evett, aludt s imádkozott gyakorta.

                                                   Baka István fordítása

Az előző bejegyzésem komor tartalma után, lássuk egy kicsit vidámabban a világot! Induljunk el, nézzük meg a dolog másik oldalát.
Ebben a "kirándulásban" segítségünkre lesz Nyikoláj Dosztál által rendezett A szerzetes és az ördög (Монах и бес) című 2016-os filmje. Műfaji besorolásával igencsak bajban vagyok. Van humora ennek az alkotásnak, olyan amit itt Közép-Európában is jól ismerünk, és élvezünk. Hasek, Menzel, Bacsó, Koltai, Eperjes vonal fel-feltűnik ebben a keserédes alkotásban. A filmben található szarkasztikus poénok ellenére összességében nem egy feltétlenül önfeledten vidám, szórakoztató alkotással van dolgunk.
A főszereplő szeret rímben beszélni, és ez időnként megmosolyogtathatja a nézőt, miközben nagyon is komoly dolgokat érint a mű. Az időnként sületlenségnek tűnő mondókák ellenére a mondanivaló igen súlyossá válik.
A 19. században járunk. Oroszország, Nyikoláj Pavlovocs Romanov (I. Miklós 1796-1855) uralkodásának (1825-1855) idején, valamikor 1830 után. (A film egyik jelentében láthatjuk a cár esti olvasmányát, ami Puskin Borisz Godunovja. Ennek az első kiadása 1830-ban jelent meg.)
Adva van egy kolostor, ahová beesik egy furcsa szerzet. Akivel időnként furcsa dolgok történnek meg. A kolostor apátjában még az is felmerül, hogy nem közönséges ember az új jövevény, hanem maga az...
Előző havi bejegyzésemben elég sötét dolgokról volt szó, ám látnunk kell, hogy a 19. századi Oroszország nem csak istentagadó eszmék hazája volt. Mindenesetre ez a fajta szellemi pezsgés, ami jellemezte az országot előkészítette a 20. századot.
Ebben a filmben, ha nem is direkt módon, előtűnik hogy a modernizáció, és az azzal járó fejlődés mennyire foglalkoztatta az ország vezetőit (a cáros jelenetekben erre van utalás is). De mutatja azt, hogy nem feltétlenül ezt gondolta mindenki a jövő útjának.
De több ez az alkotás annál, mint egy történelmi film. Sőt, talán annak nevezném legkevésbé. A történelem ebben az alkotásban, szerintem, csak mint kellék, mint kosztüm jelenik meg. Igazából, talán, a filozófia az ami át meg áthatja a művet. Lassan, szinte észrevétlen jutunk egy adott történelmi korból örök érvényű igazságok keresésének állapotába, hogy azután ismét visszakerüljünk a történelmi realitásba.
Jelenet a filmből  
A film egy kolostornál kezdődik, és ugyanott fejeződik be. De a kolostori lét nem csak bekeretezi ezt az alkotást, hanem át és átszövi.
Ez már maga arra predesztinálhatja a művet, hogy metafizikai üzenete is legyen. De azért nem minden "papos" filmnek van ilyen üzenete. A Legyetek jók, ha tudtok  (State buoni se potete) című olasz filmről már hallottam olyan kijelentést, hogy milyen jó kis humoros történetet dolgoz fel. Valóban lehet ilyen érzése az embernek, ha csak a magyar vágott verziót ismeri. Az eredeti alkotás jóval hosszabb, mint a nálunk bemutatott. És egészen más tőle annak a filmnek a végső hangulata. És ezt az 2016-os orosz filmet is meg lehetne úgy vágni, hogy ugyanolyan torzó legyen, mint az előbb nevezett olasz alkotás. De nagyon kár lenne. (Ahogy kár, hogy így "elbántak" itthon a Luigi Magni által készített filmmel is.) Ugyanakkor az itáliai mozinál nekem olyan érzésem van (Helyesebb lenne, ha azt írnám, hogy volt, hiszen elég régen láttam már.), mintha az alkotókat rekatolizációs cél is foglalkoztatta volna, mikor a filmet készítették. Ezzel szemben A szerzetes és az ördögnél nincs olyan érzetem mintha repravoszlavizációs ügy motiválta volna az alkotókat.
Ez a film nem egészen olyan, mint a Pópa, amelyben egy pravoszláv pap nehézségektől sem mentes nemes életét mutatják be. Nem próbálják az alkotók szimpatikusabbá tenni a szerzetesek, aszkéták, papok életét. Ebben a filmben a mondanivalón van a hangsúly, és a mondanivaló elválaszthatatlan a keresztény eszmeiségtől. Mivel orosz alkotással van dolgunk, ezért pravoszláv környezetben játszódik, de az üzenete nem felekezetieskedő.
Legalábbis szerintem.
A főkarakter Iván, Szemjon fia (Tyimofjev Tribuncev)
Ezek után bárki azt gondolhatja, hogy egy nehéz alkotásról van szó. De ez tévedés. Tudom, néhány mondatos bemutatóm alapján jogosan vetődhet fel ez a fajta értékelés.
Ezt a filmet többféleképpen nézheti az ember. Kikapcsolódásként is megtekinthető. És ha éppen van az embernek affinitása hozzá, hát akkor lehet min elgondolkodnia is.
Könnyedén beszél ez a mozi komoly dolgokról, miközben ha az embernek nincs az ilyesmihez kedve akkor csak (és ezt a csak-ot talán idézőjelbe kellett volna tennem) elszórakoztat, elringat bennünket. Szóval, egy érdekes többrétegű alkotásról van szó. Szerintem érdemes megnézni! (Annál is inkább mert az ősszel, egy másik alkotás kapcsán szeretnék egy kicsit visszatérni, visszautalni majd erre a filmre.)

Néhány kiegészítés a felirathoz

Néhány mondat erejéig szeretnék egy kis plusz információt átadni azok számára, akik egy kicsit jobban el szeretnének merülni a film részleteiben.

"- Tudod, hogy gyújtotta fel a tengert a cinege?
- Hogyan?
- Rázta a farkát és mindent telecsiripelt, hogy ég a tenger.
- Nem értem az utalást.
- Arra utaltam, hogy nem mondasz nekem semmit."
E párbeszédben A. Krilov (1769-1844) Cinke című meséjére (1811) történik utalás.
Hevenyészett fordításban az eredeti szöveg valahogy így hangzik:
A cinke a tengerhez repült, és a tengert fel akarta gyújtani;
Nagy zajt csapott, de a zajtól nem lett meg a dolog.

Tehát az idézetnek allegorikus jelentése van, és a be nem teljesített, hencegő ígéretre vonatkozik.

"Az ikos a parancsban, és a kondákban is. Elhiszed?"
Oikosz görög kifejezés. Ebből származik az öko előtagunk (lásd ökológia, ökonómia). A szó eredeti jelentése: ház, család, háztartás, otthon.
Az ikos (vagy ikosz) ebben az esetben rövid egyházi éneket jelent. Dicsőítő dal ünnepi eseményekre.
A kondák (vagy konták) rövid tömör ének, amely csak az ünnepről szól. Mindenféle allegória, és egyéb költészeti eszközöket nélkülöz a szövege. (Természetesen ez a kifejezés is görög eredetű.)

"- Érted ezt?
- Erről azt mondják: Isten templomot épít, az ördög hozzácsatol egy kápolnát. A történet eléggé átlagos."
A mondás jelentése: legyél józan és éber. Tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint amit Péter apostol első levelében olvashatunk: "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen". (1Péter 5,8)
Majd így folytatódik a dialógus:
"Befejezem ezt a történetet. Semmilyen kadenciát nem engedek a kolostoromban!"
A kadencia zenei szakkifejezés. Jelenthet zenei periódus specifikus befejezését, de használják zenei átvezető részek elnevezésére is. A kifejezés olasz eredetű.
Az irodalomban is használják ezt a kifejezést, ott rímes, ritmusos mondást, bölcselkedést jelent. A filmben Iván, Szemjon fia elég gyakran így nyilvánul meg. 
Tulajdonképpen a kadencia ebben az esetben mindkét értelmében dekódolható. A szövegkörnyezet megengedi, ezért ebben az esetben nem törekedtem magyar kifejezéssel lefordítani.
Panagia - az Istenanya dicsőítő jelzője az ortodox egyházakban. A kifejezés latin megfelelője a Sanctissima (Szentséges).

"Kit ismer a polyák?" 
A filmben a  да лях знает кто kifejezés hangzik el. A ljáh nevet már Nyesztor is használta a krónikájában. Ez a kifejezés a nyugati szlávokra utal. Tehát az általam használt polyák (lengyel) kifejezés nem feltétlenül pontos.
A nyugati szlávok közé tartoznak a csehek, szlovákok, lengyelek, szorbok (vendek), kasubok.

Alekszandr Hrisztoforovics Benckendorf (1782-1844)
A. H. Benckendorff
1782. július 4.-én született Tallinnban, balti német származású. (Eredeti teljes neve: Konstantin Alexander Karl Wilhelm Christopher Benckendorff)
Szentpéterváron a jezsuitáknál nevelkedett. Tizenöt évesen a Szemjonovszkij Testőrezredbe kerül. Hamarosan hadnagyi rangot kap. Egy évvel később (1801) I. Pál cárt meggyilkolják. Egyes történészek szerint nem zárható ki, hogy az ifjú Benckendorffnak aktív szerepe van ebben.
Részt vesz az 1806-os és 1807-es Napóleon elleni hadjáratokban. Az eylaui ütközet (1807. február 7-8.) után két héttel ezredesi rangot kap.
Részt vesz az 1809-1811-es orosz-török háborúban. 1812 őszén Moszkva ideiglenes parancsnoka. Az 1813-1814 hadjárat során kozákcsapatot vezényel.
1816-ban csatlakozik a Amis Reunis szabadkőműves páholyhoz. Két évvel később kilép tőlük. Szakítása végleges, később maga indít eljárást a páholyban megismert "barátai", "testvérei" (Pjotr Csaadajev, Pável Pesztel, Alekszandr Gribojedov) ellen.
1821-ben emlékeztetőt ír I. Sándornak a szabadkőművesekről (Feljegyzés az oroszországi titkos társaságokról). A cár nem sok figyelmet szentelt az írásnak, mivel nem kedvelte Beckendorffot. A következő uralkodó, I. Miklós, azonban erre a dokumentumra úgy tekintett, mint ami bizonyítja a szerzőjének a hűségét, és megbízhatóságát.
Már (régóta) tábornok, amikor 1824-1825 között a Vaszilijevszkij sziget (Szentpétervár központi része) katonai kormányzója. Az 1824. november 7.-ei pusztító árvíz utáni helyreállítás, és újjáépítés egyik vezetője.
1825-ben a dekabrista felkelés idején (amelynek célja az volt, hogy megakadályozzák I.Miklós trónra lépését, és létrehozzanak egy alkotmányos rendszert) hűségesen kitart az ifjú uralkodó mellett. A dekakbrista mozgalom felszámolásában igen aktív. Az új cár bizalmasává válik.
1826-ban uralkodója elé terjeszti a politikai rendőrség felállításának tervét. Az ötlet elfogadásra kerül, a kiötlő hozzálát a megvalósításhoz. Létrehozza a csendőrséget és a titkosrendőrséget (hivatalos nevén Őfelsége Személye Körüli Kancellária 3. Ügyosztály). Mindkét szervezetnek Beckendorff a haláláig a vezetője lesz.
A titkosrendőrség nemcsak az államellenes felforgatókat figyeli meg. Kémkedett vallási csoportok, közösségek ellen, és gazdasági, üzleti szereplők ellen is. Mai kifejezéssel élve, harc a korrupció ellen. (Figyelem! A filmben ez ügyben is van egy kis odaszúrás!) Megfigyelték az országban tartózkodó külföldieket, és cenzurális feladatokat is ellátott. Benckendorff aktív közvetítőként részt vett Alekszandr Puskin és a cár (aki önmagát a költő egyetlen cenzorának tartotta) közötti viszony alakításában. A Borisz Godunov volt az első puskini mű, amit a cár személyesen ellenőrzött. Elolvasta és Beckendorffon keresztül megüzenten a szerzőnek, hogy írja át a drámát regénnyé. Walter Scott stílusában írja meg. A költő visszaüzent, hogy sajnos tehetségtelen, nem tud úgy írni. Ezután az uralkodó engedélyezte a színmű megjelenését.
1839-ben azt írja a cárnak, hogy Oroszország türelmetlenül vár az iparosításra, a modernizációra. Javasolja a jobbágyság eltörlését, támogatja a vasút fejlesztését. E reformok hangoztatásáért (főként a jobbágyságra vonatkozóért) a titkosrendőrség eljárását vonná maga után bárki, de Benckendorfot ez nem zavarja. A cári pénzügyminiszter (1823-1844 között) Kankrin gróf pénzügyi politikája nem segítette az ország gazdasági fejlődését. A gróf úgy vélte nem állami feladat például a közlekedési lehetőségek fejlesztése. Ennek ellenére 1837-ben megépül az ország első vasútvonala Cárszkoje Szeló és Szentpétervár között. 
1841-es jelentése fókuszában a közegészségügy áll. Az 1842-esben a vámtarifák csökkentését javasolja, a gazdaság fejlődése érdekében.
Társaságkedvelő ember volt. Nem fordított túl nagy figyelmet a titkosrendőrségre, az azzal való törődést meghagyta a beosztottjai számára. Feljegyezték róla, hogy időnként elfelejtette saját nevét. Ilyenkor volt, hogy a névjegykártyájára támaszkodott. Családnevét is többféleképpen is átírják: Beckenndorf, Beckendorf, Beckendorff (önmaga így írta, amikor nem cirill betűket használt).
1844-ben Szentpétervárról elindul Badenbe. Gyógykezelésre menne, de útközben utoléri a halál (október 5.-én).
I. Miklós cár felismerte, hogy országának égető szüksége van a modernizációra, ám az elmaradott feudális viszonyok, és a tőkehiány erősen visszafogták lehetőségeit. A nemzetközi helyzetről már nem is beszélve. A jobbágyfelszabadítás lehetősége már az ő korában is foglalkoztatta az ország vezetőit. Ő kezdi az úgynevezett reformcárok sorát, akik a 19.században megpróbáltak adekvát választ adni a gazdasági, politikai, társadalmi kihívásoknak. Talán érdekes, hogy az utolsó reform cárt II. Miklósnak hívták...

"Mondtam neked, hogy a helyi kolostor rendfőnöke leszel. Tehát az leszel! Hozz létre új szabályokat, szervezz kommunát, egy Napvárost."

Napváros... Tommaso Campanella (1586-1639) dominikánus szerzetes műve. Először 1602-ben jelenik meg olaszul, 1623 pedig a latin nyelvű első kiadás évszáma.
A Napváros egy utópia leírása. Egy olyan társadalomról, ahol a javakat a társadalom tagjai közösen birtokolják. A mű keretét egy genovai hajós és szerzetes beszélgetése adja. A hajós egy nem létező társadalomról tart előadást. Érdekes filozófiai mű. A szerző nem csak biblikus nézeteket propagál művében. Nem véletlen, hogy Campanellának problémái voltak az Inkvizícióval. Szó van a műben eugenikáról, és az elvégzett munka és a javadalom viszonyáról is. "Természetesen" a képesség és szükséglet viszonylatában. Némely nézete miatt protokommunista alkotásnak is tekinthető a könyv.

"Egy dologban hibáztam. Az uralkodó lába alá kell a bombát hajítani. És a köztársaságot még az idén létrehozni."
Ezek a mondatok nem a (a filmes) jelenre, és nem is a múltra vonatkoznak. Ez jövendőmondás lenne. Utalás  az 1881. március 13.-ai, II. Sándor cár elleni merényletre. A Narodnaja Volja egy tagja a Pevcseszki hídnál bombát hajított a cári hintó alá. Ekkor a cár még nem sérül meg, a merénylőt Nyikolaj Riszakovot elkapják. A cár kiszáll a kocsijából, és nem sokkal ezután egy másik bombát dobnak rá. A robbanás leszakítja a lábát, és hiába viszik egyből a Téli Palotába, nem éli túl a sérülését. A merénylet szemtanúja volt fia (III. Sándor) és unokája (II. Miklós) is.

"Mindkét kezeddel csináld! Egyébként lezúgsz az égből, mint a hajnalcsillag."  Ebben a mondatban a денница kifejezés hangzik el. Tertullianus szerint az Ézsaiás 14,12-ben ("Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!") szereplő személy (hajnal fia, fényes csillag) maga a Sátán (Lucifer-fényhozó). Erre (is) utal a beszélő.
A szláv mitológiában a Dennyica az anyja, lánya vagy nőtestvére (húga) a Napnak. Szerb népdalokban a Nap testvérének hívják. A mítosz szerint Dennyica feladata, hogy a napfelkelte napját felvezesse az égbe, így lesz majd nappal.
Tehát ha Dennyica lezúg az égből, akkor itt a Földön mindennek vége.

"Elpáholnak seperc alatt. Ne menj a pópánéhoz látogatóba!"
Az első mondat egy figyelmeztetés lenne, ehhez nem fűznék hozzá semmit. Ám az idézet második feléhez igen. Van egy másik szólás, ami valahogy úgy hangzik, hogy: vigyázz rá, mint pópa a feleségére. Arról van szó, hogy az ortodox egyházakban a felszentelés előtt engedélyezve van a papoknak a nősülés. Ám felszentelés után nem. Tehát a felszentelt papnak (pópának) vigyáznia kell a feleségére, mert ha valami baj éri, és Isten ne adja elhalálozik, akkor már nem házasodhat meg újra. További életét cölibátusban kell leélnie.
Tehát, nem tanácsos a pópáné után kujtorogni, mert a pópa úgy vigyáz rá, mint... a hímes tojásra. 


Összegzés

A film minden könnyedsége ellenére nagyon ősi, drámai kérdéskört (is) feszeget. Erre a legjobb példa a fauszti jelenet. Bár ez az analógia nem minden értelemben helyes. Ennek az alkotásnak sokkal pozitívabb az üzenete. Nem kell behódolni, nem kell mindent alárendelni a kívánságnak. Ami úgyis csak ideig való.
Az ördög (Gregorij Fetiszov) megkísérti Ivánt, pont úgy ahogy megkísértette Jézust is. (Máté 4-11) gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat felajánlja mint a názáretinek. Ám már több mint 18 évszázada túl vagyunk az alaptörténeten. Ivánnak még sincs egyszerű dolga. A film ezen része bővelkedik bibliai utalásokban. Ott van mindjárt a piaci jelenet... Óhatatlan, hogy ne jusson az ember eszébe a Máté 21,12-13.

A film elején ott kísért az emberben a gondolat, hogy Iván szent-e, vagy álruhában az ördög maga. A film második felében feltűnik Légió (Máté 8,26-39), de ő meg a végére lesz annyira emberi. Mit üzenhet ez nekünk? Talán azt, hogy a világunk nem fekete és fehér?
A kolostor vezetője (Borisz Kamorzin alakítja) az egyetlen, aki (viszonylag) helyesen ítéli meg az embereket? Pedig nem tűnik, ahogy mondani szokták, a legélesebb késnek a fiókban.
Zsanna Szergejevna (Ekran i szcena munkatársa) szerint Kamorzin által életre keltett figura pont olyan, mint amilyennek a bolsevik propaganda láttatni szerette volna  a papságot. Mind külsőleg, mind belsőleg. Lehet ebben igazság, ám a film zárójelenete engem épp arról győzött meg, amit eleinte csak gyanítottam, hogy hibái ellenére is egy bölcs emberről van szó. A karaktert a mindennapi élethez elengedhetetlen józanság, és az egyszerű emberek bölcsessége jellemzi. Néha kissé naivnak hat, de egyértelműen jóindulatú.
Ám ugyanakkor van ennek a karakternek egy másik értelmezése is. Véleményem szerint egyáltalán nem együgyű, nem feltétlenül egy sztereotípia megjelenítése ő. Persze külső alkati megjelenése alapján Zsanna Szergejevna értelmezése helytálló. De én látok benne egy Tevjéhez (Hegedűs a háztetőn, Fiddler on the Roof), vagy a Néri Szent Fülöp (Legyetek jók, ha tudtok)  szerű karaktert is. Egy szentéletű, az életet nem túlbonyolító embert is.
Azután ott van Iván. Aki egy független személyiség. Nem függ sem az egyházi, sem az állami hatalomtól. Olyan, mintha csak Istentől függne. Persze ez csak akkor lehet számunkra esetleg nyilvánvaló, amikor feltűnik az ellen. Egészen addig "kétségek" között szemlélhetjük tevékenységét. Ki kicsoda, ki kivel van?
Az ördög testi manifesztációja teljesen megváltoztatja a film karakterét. Egy vagány hapsi tűnik fel, és ezzel teljesen átformálja a film hangulatát. Már-már annyira, hogy szinte olybá tűnik, hogy egy filmben kettőt kapunk. Mintegy Fauszt Mefiszto párharc bontakozik ki a szemünk előtt. Legalábbis szekularizált kultúrán felnőtt ember számára ez a párharc jut az eszében. Ám a film készítői ennél mélyebbre mennek a témában. A szentföldi jelentekkel teljesen egyértelművé válik, hogy a Jézus megkísértésének bibliai történetének paralel megjelenítésével van dolgunk. Természetesen aktualizált üzenetekkel (amik evangéliumi utalásokkal operálva jelenítenek meg), amelyek a ma nézőit szembesíthetik egy-két dologgal. Úgy vélem, hogy az Újszövetség ismerete nélkül is értelmezhető az alkotók üzenete, ám a nevezett irat ismeretével sokkal nagyobb élményt tud nyújtani a film.

Más megközelítéssel is próbálkozhatunk. A főbb karakterek jellemzői erősen hasonítanak az istenes orosz népmesék főbb karaktertípusaihoz. Mondhatni meseszerű a karakterek jellemábrázolása. Ezen alkotások megőrizték a kereszténység előtti hitvilág elképzeléseinek egy részét. Ezekben a mesékben az Isten esendő, időnként egy kicsit ügyefogyottnak tűnik (mint a filmbeli kolostor vezető), akit az ördög gyakorta rászed. És a triumvirátus harmadik tagja (az ember) szintén partner ebben a dologban, ahogy a mesékben is. A filmbeli apát (helyesebb lenne igument, vagy archimandritát írnom) végtelen jóindulata, naivitása és bölcsessége szemben áll Légiócska vagányságával. És ahogy a mesékben lenni szokott, a végén a jó győzedelmeskedik.

Szinopszis 

Jelenet a filmből
A 19. századi orosz társadalom nem a legjobb választ adta a fausti kísértésre. Erről (is) próbált szólni a múlt havi bejegyzésem. Ez a film azt is állítja (szerintem), hogy a rossz válaszok nincsenek determinálva sem az egyéni életünkben, sem a közösségünkében, sem a társadalmunkban. A helyes válaszokat nekünk kell megtalálnunk, és minden nehézség ellenére hűeknek kell lennünk hozzájuk. Mert csak így tudunk sók lenni. (Hogy stílszerű legyek.) És ha áttételesen is, de itt, ezzel a konklúzióval összekapcsolhatjuk a két írásomat is. Még akkor is, ha két teljesen különböző műfajú alkotások "ihlettek" a megírásukra.   

Szóval, ha akarjuk, ezzel a mozival kapcsolatban tágasak az értelmezési lehetőségeink. Tagadhatatlan, hogy ha igényünk van rá, akkor ez a film lehetőséget ad számunkra az elmélkedésre.
De ha  nincs ilyen igényük, az sem baj. Akkor is élvezhető a mű.


2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves Xray!
      A Feliratok fülre kattintva (Fenn keresd!) a bloghoz kapcsolódó összes felirat megtalálható (közel) abc sorrendben. Ott a film magyar címére kattintva, a felugró ablaknál letölthetőek a feliratok.
      Ezt a feliratot közvetlenül innen töltheted le:
      https://www.feliratok.info/?search=The+monk+and+the+demon&soriSorszam=&nyelv=&sorozatnev=&sid=&complexsearch=true&knyelv=0&evad=&epizod1=&cimke=0&minoseg=0&rlsr=0&tab=all

      Üdv!

      Törlés